A Tóra első könyvének második szakasza, a Noách hetiszakasz beszéli el az özönvíz és az emberiség majdnem teljes eltörlésének történetét. Ennek értelmében az emberiség egésze nemcsak az első emberpártól, hanem Noáchtól is származik, mivel ő és fiai voltak az egész világot elpusztító vízözön kizárólagos túlélői. Ezért a „Noé fiainak hét törvénye” olyan parancsolatok csoportját jelenti, melyek az egész emberiségre egyetemesen vonatkoznak. E hét alaptörvény minden emberi közösség megkerülhetetlen bázisa, nélkülük nem létezhet szervezett és harmonikus társadalom.
A hét törvény a következő:
Ne imádj bálványokat. Ismerd el, hogy létezik a világot megteremtő és abban uralkodó Egyetlen Isten, akinek fontos, hogy hogyan cselekszünk, és azt kívánja, hogy vigyázzunk a világára.
Ne átkozd Isten nevét. Bármilyen dühös is vagy, ne kelj ki haragosan, szavakkal a Teremtőd ellen.
Ne ölj. Az emberi élet értékét nem lehet mértékegységekkel kifejezni. Egyetlen ember életének kioltása egyet jelent egy teljes világ lerombolásával, mivel a meggyilkolt számára megszűnik a világ létezése. Ebből következik, hogy ha az ember egyetlen életet megment, egy egész világot ment meg.
Ne egyél élő állatból kivágott részt. Tiszteld az Örökkévaló teremtményeinek életét, és ne okozz oktalan szenvedést.
Ne lopj. Bizonyosodj meg arról, hogy a saját hasznodból nem származik másnak kára.
Ne köss tiltott házasságot és ne létesíts tiltott kapcsolatot. A család az emberi társadalmak alapvető egysége, az emberi szexualitás pedig az élet forrása, ezért szent. Ebből következik, hogy semmi nem lehet rombolóbb, mint ha nem megfelelően használják, vagy kihasználják azt.
Alapítsatok bíróságokat. Az igazságszolgáltatás visszaállítja a világ harmóniáját, és összhangba hozza a felsőbb renddel. Ezért kell betartanunk az állami törvényeket is.
E törvényeket Isten adta át az első embernek, Ádámnak, valamint Noáchnak, annak a két embernek, akik minden, ma élő ember ősei voltak. Egy hagyomány értelmében hat parancsolatot kapott Ádám, és ezek egészültek ki a hetedikkel, az élő állatból kivágott hús tilalmával, miután Isten az özönvíz után engedélyt adott Noénak a húsfogyasztásra. Ez az ősi, az emberiséggel egyidős eredet teszi ezeket a szabályokat egyetemessé és időtlenné. Az emberi törvények változhatnak, ám az egész világ Teremtőjének törvényei szilárdak és változatlanok maradnak időtlen időkig.
Bár Noé fiainak hét törvényét a Talmud Szanhedrin traktátusában rögzítették bölcseink, a zsidók – helyzetükből adódóan – évezredeken át nem adhatták át ezeket az őket befogadó népeknek. Az áldott emlékű Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi volt az, aki a XX. század második felében ösztönözni kezdte a zsidókat arra, hogy igyekezzenek e szabályokat minél szélesebb körben ismertté tenni, hogy az emberiség felkészülhessen az egyre inkább közeledő eljövendő, békés világra, melyben minden élő elismeri majd az Örökkévaló nevét. Bölcseink ugyanis egyetértenek abban, hogy ha egy nem-zsidó betartja ezt a hét, rá vonatkozó parancsolatot azért, mert az Örökkévaló így parancsolta (és nem azért, mert ő maga hasznosnak találja őket), ugyanúgy része lesz az eljövendő világban, mint a zsidóknak, akiknek 613 parancsolatot kell betartaniuk.
A hét alapvető parancsolatot kiegészítik más tanítások, például az adakozás, a jótétemények, a szülők tisztelete, az Örökkévalóhoz való imádkozás, de ide sorolható az élet és a teremtett világ minden részletének védelme is. Ez a tanítás harmonikus egységbe foglalja az egész emberiséget, ám nem tagadja meg mindeközben az egyes embercsoportok saját kultúráját, és ez adja az erejét is. Ahhoz ugyanis, hogy egy rendszer működhessen, külső segítségre van szüksége. Ahogyan nem szerkeszthető önmagát folyamatosan fenntartó örökmozgó, úgy nem létezhet olyan emberiség, melynek nincsenek kívülről jövő szabályai. Emberi lényként olyan szabályokra, parancsolatokra, alapvető törvényekre van szükségünk, melyek nem az emberi értelmen alapulnak, hanem az élet és az igazság alapvető szentségén. Abszolút igazságokra, amelyeken a világ biztosan megállhat.
zsido.com