Lechájim – az életre, avagy hogyan fedezte fel egy gyermektelen holokauszttúlélő, hogy mégis vannak utódai. Az inspiráló történetet az aish.com írta meg.
Levi Welton rabbi a feleségével Kaliforniába látogat. Szombaton elmennek a zsinagógába, ahol épp bát micva ünnepséget tartanak. A rabbi szóba elegyedik az ünnepelt apjával, akiről kiderül, hogy eredetileg Mexikóból származik és még a gyerekei születése előtt betért a zsidóságba. Hogy miért pont Chaimnak hívják? Érdekes története van, felelte a férfi. Még spirituális útkeresése elején történt, hogy egy westchesteri zsinagógában töltötte a szombatot. Nem sokkal korábban a rabbija arról beszélt, hogy ha valaha is találkozik egy holokauszt-túlélővel, akkor emlékezzen a következőkre:
Az a túlélő, aki nem hisz Istenben – normális ember. Az a túlélő, aki hisz – egy angyal.
Azon a bizonyos péntek estén, ahogy a szombat szentségétől áthatva táncoltak körbe a zsinagógában, észrevette, hogy annak a férfinak a karján, akinek a kezét fogja, tetovált szám van. Eszébe jutottak rabbija szavai – egy angyallal táncol! Azonnal megkérdezte a férfi nevét, aki megmondta, hogy Chaimnak hívják, a Mexico Cityből származó férfi pedig ott helyben eldöntötte, hogy amikor majd eljön az ideje annak, hogy héber neve legyen, akkor ennek az angyalnak a nevét választja majd.
A teljesen véletlenül a környéken vendégeskedő férfi Chaim legnagyobb meglepetésére azt kérdezte: „A túlélőt Chaim Grossmannak hívják?” – „Honnan tudta?” – jött a kérdés válasz helyett.
A férfi erre elmesélte, hogy ő egy westchesteri közösség rabbija és van a közösségben egy Chaim nevű holokauszt-túlélő, aki a buchenwaldi koncentrációs táborból szabadult fel, később az izraeli légierőhöz csatlakozott, majd Amerikába költözött… A rabbi és Chaim a szombat végeztével közös fényképet készítettek és mindenki ment az útjára.
A következő héten a rabbi arra kérte zsinagógája idős, ám aktív tagját, Chaim Grossmant, hogy a zsinagóga közepén foglaljon helyet, míg elmondja a beszédét. Elmesélte, hogy 1500 kilométerre tőlük él egy férfi, aki az ő, Chaim nevét viseli. Nem egyszerűen Chaimnak hívják, hanem róla kapta a nevét és vallásos zsidó otthonban neveli vallásos zsidó gyermekeit! „Fantasztikus! Mennyi volt az esélye annak, hogy az év egyetlen szombatján, amikor el tudtunk utazni Kaliforniába, épp a bát micva ünnepségüket tartják? Mennyi volt az esélye annak, hogy szóba elegyedünk és éppen a neve eredetéről kérdezem? És mennyi volt az esélye annak, hogy az a szombat, amikor hazatérek és elmesélem a névadónak a történetet, az éppen az a szombat lesz, amikor a zsinagógában a Smot hetiszakaszt olvassák? Smot, annyit jelent: nevek! Ahogy bölcseink tanítják, őseink azért voltak képesek kiszabadulni az egyiptomi rabszolgaságból, mert megőrizték zsidó neveiket!”
Amikor a rabbi átadta az idős Chaimnak az előző hétről származó, bekeretezett fényképet, mindenkinek kicsordult a könnye. Chaimnak az átéltek után sosem született gyereke. És idős korára kiderült, hogy valaki, valahol mégis továbbviszi az ő nevében mindazt, amiért ő élt, aki tovább tudja adni az örökséget a gyermekeinek és az unokáinak is.
„Ha élnek a leszármazottaink, akkor élnek az ősapáink is”
– mondja a Talmud (Táánit 5b). Chaim boldogan vitte magával haza a fényképet. „A véletlen Isten módszere arra, hogy anonimitásban maradhasson” – idézte a mesélő Welton rabbi apját, Benzion Welton rabbit.