Aviv Gefen és Avraham Fried két világot szimbolizál, de most a zsidó nép egysége nevében összefogtak. “Sohasem volt nagyobb szükség az egységre, mint most” – jelentették ki.

Aviv Gefen az izraeli könnyűzenei élet egyik ikonikus alakja. A kilencvenes években ő volt az egyik legnagyobb sztár a zsidó állam fiataljai között. Dalszövegeivel, öltözetével és fellépéseivel rendre botrány okozott. Radikális baloldali, vallásellenes és polgárpukkasztó megnyilatkozásai miatt igen megosztó személyiséggé vált, és ezt azzal tetőzte, hogy megtagadta a kötelező katonai szolgálatot és rajongóit is erre ösztönözte. Az utóbbi évtizedekben azonban sokat szelídült politikai álláspontja és a zsidó tradíciókhoz is közel került. Fiának a közelmúltban valódi bár micvát rendezett, tfilinnel és tóraolvasással.

A New Yorkban élő Avraham Fried talán a legnépszerűbb hászid énekes a világon, akit még a néhai lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi biztatott arra, hogy zenei karrierbe kezdjen. Dalaiban a hászid dallamokat ötvözi pop, rock és jazz elemekkel, szövegei minden esetben vallásos tartalmúak és általában megtérésre és a Tóra törvényeinek betartására buzdítanak, illetve a hászid spiritualitást jelenítik meg.

A zenei világ látszólag két ellentétes pólusán elhelyezkedő művész most összefogott és egy közös dalt készített, melyet mindkét tábor rajongói közül sokan fogadtak örömmel. A héber nyelvű dal a Bácóret (aszály) címet viseli és a zsidó népen belüli ellenségeskedés hiábavalóságát és az egységre való törekvés fontosságát hangsúlyozza, Aviv Gefen lírai dalainak jellegzetes stílusában.

“Itt vagyok Tel-Avivban, a stúdióban. Hallgatom a dalt s eközben könnyek gyűlnek a szememben és lúdbőrözik a hátam. Korábban nem is álmodtam arról, hogy ez megtörténhet. Amikor a dalt írtam, arra gondoltam, hogy bárcsak veled énekelhetném együtt. Köszönöm, hogy megvolt benned ehhez a bátorság. Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy összekapcsoljuk a te közönségedet az enyémmel, és ez a dal legfőbb üzenete. A kapcsolat, az egység, itt Izraelben és az egész világon. Nagyon hálás vagyok, nagy megtiszteltetés ez a számomra” – mondta Aviv Gefen Avraham Friednek.

A lubavicsi énekes így felelt a rocksztárnak: “Aviv, azért imádkozom, hogy mi ketten a zsidó nép egységének hírnökei legyünk, különösen ebben az időszakban, mely mindenkinek olyan nehéz. Ha eddig egységre volt szükségünk, hát ma még inkább. Az a megérzésem, hogy ez a dal sikeres lesz és sok erőt ad népünknek”.

Gefen hozzátette, hogy a koronavírusnak nem kis szerepe volt abban, hogy a duó létrejöhessen: “Ha egy évvel ezelőtt, még a vírus kitörése előtt megkérdeztek volna, hogy hajlandóak lennénk-e találkozni, akkor feltehetően kitértünk volna a lehetőség elől, annyira tartottunk volna a következményektől. A dalban azonban vagy egy mondat: ‘A testvéred vagyok, ne feledd’. Mi mindannyian testvérek vagyunk, ám ez feledésbe merült az uszítás és a gyűlölködés közepette. Nagyon távolra kerültünk egymástól, pedig valójában testvérek vagyunk”.

Fried erre így felelt: “Az ötlet akkor született meg bennem, amikor májusban hallottam a veled készült interjút. Úgy éreztem, hogy a lelkedbe láttam, ezért merem kijelenteni, hogy ez a dal nem csupán a lelkedből szól, hanem a lelked legmélyéről. Miközben írtad, nem vágytál másra, mint az egységre és a fényre, és hogy minden jóra forduljon. A titok nem más, mint emlékezni arra, hogy mindannyian testvérek vagyunk. A gyűlölet pedig rendkívül visszataszító fogalom. Elég a gyűlöletből, csupán szeretetre van szükségünk, semmi másra”.

Fried arra az interjúra utalt, melyet azután készítettek Gefennel, hogy az énekes dalt írt a karanténba helyezett háredi nagyváros, Bnéj-Brák lakóinak. A járvány elején a háredi népesség között találták a legtöbb fertőzöttet, és e társadalmi csoportnak emiatt sok gyűlölködést és rágalmazást kellett elviselnie. Gefen ez ellen lépett fel. A gesztust nagy örömmel és hálával fogadták Bnéj-Brákban, és üzenetek százaival árasztották el az énekest. “Azoktól az emberektől kaptam hatalmas szeretetet, akiket 19 éves koromtól csak becsméreltem. Hosszú időn át azt tanultuk, szekulárisak és vallásosak, hogy utálni kell a másikat. Én is részt vettem ebben a játékban. Most viszont megláttam az embert a másik félben. Talán a korona változtatott meg? Megtanultam tisztelni a másikat. Egyszerűen fellobbant a szeretet lángja. Szavakkal el sem tudom ezt magyarázni, csak könnyekkel”.

A beszélgetés végén Gefen megköszönte kollégájának az együttműködést: “Avraham, köszönök mindent, gyönyörűen énekeltél. Boldog vagyok, hogy létrejött ez a kapcsolat, méghozzá őszinte és tiszteletteljes formában. Nagyon szeretlek, Köszönöm a fantasztikus dalt”.

Fried így búcsúzott Gefentől: “Már csak arra várok, hogy élőben együtt énekelhessünk. Sok sikert! Kívánom, hogy a hangod ne csak a torkodból, hanem a lelkedből jöjjön!”

zsido.com

Forrás: Arutz7