Heller Ágnes filozófus július 19-én, néhány héttel a 90. születésnapja után hunyt el. Az EMIH és a magyarországi Chábád mozgalom szép emlékeket őriz a Széchenyi-díjas professzorasszonyról: széder-estéken vett részt, 2013-ban a Nyugati téren egyike volt a hanukai gyertyagyújtóinknak. Az alábbiakban megemlékezésként felidézzük néhány megszólalását, amelyekben zsidóságáról, az antiszemitizmusról és közéleti kérdésekről is megosztotta gondolatait munkatársainkkal. Emlékéből fakadjon áldás. 

„A vallás mindig is érdekelt”

Az emlékezést kezdjük egy, a zsido.com-on 2006-ban Bányai László kollégánknak adott interjúval, amelyben szó esik arról, hogy mennyire szeretett táncolni és a Hanna Klub margitszigeti rendezvényén úgy ropta, mint a legfiatalabbak. Örömmel emlékezett vissza egy ’90-es évekbeli széder estére, amelyet – többek között – Oberlander Báruch rabbi társaságában töltött a Grand Hotel Hungária dísztermében.

A Lukács-iskola zsidó növendékeiről beszélgetve így fogalmazott: „Ezek a filozófusok csak származásukban voltak zsidók, magukat teljesen magyaroknak tartották. Én viszont zsidó gimnáziumot végeztem, nem úgy, mint a többi lukácsista. Nyolc évig tanultam zsidó iskolában. Tanultam és ismerem a zsidó Bibliát. Még ma is tudom héberül az imákat. Ugyanakkor a filozófiában mindent megírtam, ami érdekelt, elsősorban az etika, a morál és a történelemfilozófia. Ám a vallás mindig is érdekelt, írtam könyvet Auschwitzról és azt is megírtam, hogy az antiszemitizmus örök, nem lehet felszámolni. Mostanában a művészet és a vallás áll az érdeklődésem középpontjában.”

„Jó magyarok és jó zsidók voltak”

2013-ban részt vett az EMIH „kokárdás kisfiú” néven híressé vált, formabontó 1%-os kampányában, melynek kapcsán egy videóinterjú keretében beszélt arról, hogy miként alakult a zsidóság élete, sorsa Magyarországon a 19. századtól napjainkig.

„A nemzetállamokban azonosultak azzal a nemzettel, amelynek az államában éltek, mindig a nemzet java volt a legfontosabb a számukra, feltételezték, hogy ez az ő javuk is. Magyarországon a magyarországi zsidók magyarokká váltak. (…) Magyarul kezdtek beszélni, a magyar kultúrát a magukénak érezték, részt vettek a szabadságharcban, nagy számban az I. világháborúban. (…) Úgy érezték, úgy gondolták, hogy ők teljes jogú magyar emberek, ugyanúgy, mint a többi magyar ember. Holott zsidók voltak, de kettős identitásuk volt: jó magyarok voltak és jó zsidók is voltak. (…) Ennek véget vetett a holokauszt és már előtte Magyarországon a zsidóellenes törvények. Abban az értelemben, hogy kétségessé tették, hogy ez az azonosulás helyes volt-e. De mindennek ellenére furcsa módon azt történt, holokauszt után nagyon kevés megmaradt zsidó hagyta el Magyarországot. (…) Mi több, a rendszerváltozás után sokkal több zsidó jött külföldről haza Magyarországra.”  „Nagyon erős volt a magyar identitásuk, azt mutatja, hogy hazatértek és most is itt maradnak, nem mennek el ebből az országból. (…) Most is mint magyarok és mint zsidók élik az életüket. (…) Igyekeznek hozzáadni a magukét a magyar kultúrához, ahogy azt mindig is tették.”

„Hanuka örömünnep, a szabadság ünnepe”

Ugyanebben az évben elfogadta az EMIH meghívását a Nyugati téri hanukai gyertyagyújtáson Székhelyi Józseffel együtt. Itt elmondott rövid, lelkesítő beszédéből idézünk:

„Hanuka örömünnep, a fény és a szabadság ünnepe. Egy kis csoport megvert egy nagy hadsereget. Ez egy csoda. Felszabadult a zsidóság, mint nép. (…) Aki kárt tesz a hanukiában, a szabadságban tesz kárt. (…)

Meg kell védeni a szabadság intézményeit!”

