A nyugati világban alapvető jog a szólásszabadság. A legtöbben bármikor és bárhol kimondhatják amire gondolnak. De van-e a szólásszabadságnak zsidó aspektusa? A témát Yehuda Shurpin, a minnesotai St. Louis Park zsinagóga rabbija, a Chabad.org állandó szerkesztője járta körül.
A Tóra alapján megállapítható, hogy mindenki maga felelős azért, ami elhagyja a száját. A láson hárá, azaz a pletykálkodás, a lekicsinylés tilalma természetesen vonatkozik a kritika megfogalmazására is.
Általánosságban elmondható, hogy még abban az esetben is, ha valaki igazat állít, viszont a véleményével megsérti más hírnevét vagy anyagi kárt okoz másnak, akkor ez a cselekedet még akkor is problémás lehet, ha az illető nem akart ártani (Misné Tóra, Hilchot Déot 7:5.).
Vannak azonban olyan esetek, amikor egyenesen kötelesség a negatív kritika megfogalmazása. Jiszráél Méir háKohen Kagan (1838–1933) rabbi világhírű munkája, a Cháféc Chájim a következő alapelveket sorolja fel (Cháféc Chájim, Hilchot Iszuré Láson Hárá 10:1–17.):
- A kritikának hasznosnak kell lennie. Akkor legitim a megjegyzés közzététele, ha azzal meg lehet óvni másokat a káresetektől.
- A kritikának az igazságon kell alapulnia. Ahhoz, hogy valaki egy véleményt megfogalmazzon, teljesen biztosnak kell lennie abban, hogy a birtokában lévő információk tényszerűek. Másodkézből származó információk alapján nem szabad nyilvános véleményt írni.
- A kritikának relevánsnak és objektívnek kell lennie. A tényeket csak és kizárólag tárgyilagosan szabad megfogalmazni, azaz minden túlzástól tartózkodni kell. Például nem szabad azt mondani, hogy valahol egy étel nem ízletes, mert az szubjektív ítéletnek számít.
- A panasszal először az érintettet kell szembesíteni. Ha fennáll a lehetősége annak, hogy az eladó orvosolja a vásárlója panaszát anélkül is, hogy a panaszról a nyilvánosság értesül, akkor először ennek kell esélyt adni. Gyakran előfordul, hogy az eladók az esetleges negatív értékelések elkerülése érdekében hajlandók megoldani a felmerülő problémát.
- A véleménynyilvánításból származó előnynek meg kell haladnia az okozott kár mértékét. Például, ha valaki lepontoz egy éttermet, mert elfelejtettek neki szalvétát küldeni, akkor a későbbiekben minden bizonnyal figyelni fognak erre, viszont a negatív értékelés valószínűleg sokakat el fog riasztani attól, hogy az étteremből rendeljenek. Azaz, a szalvétaküldés problémájának megoldódása nem jár akkora haszonnal, mint amekkora veszteséget okoz az étteremnek a bírálat.
- A negatív vélemény leírása akkor indokolható, ha nincs más lehetőség a cél elérésére.
- Mielőtt valaki közzéteszi nyilvánosan a kritikus észrevételeit, először ellenőrizze a saját motivációját. Őszintén az a célja, hogy felhívja a többiek figyelmét a problémás termékre, vagy csak a düh és az eladó nevetségessé tételének vágya vezérli? Amennyiben az utóbbi, akkor jobb eltekinteni a kritika megjelentetéséről.
A kritikát tehát a hasznossága minősíti. A negatív kritikával kapcsolatos szabályok arra is vonatkoznak, aki a kritikát megfogalmazza, és arra is, aki a kritikát elszenvedi. Emiatt a kritikát csak ott szabad közzétenni, ahol emiatt nem válik valaki áldozattá. Ha valakinek problémája van egy szolgáltatással vagy egy termékkel, akkor a szolgáltató vagy az eladó oldalán írja meg a kritikáját, ne úgy általában a közösségi médiában.
A zsidó bölcsek azt tanítják, hogy a száműzetést a negatív beszéd idézte elő. Ezért a zsidóknak különösen óvatosan kell mérlegelniük, mit mondanak és írnak másokról. Ha helyesen cselekszenek, akkor képesek közelebb hozni a végső megváltást – jöjjön el az minél gyorsabban, még napjainkban!
Fotó: Dee @ Copper and Wild on Unsplash