Napjaink társadalmait sokszor széthúzás jellemzi. A véleménykülönbségeket a közösségi média rendkívüli módon felerősíti, és sokszor barátságok mennek tönkre a különféle fórumokon és felületeken történő virtuális összecsapások miatt. Mit mond erről a zsidó gondolkodás? A kérdésre a chabad.org írása adja meg az egyik választ.
A Szentély építésével kapcsolatban az Örökkévaló azt parancsolta, hogy a nagy áldozati oltárhoz rámpa vezessen fel. „És ne menj fel lépcsőkön az én oltáromra” – olvassuk a Jitró hetiszakasz legvégén (2Mózes 20:23). A midrás elmondja, hogy a Miskánban, a pusztai szentélyben nem volt szabad nagy, széles léptekkel haladni. Megszentelt helyen óvatosan, átgondoltan kell járni és a rámpa célja az volt, hogy lelassítsa az oltárhoz való felmenetelt.
Ezt a parancsolatot közvetlenül követi a Mispátim hetiszakasz számos törvénye. Ahogy a szentélyszolgálat, úgy az ítélethozatal is átgondoltságot, óvatos megközelítést igényel. Ezt tanítja a Pirké Ávot, az Atyák bölcs tanításainak első misnája: „Legyetek elővigyázatosak, mérsékeltek és higgadtak az ítélkezésben!”. Fontos, hogy az ember csak azt követően mondjon ítéletet, miután megfelelően átgondolta annak várható következményeit.
Feltehetjük azonban a kérdést, hogy felgyorsult digitális világunkban van-e egyáltalán lehetőség arra, hogy egy-egy helyzet megítélése előtt felderítsük annak minden részletét és megszerezzünk minden fontos információt? Véleménycikkek, blogok írói hihetetlen gyorsasággal nyilvánítanak véleményt a legösszetettebb témákról is, és közlik az eredőjét és egyben a várható végkimenetelét is olyan eseményeknek, amik csak néhány órával korábban történtek. Az újságírók és a riporterek gyakran egyszerre játsszák az ügyvéd, az ügyész és az ítélet-végrehajtó szerepét. A közösségi médiában bárki eljátszhatja ugyanezeket a szerepeket és néhány lájk vagy megosztás kedvéért sokan hajlamosak átgondolatlanul reagálni, nem törődve az esetleges következményekkel.
A technológiai haladás által előidézett lehetőségek a polarizáció veszélyeit is magukban hordozzák. Az emberek könnyen ítélkeznek, és a távolság, esetleg névtelenség álarca mögé bújva megfeledkeznek a következményekről. Jicchák Kulitz rabbi Jeruzsálem egykori főrabbija volt. Az ő szokása volt, hogy még a legegyszerűbb, akár helyben is könnyedén megválaszolható kérdésre is csak másnap reggel adott választ, ezzel tanítva híveit arra, hogy az embernek lassítania kell és időt kell hagynia a dolgok átgondolására. Ugyanez vonatkozik a közösségi médiára: attól, hogy a technológia lehetővé teszi az azonnal válaszadást, még nem feltétlenül kell élnünk ezzel a lehetőséggel. Mielőtt elküldjük elmés élcelődésnek szánt válaszunkat, érdemes venni egy nagy levegőt, és a „küldés” gomb megnyomása előtt végiggondolnunk válaszunk várható következményeit és hatásait. Ha így teszünk, azzal csökkenthetjük a közösségi média polarizáló hatásait és kellemesebb hellyé tehetjük a világunkat minden ember számára.