Budát a tatárjárást követően, 1243-ban alapította meg IV. Béla király. Az új, ma már majd’ 800 éves városba pedig szinte az első perctől kezdve költöztek zsidó családok is.
A zsidók jogait ekkoriban a király 1251-ben kiadott kiváltságlevele szabályozta, mely alapján a zsidó közösséget a királyi kamara tulajdonának tekintették, közvetlenül a kincstárnak adóztak és oltalmukról a király gondoskodott az országos zsidóbíró (rendszerint a tárnokmester vagy a nádor) útján.
A budai zsidó közösség első zsinagógája a város alapításával szinte egyidőben, a 13. század közepén épült fel és kisebb megszakítással a 15. század elejéig használták. A lebontott épület maradványainak egy részét 2005-ben találták meg a Palota út Dísz téri torkolatánál az útpálya alatt. Az első budai zsidónegyedet 1420 körül számolták fel a királyi palota építkezései miatt.
A török hódoltság idején a budai zsidók a mai Bécsi kapu környékén építették fel új infrastruktúrájukat és a korabeli beszámolók szerint három zsinagóga is működött.
A második nagyzsinagóga a 15. század közepén épült fel késő gótikus stílusban és 1686. szeptember 2-ig használtak. Ezen a napon a várost az oszmánoktól az egyesült keresztény seregek visszahódítottak, de egyben ez a nap a budai zsidók tragédiáját is jelentette, ugyanis a felbőszült csapatok a zsinagógába menekült embereket lemészárolták, majd az épületet felgyújtották. A zsinagóga betemetett romjai a Táncsics Mihály utca 23. udvarán található.
A Táncsics Mihály utca 26. szám alatti imaházban két freskótöredéket találtak, amelyekről Scheiber Sándor rabbi a héber betűk írásmódja alapján feltételezte/megállapította, hogy azok a budai-török kor „szír” (szefárd) rítusú zsidóira utalnak. Itt 2018 óta Faith Áser rabbi vezetésével újra aktív hitélet zajlik.
A középkori budai zsidó közösség Európa szerinte nagy tekintélynek örvendett. A 15. században, különösen Mátyás király idején az ünnepi felvonulások alkalmával a helyi zsidók zászlós bandériumokkal képviseltették magukat. Akiva Kohen budai zsidó prefektus leszármazottjai pedig évszázadokkal később is az ország vezető emberei között voltak a Hatvani-Deutsch, Löw és Laczkó családokban.
Amikor 1746-ban Mária Terézia elűzte a zsidókat a Budáról, akkor sokan költöztek Óbudára illetve Újlakra, megteremtve ezzel a pár évtizeddel később ott virágba boruló zsidó közösségek alapjait.
A budai helytartóság engedélyével aztán már 1787-ben újból kóser vendéglő nyílhatott a városban. József császár idején pedig megkezdődhetett a budai hitközség újjászervezése is.
| Forrás: „A hétszáz éves budai zsidóság – Dr. Büchler Sándor egy. tanár előadása.”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 14 szám, 8. old. |