Az európai döntés látszólag „technikai”, „fogyasztóvédelmi”. Valójában a zsidó állam tönkretételében utazó antiszemita BDS-mozgalom vetette meg a lábát az uniós főáramban. Seres László publicisztikája.
Az időzítés akaratlan, de tökéletes: miközben a zsidó államot egész napos, folyamatos rakétatámadások érték a Gázai övezet felől, Európa még ledobott Izraelre egy szimbolikusnak szánt, elsőre gazdaságinak tűnő, valójában komoly politikai bombát is.
Mint megírtuk, az Európai Unió Bírósága egy több éves franciaországi jogi vita nyomán most egyértelműen kimondta: az európai boltokban a jövőben külön címkéken kell feltüntetni, ha egy áru az Izrael által „megszállt területekről”, tehát Júdeából, Szamáriából (Ciszjordánia), a Golán-fennsíkról vagy Kelet-Jeruzsálemből származik.
A döntés indoklása úgy hangzik, mint valami progresszív fogyasztóvédelmi brosúra, valójában — talán történetében először — az EU a kőkemény kulturális diszkrimináció útjára lépett.
A bíróság szerint ugyanis a fogyasztóknak joguk van ahhoz, hogy „etikai megfontolások” alapján döntsenek, így ahhoz is joguk van, hogy a szupermarketben időben megálljon a kezük a levegőben, ha az a termék olyan helyről származik, amit a „nemzetközi humanitárius jogok megsértésével alapítottak.”
De ez még semmi, az indoklás — félretéve a nemzetközi jogot, pontosabban annak több évtizedes hazug interpretációját — nyíltan „megszállónak” nevezi Izraelt, és kihirdeti, hogy „az Izrael Állama által megszállt területekről származó élelmiszereknek megkülönböztető származási jelzéssel kell bírniuk.”
Megkülönböztető származási jelzés? Ez így valahonnan ismerős, még ha ezt régen nem pont így hívták, és nem olcsó demagógiából citálom ide, hanem azért, mert a két diszkrimináció jellege ennyi évtized távlatából is igen hasonló. 1938-ban a Reichskristallnacht, a gigantikus németországi zsidópogrom kezdődött így: „Jude” – festették a boltokra, és „Deutsche wehrt euch, kauft nicht bei Juden! (németek védjétek magatokat, ne vásároljatok zsidóknál)” táblákkal bojkottálták náci egyenruhások a zsidók boltjait.
Az Európai Unió Bírósága ráadásul azt sem mondhatja, hogy csak földrajzi helyszín alapján diszkriminálna — hiszen hogy lenne csak földrajzi kérdés, hogy egy adott terület zsidók által előállított termékeit jelölni kell, arabok, ill. muszlimok által gyártottakat pedig nem?
A helyzet ugyanis pont ez: azzal, hogy az Európai Bíróság egységesen Izrael által okkupált területeknek nyilvánítja azt, ami valójában vitatott státusú terület, nem földrajzi egységek, hanem emberek, kultúrák között válogat.
„Ezeken az élelmiszereken Izrael vagy Izrael Állam származási országként való feltüntetése félrevezethetné a fogyasztókat” — állapítja meg a T. Bíróság, nyilván arra a szubkultúrára gondolva, amely izraeli termékeket talán még venne, de kelet-jeruzsálemi pitát, a Golánon termelt bort már nem.
Ilyen vásárló is biztos van, valójában ez az érvelés annak a BDS-mozgalomnak az érveire alapul, amely nemcsak címkézné, de le is parancsolná a zsidó állam termékeit az európai polcokról, tökmindegy, hol gyártották azokat. A BDS számára nemcsak az említett térségek, hanem egész Izrael megszállt terület, és ennek a gondolatnak a magvait hinti el minden lehetséges politikai, gazdasági, tudományos, kulturális és médiafórumon, leginkább persze a balos NGO-k között, amelyek jelentős hatással vannak az európai döntéshozó elit álláspontjára.
A fogyasztók félrevezetésének sokkal inkább azt kéne tekinteni, hogy Izrael jogellenesen területeket okkupál. Semmi ilyesmit nem tesz, szabadulna is egy jó részétől, de erre 1967 óta nincs fogadókészség a másik oldalon.
Mert kitől, mely szuverén államtól is szerezte Izrael jó dolgában, imperialista-kolonialista céllal ezeket a térségeket? Palesztina még nem létezik, és nem Izrael miatt. Viszont a palesztin lakosság 99%-a saját autonóm hatóságának égisze alatt él. Közvetlenül az államalapítás után Egyiptom és Jordánia foglalták el nevezett területeket, majd amikor 1967-ben újabb arab invázió fenyegette, a zsidó állam a hatnapos háborúban győztes félként elfoglalta azokat a területeket, amelyek kellettek a biztonságához.
Nincs olyan a nemzetközi jogban, hogy népként önként fel kell áldoznod magad valami magasabb rendű nemzetközi jogi norma érdekében.
Nem az Európai Bíróság dolga megszervezni azt a „kétállami megoldást”, ami már nincs is napirenden (a ciszjordániai zsidó telepek egy rendezés során amúgy is nagyrészt Izraelhez kerülnének), és nem a T. Bíróság feladata elültetni az európai fejekben az Izrael-ellenes gyűlölködés, az elfogultság és hazugság magvait, hacsak nem a BDS-mozgalom (és nyomában a napi zsidóellenes atrocitások) promotálása a cél.
Az unióban már 2015 novemberében megszületett a területekről származó áruk „technikai jellegű” címkézésének terve, ezt az eddig nem mindenki által követett elvet hamarosan kötelezővé teheti ez az ítélet, ami viszont (ahogy az egyik izraeli jogász találóan fogalmazott) a „kapudrog” lehet a zsidó állam gazdasági bojkottjához.
Miközben nem látom a címkéket mondjuk a kínai termékeken, holott a kommunista népköztársaság 1950 óta valóban megszállás alatt tartja Tibetet, most az általa jelentett többi emberi-jogi kihívásról már nem is beszélve. Például. De ha jól látom, ez még a legkisebb gond az Európai Unió moráljával.
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 125. szám – 2019. december 2.