„A zsidó vallást nagyon szeretem”

Heller Ágnes legutolsó interjúját a neokohn.hu-nak adta, ez július 2-án jelent meg az oldalon. Ebben többek között beszélt arról, hogy rengeteget utazik, Izraelbe is sűrűn megy, előfordul, hogy évente háromszor is.

Hogy mit jelent számára a zsidósága, a következőket mondta: „Egy sorsközösséget, amit újraválasztottam magamnak. Először az élet szervezte meg ezt az egymásra találást a holokauszt okán. Igaz, hogy zsidó iskolában már volt ismeretem a zsidóságról. Kiváló tanárjaim révén szerencsére nem az antiszemitizmus tett engem először zsidóvá.

Négy identitásom van: magyar, zsidó, nő és filozófus. Ezek közül igazán csak egy mellett, a filozófiai mellett tettem le a voksomat véglegesen.

A többit csak újra kellett választani, hiszen beleszülettem. Nehéz meghatározni, hogy mitől zsidó valaki, aki nem jár rendszeresen zsinagógába és aki nem tart kóser háztartást. Erre mondta valaki azt, hogy én zsidó vagyok, legfeljebb rossz zsidó. De az vagyok. Ez rám is érvényes. A parancsolatok közül igyekszem legalább kilencet megtartani, és szeretném a felebarátaimat is úgy szeretni, mint önmagamat, még ha nem is mindig sikerül. Viszont a zsidó vallást nagyon szeretem. Főleg azért, mert nincs benne doktrína, és nem kötelező dolgokban hinnem. A Szentírást úgy magyarázom, ahogy kedvem tartja. Hiszen a rabbik is ezt csinálják.”

„Alighanem tévedtem”

Heller Ágnes gyakran nyilvánult meg politikai kérdésekben is, többek között – egykori cionistaként – Izrael kapcsán is. „Én mindig megvédem Izraelt minden ellenfelével szemben. Nem okvetlenül védem meg Izrael kormányát, mint ahogy az ország lakói sem teszik ezt okvetlenül. De meg vagyok győződve arról, hogy a hihetetlen Izrael-ellenesség, ami máma különösen egyes baloldaliakat jellemez – például a BDS-mozgalom –, egyszerűen a zsidóellenesség új megjelenési formája. Mindez hasonló az ősi judeofóbiához, a középkori antijudaizmushoz, vagy a modern antiszemitizmushoz.

Ameddig nem látom azt, hogy például bojkottot hirdetnek a törökökkel szemben a kurdok miatt, addig nekem a BDS átlátszó zsidóellenes kísérlet lesz” – mondta a Neokohnnak.

Sok kritika érte Heller Ágnest, mikor több alkalommal is azt szorgalmazta a tavalyi parlamenti választások idején, hogy a „néppártosodó” Jobbikkal együtt kell működniük az ellenzéki pártoknak, mert ez az egyetlen esély a kormányváltásra. Ám ebben az utolsó interjúban finomított álláspontján arról, hogy a Jobbikból lehet-e „konzervatív, közép-jobboldali párt Magyarországon”:

„Én korábban azt gondoltam, hogy a néppártosodás felé tartó Jobbiknak van egy sansza erre. De alighanem tévedtem. Most lehet, hogy Márki-Zay Péter csinál egy konzervatív pártot. Ez ma életfontosságú kérdés, hogy legyen egy erős jobbközép, konzervatív párt itthon.”

