Szabad szombaton kinyitni a radiátort egy házközponti fűtéses lakásban, ha hideg van? Oberlander Báruch rabbi válaszol.
Oberlander Báruch rabbi válaszában bemutatja, miért számít a radiátor kinyitása szombaton főzésnek, milyen háláchikus vélemények születtek a központi fűtésről, és milyen kivétel lehetséges nagy hideg vagy túlzott meleg esetén.
Tisztelt Oberlander rabbi!
A lakásunkban házközponti fűtés van és az a kérdésem, hogy szombaton ki szabad-e nyitni a radiátort, ha hideg van a lakásban.
Üdvözlettel: Zsófi
Kedves Zsófi!
A víz felforrósítása főzésnek számít
A házközponti fűtés úgy működik, hogy egy bojler felforrósítja a vizet, ami aztán a házon belül csövekben kering, átmegy a kinyitott radiátorokon és megmelegíti azokat. Mi történik, ha egy addig elzárt radiátort kinyitok? A radiátorban lévő, teljesen hideg víz elkeveredik a csövekből érkező forró vízzel, és maga is forróvá válik. Ezt szombaton nem szabad, mert hideg vizet nem szabad felmelegíteni, főzésnek számít. Ugyanez áll arra is, ha a radiátorban langyos volt a víz.
A bojler kli risonnak számít
Épp múlt héten írtunk a szombati főzésben használt első és többedik edények fogalmáról. Mivel a bojler folyamatosan melegíti a vizet a rendszerben, így az kli risonnak, első edénynek számít, tehát könnyen lehet, hogy az összes cső kli risonnak számít, ami a főzés – jelen esetben a víz felforrósítása – szempontjából a legmagasabb tórai tilalomnak számít (lásd a lejjebb jelölt Minchát Jichák 3. paragrafus és Jábiá omer 4. paragrafus).
Ezt a véleményt Yehuda Leib Tsirelson rabbi (1859–1941) fogalmazta meg, aki előbb Kisinyovban működött, majd Besszarábia főrabbija is lett. Úgy tűnik, hogy ő volt az első, akinek megjelent erről háláchikus álláspontja. Tsirelson rabbiról érdemes megjegyezni, hogy lubavicsi haszid volt, aki 1920-26 között a román parlament országgyűlési képviselőjeként képviselte a zsidóságot.
A fűtés kérdéséről Weisz Jichák Jáákov (1902–1989) nagyváradi, majd jeruzsálemi rabbinak írt egy responsum levélben, amit Weisz rabbi a Budapesten megjelenő Tél tálpijot nevű rabbinikus folyóiratában (1934. január; Minchát Jichák responsum 2. kötet 52. fejezet) hozott nyilvánosságra. A szerző maga később, 1935-ben Lév Jehudá című responsum kötetében jelentette meg az írást (18. fejezet), amit ezután a rabbinikus irodalomban sokan idéznek.
Központi fűtés a századfordulón
Érdekes, hogy Altman Jehudá (1859–1923) csáti rabbinak, a szintén 1934-ben megjelent, Mé Jehudá responsum kötetében is szerepel egy 1907-es írás erről a témáról (36. fejezet), amit egy New Yorkba kivándorolt tanítványának küldött válaszul. Ebben azt írja, hogy talán meg lehetne engedni a radiátor kinyitását, „de nem szeretnék erről mondani semmit, hisz a mi országunkban még nem hallottam, hogy bárki foglalkozott volna ilyen kérdéssel, de úgy tűnik, hogy nálatok gyakori az ilyen fűtés, ezért kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak erről az ottani istenfélő rabbik…”. Ám megengedő érvelését megcáfolták (lásd Jábiá omer uo.).
Ha nagy a hideg vagy a meleg
Azonban, ha mégis nagyon hideg van a lakásban, akkor meg lehet kérni egy nem-zsidó embert, hogy segítsen és nyissa ki a radiátort „hisz a nagy hideg esetében mindenki betegnek számít” (Sulchán áruch RSZ 276:15.). Ha pedig túl meleg van, akkor el szabad zárni a radiátort, ahogy le szabad venni vizet a tűzről, de csak akkor, ha ettől nem fog a bojler rögtön lekapcsolni (SSK uo. 23.).
Üdvözlettel: Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.