Cödáká tácil mimávet , azaz cödáká megment a haláltól – mondta Salamon király a Példabeszédek szerzői szerint. A jótékonykodás egyéni vagy közösségi formában jelentkezik, amit a Talmud a zsidó nép egyik ismertetőjelének tekint.

Az adományozás indíttatását sokan sokszor megkérdőjelezték. Valaha a pszichológia klasszikus iskolái a jótékonykodást "rejtett önzésnek" tekintették, amelyben a – mégiscsak megnyilvánuló – emberi "önzetlenséget" a társas megerősítéssel, az elvárásokkal, illetve az utólagos jutalmazással magyarázták.  Freud szerint azonban az önzetlen viselkedés már nem csak a konfliktusok elhárításának (pl. bűntudatcsökkentés, önmagunk kedvezőbb színben láttatása) egy lehetséges módja, hanem az egészséges személyiség sajátjaként is megjelenik. A mai irányzatok már az empátia szerepét hangsúlyozzák. A pozitív önértékelés fenntartásának legkiemelkedőbb módja a mások javát szolgáló cselekedetek végzése, melyek révén az emberszeretet és szolidaritás mint kultúránk központi értéke érvényesül.

Ezzel áll összhangban a zsidó tanítás is. Vallásunk megköveteli tőlünk, hogy a jót ne a jutalom reményében cselekedjünk.  A mások javát szolgáló proszociális viselkedés legnyilvánvalóbb példája az eseti segítségnyújtás, de megnyilvánulhat személyek, eszmék, célok folyamatos, vagy rendszeres támogatásában is, például szombatonként, valamint ünnepeinken elsősorban Ros Hásáná előtt.

A Halacha pontosan szabályozza a Cödáká módozatait, ki veheti igénybe és kinek tilos ez, mennyit köteles egy ember vagyonából erre áldozni, hogy ő maga ne jusson koldusbotra. Maimonides a Cödáká nyolc fokozatát ismerteti; a legnemesebb, ha az, aki adja, nem tudja, kinek adja, és aki kapja, nem tudja, kitől kapja.

„Sölách láchmökhá ál pöné há-májim”  – „Bocsásd kenyeredet a víznek színére” olvashatjuk a Prédikátorok könyvében. A gondolat megjelenik más korabeli közel-keleti kultúrákban is, alapja például az arab közmondásnak: „Tégy jót és bocsásd kenyeredet a víznek színére, mert eljő a nap, amikor jutalmat kapsz érette.”

 

 

 

A Tórában 613 parancsolat foglaltatik, melyek témája a rabszolgatartás szabályozásától a szociális gondozás előirásáig, az idegen szeretetétől a három főünnep regisztrálásáig számos kötelezettséget rendel el. Ezek egyik legismertebb és legfontosabb eleme a Cödáká, az adományozás micvája.

Valójában a héber nyelvben nincs külön kifejezés az adományra, noha többször így fordítják a „cödáká”-t magyarra. A cödáká alapjelentése igazságosság; a tehetősnek adnia kell, a rászorulónak pedig nem szégyen elfogadni. A cödáká nem csak anyagi segítséget jelent. A fogalom sokkal tágabb, magában foglal tanítást, megértést, kedvességet, együttérzést, és mindenekelőtt empátiát

A Rebbe mindig arra ösztönözte az embereket, hogy adjanak lehetőségeikhez mérten cödákát: támogassák a különböző szent célokat, és a nehezebb sorsú embereket. A Rebbe szerint volt idő a zsidó történelemben, amikor a diaszpórában a közösségek rögzített jövedelemadót vetettek ki. „A cödáká ezt jelenti: cedek, azaz ’igazság’, voltaképpen nem is jótékonyság, hanem kötelesség, amit el kell végezni.” Ezért nagyobb a súlya, mint sok más jócselekedetnek. A Rebbe azt mondta, ne aggódj, mert: „Mindig többet kapsz vissza, mint amit beletettél.” És ez a fajta visszatérülés jobb érzés, mint egy jó befektetés hasznát learatni.