Oberlander Báruch rabbi egy személyes peszáchi történeten keresztül mutatja be, mi a teendő, ha valaki elfelejti megenni az áfikománt.
Oberlander Báruch rabbi egy késő esti látogató kérdésén keresztül mutatja be, mit kell tenni, ha kimarad az áfikomán.
És felidéz egy gyerekkori esetet is, amikor az eldugott macesz eltűnt.
Oberlander Báruch rabbi írása
Rabbiként már megszoktam, hogy szombaton vagy ünnepnapokon, amikor nem lehet telefonon elérni, előfordul, hogy a
lakásomon keresnek fel kérdéseikkel az emberek. Idén peszáchkor is volt egy ilyen eset, amit megosztanék az olvasókkal.
Kimaradt az áfikomán evése
Peszáchra a külföldön élő gyerekeim és unokáim is Magyarországra látogattak és otthon ünnepeltük a második szédert. Késő este valaki kopogott az ajtón. Amikor belépett, rögtön láttam az arcán, hogy valami bántja. Elmondta, hogy már befejezték a szédert, a vendégek haza is mentek, amikor eszébe jutott, hogy bár mindent megtett a széder során, ami elő van írva, az áfikománból elfelejtett enni. Mi a teendő?
Válaszul kinyitottam neki a Sulchán áruchot, ahol az van írva, hogy az áfikománként fogyasztott macesz evését a bölcsek kötelezővé tették, mert ezzel állítunk emléket a korbán peszách áldozatnak, amit a jeruzsálemi Szentély idejében az étkezés végén fogyasztottunk (SÁ RSZ 477:3.). Ezért még akkor is, ha az ember már teljesen befejezte a szédert, újra kezet kell mosnia, és ennie az áfikománból. De ne bencsoljon ezután újra egy pohár borral, ahogy a széderen szoktuk, mert csak négy pohár bort fogyasztunk ezen az estén (uo. 9.).
Amikor túl jól dugtam el a maceszt
Eszembe jutott erről egy másik áfikomános történet, ami velem esett meg kiskoromban. Nálunk az volt a szokás, hogy valamelyik gyerek elcsente az áfikománt, és eldugta, hogy a vacsora végén valamilyen ajándékért cserébe adja csak vissza a felnőtteknek (lásd Nité Gávriél – Peszách 2. kötet 83:18.). [A chábád haszidoknál nem szokás ez, mert elterjedt ezt lopásnak nevezni, ami nem helyeslendő (lásd uo.). Az ajándékot enélkül is megkapják a gyerekek…] Visszatérve a gyerekkoromba: azon az estén olyan jól sikerült eldugnom a megszerzett áfikománt, hogy én magam sem találtam meg. Emlékszem, hogy a nővérem körbejárta velem a lakást, és próbálta felidéztetni velem, hova rejthettem, de nem került elő.
Felmerül a kérdés, ilyenkor mi a teendő. Lehet-e más macesszal pótolni, hiszen a széder elején, a jáchác résznél, a kettétört macesz egy részét éppen azzal a céllal tesszük félre, hogy majd ez legyen az áfikomán a vacsora végén. (A kisebbik részével teljesítjük majd a maceszevés micváját.)
A Sulchán áruchban (uo. 10.) a ReMÁ megadja a választ: ha elveszett az áfikomán, akkor azt lehet más macesszel helyettesíteni. A félretételnek az az egyik célja, hogy biztosan maradjon macesz az áfikomán céljára, de ha van más macesz, akkor nem muszáj pont azt a darabot megenni.
Ha nem tudnak megegyezni a gyerekkel
Mesterem, Gavriel Zinner rabbi szerint (NG uo. 97. fejezet 21. lábj., lásd még Moshe Chálivá: Ánáfé Mose – Peszách 251. fejezet) akkor is lehet más macesszel teljesíteni az áfikomán evését, ha a gyerek túl drága ajándékot követel „váltságdíjként”. Ilyenkor mondhatjuk, hogy tartsa meg a maceszt, mi tudjuk mással helyettesíteni (lásd még NG uo. 3.).
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.