„A bűntudat nem múlik el”

A Neokohnnak adott interjúban a riporter arról is kérdezte a filozófust, hogy a mai napig bűntudata van-e, amiért túlélte a holokausztot, ahogy azt egyszer egy hanukai ünnepségen mondta „Igenis bűntudatom van amiatt, hogy életben maradtam. Ez nem múlik el. Erről beszéltem Frankfurtban is, ahova egy Anne Frank társaság hívott el. Közöttünk alig van pár hónap, egyidősek lennénk. Ha ő is januárban szabadulhatott volna fel, mint ahogy én, akkor most ő is itt lehetne. Mindössze két hónapon múlhatott 74 év különbség… Ezen gondolkozzon el egy kicsit, és akkor talán megérti, miért is hatódom meg Anne Frank kapcsán. Az utóbbi évtizedekben ez az érzés különösen erős bennem. Az ember nem igazán siratta meg a halottait, mert olyan mértékben örült annak, hogy ő él.”

 

2019-ben a Balatonban úszás közben érte utol a halál. A Kozma utcai zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékéből fakadjon áldás.

Heller Ágnes élete

Heller Ágnes (Budapest, 1929. május 12. – Balatonalmádi, 2019. július 19.) Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár. Kutatási területe az etika, az esztétika, a történet- és kultúrfilozófia, valamint a filozófiai antropológia kérdései voltak. 1986-tól 25 éven át tanított New Yorkban a New School for Social Research egyetemen.

Zsidó származású polgári családban született. 15 éves volt, amikor elkezdődtek a deportálások, számos családtagját, barátját elveszítette; ő az ösztönei és a véletlenek folytán menekült meg. A háború befejeződése után nélkülözésben és nyomorban éltek, édesanyja az éhezés elől beadta a fiatal lányt a szegedi zsidó árvaházba, ott ismerkedett meg a cionista mozgalom képviselőivel. A cionista mozgalomban aktív szerepet töltött be. Harcolt az ellen a nézet ellen, hogy a „kommunisták a cionizmust nacionalista ideológiának tekintették.”

Felsőfokú tanulmányokat folytatott Budapesten magyar–filozófia szakon. 1951-ben kapta meg magyar–filozófia szakos középiskolai tanári oklevelét.

A Budapesti Iskola megalapítójának, Lukács Györgynek lett a tanítványa az ELTE Filozófia Tanszéken. Politikai okokból mindkettőjüket eltávolították 1958-ban, 1958–1963 között Heller középiskolában tanított. 1963 és 1973 között az MTA Szociológiai Kutatócsoportban dolgozott. 1955-ben megszerezte a kandidátusi, 1968-ban pedig a filozófia tudományok doktora (DSc) fokozatot.

A gondolkodás szabadságának korabeli erős korlátait nem tudta elfogadni, ezért megfosztották állásától. Pár évig fordításokat vállalt, abból tartotta fenn magát, majd 1977-ben hosszú „tanulmányútra” indult, azaz emigrációba vonult.

Tanított a berlini egyetemen, a melbourne-i La Trobe Egyetemen, a torinói egyetemen, a São Pauló-i egyetemen, végül New Yorkban (New York, New School for Social Research) kapott katedrát, 1986-ban.

Ez utóbbi állását még az 1990-es évek elején is fenntartotta, de közben, 1990-től már hazajárt filozófiai előadásokat tartani a szegedi József Attila Tudományegyetemre és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Mind a tudományos, mind a politikai és kulturális életnek aktív szereplője maradt.

2010-től professor emeritaként ismét tanított az ELTE Esztétika Tanszékén.

KITÜNTETÉSEK

Lessing-díj, Hamburg (1981); Hannah Arendt professor of Philosophy, Bréma, (1995); Széchenyi-díj (1995); Díszdoktor, Melbourne, (1996), Buenos Aires, (1997); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004); Európai Parlament Olasz Szekciója kitüntetése (2004); Firenze város kitüntetése (2004); Pro Scientia aranyérem (2005); Sonning-díj (2006); Hermann Cohen-díj (2007); Víg Monika-díj (2007); Mazsike Várhegyi György-díj (2007); Budapest díszpolgára (2008); Goethe-érem (2010); Concordia-díj, Bécs (2012); Carl von Ossietzky-díj (2012); Díszdoktor, Innsbruck, (2015); Manès Sperber-díj (2018); Posztumusz: Nemzetközi Friedrich Nietzsche-díj (2019)

(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Heller_%C3%81gnes – cite_note-35)

Juhász Vali írása

Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 121. szám – 2019. augusztus 1.