Az ember megbocsáthat anélkül, hogy elnézést kértek volna tőle. Akkor is, ha még mindig fáj, hogy megbántották. És akkor is, ha sosem fog kibékülni azzal, aki fájdalmat okozott neki.
A ros hásáná és jom kipur közti napok, és maga jom kipur böjtnapja lehetőséget adnak a számunkra, hogy felülvizsgáljuk a kapcsolatainkat, végiggondoljuk az értékeinket és a prioritásainkat. Ilyenkor azt is számba vesszük, hogy vannak-e olyanok a környezetünkben, akiknek meg kell bocsátanunk, vagy éppen ellenkezőleg: tettünk-e bármi olyat az elmúlt év során, amiért nekünk kell bocsánatot kérnünk. Az alábbiakban ehhez javasol eszközöket az aish.com írása.
1. tévhit: A megbocsátáshoz bocsánatkérésre van szükség
A megbocsátás senki mástól nem függ. Jó lenne, ha aki megbántott, rögtön elnézést is kérne, de a bocsánatkérés általában jóval később érkezik, mint a bántás, és vannak olyan esetek is, hogy sosem jön el. Ettől függetlenül mi magunk megbocsáthatunk. A megbocsátás nem menti fel a másikat, önmagunkat azonban felszabadít. Nem érdemes a bocsánatkérésre várni ahhoz, hogy felszabadulhassunk az eset súlya alól. Bocsásson meg most.
2. tévhit: A megbocsátás nem jelenti azt, hogy a fájdalom megszűnik
Sokan úgy vélik, hogy amíg rossz érzéseik vannak vagy megbántottnak érzik magukat, nem bocsáthatnak meg. Vannak azonban olyan helyzetek, melyekben a fájdalom sosem szűnik meg. A megbocsátás azonban ilyenkor is lehetséges, sőt, kívánatos, mert a harag és a neheztelés tovább nehezítik az önmagában is fájdalmas helyzetet. A megbocsátás döntés kérdése: az ember elengedi a neheztelést, és ezt megteheti attól függetlenül, hogy a fájdalom megmarad benne.
3. tévhit: A megbocsátás egyben kibékülés is
Elképzelhető, hogy valaki úgy bántja meg a másikat, hogy ezzel lehetetlenné teszi a kapcsolat folytatását. Előfordulhat, hogy az ember a saját érdekében eldönti, hogy többé nem is akar a másikkal kapcsolatba kerülni. Ám nem szükséges kibékülni ahhoz, hogy megbocsássunk. A megbocsátás lehet tisztán belső lelki folyamat, melynek segítségével megszabadulunk a haragtól, hogy továbbhaladhassunk az életünkkel. Mintha letennénk egy nehéz zsákot, ami tele van olyan dolgokkal, amikre többé nincs szükségünk. Az ember könnyebbnek érzi tőle önmagát és az életét.
4. tévhit: Önmagunknak nem kell megbocsátani
A megbocsátás általában másokra irányul, de gyakori, hogy a legfontosabb éppen az önmagunknak való megbocsátás lenne. Ha a hibáiról van szó, az ember önmagával sokszor sokkal szigorúbb, mint másokkal. Valóban fontos, hogy tanuljunk a hibáinkból, ám ha nem vagyunk képesek túllépni a sajnálaton és a szégyenérzeten, akkor elvágjuk magunk előtt a növekedés útját. Amikor visszanézünk az év során elkövetett hibáinkra, érdemes levonni belőlük a következtetéseket, és aztán megbocsátani önmagunknak.
Jom kipur különleges lehetőség a megbocsátásra. Engedje meg magának a valódi megbocsátást. Tegye le a nehéz zsákot. Nem kell tovább cipelnie.
Jelentőségteljes böjtöt és jó végső bepecsételést kívánunk!