Tisá böávkor merült fel a kérdés: mit mond a háláchá arról, ha valaki évekkel később értesül közeli hozzátartozója haláláról? Oberlander Báruch rabbi válaszol.
Oberlander Báruch rabbi tanulmánya a megkésett gyász törvényeit mutatja be: mit kell tenni, ha valaki csak hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel később értesül szerette haláláról. A háláchá szerint a gyász ideje nem a halálesethez, hanem a hír tudomására jutásához kötődik, és még ilyenkor is lehetőség van a tisztelet és az ima kifejezésére.
Kell pótolni a háláchikus előírásokat?
Az alábbi kérdés Tisa böávkor merült fel. Ezen a napon, amikor böjtölünk és a Szentélyt gyászoljuk, nem szabad örömteli dolgokat csinálni, így pl. Tórát sem tanulunk (Sulchán áruch, Orách chájim 554:1.). Általában a Vasváriban ilyenkor a Szentély
leromobolásával kapcsolatos történeteket tanuljuk a Talmudból vagy a Midrásból, azonban idén az ávélut, a személyes gyász szabályait vettük át, amik egy közeli családtag halála esetén érvényesek. Ezt még soha nem tanultuk így közösen, és az egyik kedves jelenlévő a következő kérdést tette fel: amikor az édesapja több évvel ezelőtt meghalt, egyáltalán nem volt tisztában a gyász háláchikus előírásaival és így ez elmaradt. Kell-e pótolnia?
Oberlander Báruch rabbi részletesen kifejti a választ
Az alábbiakban összefoglalnám a megkésett gyász szabályait. A háláchá részletezi, hogy mi a teendő, ha az emberhez nem jut el egy közeli rokonának halálhíre, csak napokkal hetekkel vagy akár hónapokkal később. Ez régen elég gyakori dolog volt és a Talmud (Moád kátán 20a.) említ olyan eseteket, amikor egy-egy talmudi bölcshöz csak évekkel később jutott el a szülője halálhíre.
Ebben az esetben a háláchá (SÁ, Jore déá 402:1.) különbséget tesz un. közeli és távoli hír között. A közeli hír (smuá krová) az, ami 30 napon belül jut el az emberhez: ebben az esetben rendesen el kell végezni a kriá szertartását, vagyis be kell tépni a ruhát és hétnapos süve gyászt tartani, majd folytatni a gyász szokásait tovább a hagyományos rend szerint. Az elfogadott vélemény (Nité Gávriél – Ávélut 2. kötet 38:4.), hogy 30 napot a halál napjától számítjuk, nem a temetéstől, ha arra később került sor.
A távoli hír (smuá röchoká) az, amikor a 30 nap elmúltával kapja meg az ember a halálhírt. Szülő esetében be kell tépni a ruhát (SÁ uo. 4.; NG uo. 39:2.), de ekkor már nem kell a cipőt levéve, földre ülve gyászolni csak egy rövid ideig, egyesek szerint legyen ez egy fél óra (lásd uo. 2. lábjegyzet). Tehát a süve és slosim előírásait nem kell gyakorolni, csak egy egészen rövid ideig, de utána az év végéig folytatódik a gyászt, ahogy a szülő után egyébként kellene (SÁ uo. 391:2.). Ha már a gyászév letelte után jutott el hozzá a hír, akkor ugyancsak el kell végezni a kriát, levenni a cipőt és a földön ülve kell rövid időt gyászolni és ezzel vége is van a gyásznak (uo. 402:1.).
Távolabbi rokonok esetében
Más rokonok halála esetén, akik után eleve csak harminc napig tartanak a gyászelőírások (uo. 391:2.), nem kell kriát csinálni, csak leülni levett cipővel pár percre (uo. 402:2.).
Ma már ritkán fordul elő, hogy valakihez ennyire megkésve jusson el közeli rokona halálhíre, azonban könnyen előfordulhat a következő eset. Mi a teendő, ha időben jutott el a hír, de az ember valami miatt nem gyászolt, pl. mert akkor még nem volt vallásos és nem ismerte a háláchikus előírásokat. Ha már eltelt 30 nap, akkor szülők után csak kriát kell csinálni (uo. 396:1.), gyászolás sem szülők, sem más rokonok után ilyenkor már nincs (uo.).
Mit mond a zsidó jog?
A háláchá szerint a gyász kötelezettsége akkor kezdődik, amikor az ember megkapta a halálhírt. Amíg nem jutott tudomására, addig nem vonatkozik rá az előírás, akkor sem, ha a környezete tudja. Ezért a háláchá azt mondja (uo. 402:12.), hogy ha van valami oka ennek, akkor nem kell megmondani a rokonnak, hogy minél előbb kezdjen el gyászolni. Ezt sok esetben szokták alkalmazni pl. idős testvérek esetén, akiknek fizikailag megterhelő lenne a hosszú gyász. Ilyenkor csak a 30 nap elteltével közlik a halálhírt, amikor egy rövid gyásszal eleget tehet az előírásoknak. De ha az elhunyt fiáról van szól, akkor igyekeznek minél előbb elmondani neki, hogy elkezdhessen a Gyászolók kádisát mondani (uo. RöMÁ). Míg a gyász szokásai az ittmaradókat érintik, addig a kádis az, amivel az elhunytnak segíthetünk, hiszen az ő lelkéért nagyon sokat tesz ez a túlvilágon.
Adja az Örökkévaló, hogy minél előbb eljöjjön a Messiás és vége legyen minden gyásznak.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.