Feldman Mussie a magyarországi Chábád mozgalmat vezető Oberlander házaspár, Báruch rabbi és Batsheva rebecen második gyermeke. Oberlanderék 1989 augusztusában költöztek Magyarországra a lubavicsi Rebbe küldötteiként. Mussie 1992-ben született. A háromgyerekes édesanya a Bét Menáchem iskola tanára. Decemberben csatlakozott a Virtuális Bét Midrás előadóihoz is, amikor egy huszonkét részből álló sorozatot indított, melyben egy izraeli rabbi, Chaim Heber könyvét dolgozza fel. A Virtuális Bét Midrás oktatói csapatának legújabb (és legfiatalabb) tagját Tuna Judit kérdezte.

 

– Mennyire emlékszel a gyerekkorodra? 

– Aktív része voltam annak, hogy útjára indult a hazai közösség építése Magyarországon. Ebben a térben nőttem fel, egészen sok minden megmaradt bennem. Emlékszem például, hogy mindig mozgalmasak voltak az ünnepek, ezek közül a lág báomeri a legkedvesebb emlék számomra. Ilyenkor mindig rengeteg játék volt és versenyek is. Aztán a Goldmark Teremben rendezett sábeszek is fantasztikusak voltak, mindig jó volt a hangulat, olyan élettel teli volt minden. Sábeszkor mindig voltak gyerekek a zsinagógában, akikkel tudtam játszani, ez mind-mind meghatározó élmény volt a gyerekkoromban és kedves emlékként őrzöm őket.

Emiatt is nagyon közel áll a szívemhez az itteni zsidó élet, illetve abban is biztos voltam miután összeházasodtunk a férjemmel, hogy előbb vagy utóbb Magyarországon fogunk kikötni, hogy az itteni közösséget segítsük, építsük – ugyanis másfél évig New Yorkban életünk, de erről később mesélek.

 

– Hogy kerültél New Yorkba?

– Tizenkét évig éltem Magyarországon, majd külföldre költöztem a tanulmányaimat folytatni. Mondhatom azt, hogy ez idő alatt fedeztem fel a világot, ugyanis tanultam New Yorkban, Moszkvában, Jeruzsálemben és Cfáton is. Ez alatt az idő alatt sok mindent láttam és legalább annyi tapasztalatot is szereztem. Diploma után Moszkvából költöztem haza Magyarországra és a Bét Menáchemben kezdtem tanítani a zsidóságról, illetve hébert is tanítottam elsősöknek.

Hazaköltözésem után másfél évvel volt az esküvőm, majd itt hagytam mindent, és New Yorkban kezdtük meg közös életünket a férjemmel. Az első egy évben a közösség mellett magunkra is koncentráltunk, felépítettük közös életünk alapjait, összecsiszolódtunk, megismertük egymást. Közben nekem nagyon hiányzott a hazai élet, a családom és a közösség, és mivel a férjem ezeket látta rajtam, illetve neki is nagyon fontos volt az itteni közösség, közösen elhatároztuk, hogy visszajövünk Budapestre. Visszatértem az iskolába dolgozni és elkezdtük kialakítani itteni életünket.

 

– Mikor jött a gondolat, hogy ne csak gyerekeknek tarts órákat?

– Amikor a nagy fiam körülbelül kétéves volt, azon gondolkodtam, hogy jó lenne indítani egy női csoportot. Izgultam és egyáltalán nem voltam magabiztos, emiatt ezt az ötletemet csak egy nagyon szűk csoporton belül kezdtem hirdetni, azonban a visszajelzések nagyon pozitívak vol­tak, így végül Zalmanov Chayával közösen kezdtük szervezni ezeket az összejöveteleket. Chayával felosztottuk a munkát, ő adott otthont az eseménynek, illetve mindig nagyon finom vacsorával készült nekünk, én pedig a tanulás részét vittem. Három évig minden héten összejöttünk a csoporttal, míg végül a koronavírus miatt online térbe költöztettük a találkozókat.

A Facebookon nyitottunk egy zárt csoportot a tanulásoknak, melynek a „Közepesek a konyhában” nevet adták, szabadon a Tánjá után. A pandémia alatt a zárt csoporton belül folytatódtak a tanulások, egészen nyárig.

Amikor nemrég említettem édesapámnak, hogy pár hónapja már nem tartom a női tanulásokat, megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem a zsido.com Facebook-oldalán ismét belekezdeni az előadásokba. Akkor még voltak kétségeim ezzel kapcsolatban, nem gondoltam, hogy ennyi embert érdekel ez a téma.

Egy darabig gondolkoztam a felvetésen, aztán eldöntöttem, hogy belevágok. Nem számítottam rá, hogy ennyien kíváncsiak lesznek az órára, azt hittem, hogy majd körülbelül százan csatlakoznak, de ez nem így lett: minden várakozásomat felülmúlta a több mint nyolcszáz fős nézettség. Ez egy óriási dolog számomra és természetesen motivációs erő. Hiába ez egy plusz feladat az életemben, óriási energiát ad a mindennapokra. Nem csak az, hogy a zsidóságról taníthatok, hanem a rengeteg szeretet, amit vissza­kapok. 

 

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 150. szám – 2022. január 20.