Lassan már kétszáz éve annak, hogy 1838 tavaszán a főváros emblematikus folyója, a Duna kilépett medréből és azóta sem tapasztalt árvíz formájában pusztította Pestet.
Kisebb és nagyobb márványtáblácskák máig emlékeztetnek a majd’ 10 méteres vízállásra. Wesselényi Miklós ekkor érdemelte ki az „árvízi hajós” nevet, hősies helytállásáért. De vajon mi történt a zsidókkal az árvíz idején?
Az árvíz idején még csak gyerekcipőben járt a pesti hitközség
A nagy árvíz idején a pesti zsidóság még eléggé kezdetleges formában létezett. Jóllehet, ekkor már volt saját rabbija, az Orczy-házban két imaháza, iskolája, sőt, még egy kisebb kórháza is. Ugyanakkor saját épületekkel még nem rendelkezett, az intézményeit bérházakban alakította ki.
Miután saját épületekkel ekkor még nem rendelkeztek, így az árvíz sem pusztíthatta el tulajdon házaikat, – nem úgy a jobbára bérelt, szerény otthonaikat, s sokaknak a teljes egzisztenciáját.
A „siralom városának” képe
„Pusztulás, ínség, nyomorúság, siralom városává lőn az ország szíve, a még néhány nappal ezelőtt tündér szépségben büszkélkedő Pest! […]
13-án éjjel egészen kidagadt medréből a Duna, s elöltötte a város parti részét
[…] most említett helyeken kívül az egész várost, valamennyi külvárosaival tengerár borította el.
14-én fölvirradt a siralomnap; e naptól kezdve a külvárosi, jobbadán vályogból épített házak düledezni kezdtek, s a szerencsétlen lakosok vállaikra vagy kezükre nyalábolt menthetett vagyonaikkal, seregesen futottak a veszedelem elől, a templomokba, a városokban álló kaszárnyába, – a nemes Megyeházába – a Ludoviceumba, az egyetem épületeibe, udvarokba s utcára, melyek víztől mentek valának.” – Ekképp írta le a Rajzolatok a társas élet és divatvilágból című újság március 22-én a helyzetet.
Az evangélikus templomba menekültek a zsidók
A szerző pedig nem túlzott, a szilárd fundamentumra épített, vastag kőfalú épületekbe menekült, aki csak tehette. Sajnos így is több mint másfélszáz embert, közöttük Bauer Lipótot sodort magával az árvíz.
Lang Mihály evangélikus lelkész is kitárta templomának hatalmas csarnokát. S a kapu nem csak hívei, de minden bajbajutott előtt nyitva állt. Számos zsidó család is itt talált menedéket. A baj elmúltával, 1839 nyarán Löwy Herman ékszerész, a pesti hitközség egyik elöljárója művészi kivitelű ezüstserleget készített a papnak.
Ezüstkehely az árvízi mentés emlékére
Az emberszeretet e nemes megnyilvánulásáról és a pesti zsidók ajándékának átadásáról a következő korabeli híradás maradt fent:
„Köztudomású, miszerint Lang Mihály, pest ágostai vallású hitszónok, a múlt évi szomorú emlékű vízárkor mindennemű s rangú menekvőnek biztos helyet nyitott a hullámoktól érintetlen hagyott sz. egyházban minden vallási tekintet nélkül, minek következtében jobbadán a zsidóság által lakott Király utcából odafolyamodott izraelitákat is valódi emberbaráti szívességgel fogadta, oltalmazván s vigasztalván a búsokat s enyhítvén az elgyöngülteket.
Az izraelita hitközség elöljárója, Löwy Herman nagykereskedő, kitűnő hálával tanúsítja, hogy községe méltó volt e szíves pártoltatásra. Bécsben ugyanis nagysága s ritka művészi készítése által kitűnő erős aranyzatú ezüst billikomot vásárolt nevezetes áron.
E billikom nagyobb mezején az evang. sz. egyházat láthatni domborműben, melynek nagy ajtaján kezében lámpával a szerencsétlenek elibe siet a lelkész, kik oltalmat kerestek azon borzasztó éjszakán; a másik mezőn zsidó nyelven következő bibliai szavak olvashatók: »A szegény oltalma s védője, a rohanó hullámokkal küzdőknek, neked szentelik hódolva köszönetüket.« [Jesájá 25:4. alapján].
A harmadik mező e szavakat foglalja magában: »Lőwy Herman, hálás izraelita, keresztyén rokonának, Lang Mihály nagy tiszteletű úrnak a szenvedő emberiség iránt 1838-iki márciusi árvíz szerencsételn napjaiban kitüntetett jótéteiért.«
Lőwy illő szíves beszéddel nyújtotta át ez ajándékot, míg a könnyekig érzékenyült hitszónok azon szerény mondással fogadta el, hogy ő csupán azt tette, mit hivatása szent kötelességül tűzött ki.”
A szövegben is leírt kehely mintáit ide kattintva, az Evangélikus Országos Múzeum honlapján keresztül csodálhatják meg.
Források:
„A’ pesti nagy árvíz.”, Rajzolatok a társas élet és divatvilágból. 1838. 4. évf. 23. szám, 1–2. old.
„Pesti izraeliták hálája.”, Hazai ‘s Külföldi Tudósítások. 1839. 2. félév. 6. szám, 43. old.
„A száz év előtti nagy árviz”, Egyenlőség, 1938. 58. évf. 10. szám, 18. old.
A borítókép Johann Hürlimann, Árvíz a pesti Színház-téren című képe (Wikipédia, közkincs).
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.