Gasztronómiai rovatunkban gyakran találkozhatnak azzal a figyelmeztetéssel, hogy bizonyos alapanyagok csak megbízható kósersági igazolással fogyaszthatók. Melyik a megbízható igazolás? Ebben segít a myjewishlearning írása.
A piacon kósersági igazolások, hechserek tucatjai léteznek, mindegyikük más-más rabbitól vagy szervezettől származik. A nagy O betűben megjelenő U egy csomagoláson azt jelenti, hogy az Orthodox Union elnevezésű, széles körben elismert hechsert biztosító amerikai szervezet felügyelete alatt áll. A hechser azt is jelzi, hogy az adott termék kósersága mellett húsos, tejes, avagy párve (se nem tejes, se nem húsos), hiszen ez befolyásolja, hogy miként használhatjuk a kóser konyhában. Tejes készítményeken szerepel az is, hogy tartalmaz-e cháláv nochrit (nem-zsidó felügyelet alatt fejt tejet) vagy kizárólag zsidó felügyelet alatt fejt és feldolgozott chalav Jiszráelből készült és így magasabb kósersági elvárásoknak is megfelel-e.
Külön kategória a pészahi kóser termékek kósersági igazolása. Ez jelzi, hogy az adott készítményben nincs semmiféle kovászos. Feltüntetik rajta azt is, hogy tartalmaz-e kitniotot (hüvelyes növényeket), azaz askenáz zsidók számára pészahkor tiltott összetevőt.
A feliratok között a kósersági igazolás(ok) mellett szerepelhet az is, hogy a terméket szombattartó üzemben állították-e elő, „jásán” lisztből készült-e, és izraeli termék esetén odafigyeltek-e arra, hogy a felhasznált alapanyagokból levegyék a szükséges tizedet és más adományokat, illetve a gyümölcsök olyan fáról származzanak, mely már elmúlt négyéves. Borosüvegeken azt is feltüntetik, hogy a bor „főzött”-e, vagy sem, ennek is háláchikus vonzatai vannak.
Vásárlásnál fontos észben tartani, hogy az, hogy egy gyár egyik terméke kóser, nem jelenti azt, hogy minden más készítménye rendelkezik igazolással. A kósersági igazolás meglétét minden egyes élelmiszer esetében ellenőrizni kell.
Világszerte számtalan jelzést használnak a kóser termékek jelölésére. Erre azért van szükség, mert nem mindegyik működik azonos elvek és kósersági standard alapján. Elképzelhető, hogy egyes összetevőket egy szervezet kósernak ítél meg, míg egy másik, szigorúbb álláspontot képviselő rabbinikus csoport megtilt. Egy kis gyakorlattal meg lehet ismerni a közösségünk által elfogadott leggyakoribb hechsereket.
Asher Lopatin, a Chovevei Torah jesiva egyik rabbija a következőképpen világította ezt meg:
„Bár az elmúlt évszázadokban sokszor megengedőbb véleményt fogalmaztak meg a zselatinnal kapcsolatban, a jelenlegi ortodox gyakorlat szerint nem fogadjuk el a nem-kóser állatból származó zselatint. Így aztán azt a kóserságot igazoló szervezetet, mely elfogadja a zselatinnal kapcsolatos könnyítéseket, az ortodox közösség nem fogadja el. Ha pedig egy szervezet engedélyezi a nem-kóser állatból származó zselatin használatát, akkor a közösség számára annak a szervezetnek a felügyelete megkérdőjelezhetővé válik olyan termékek esetében is, melyek nem tartalmaznak zselatint.”
Lopatin rabbi további problematikus kérdésekről is beszélt:
„Elképzelhető, hogy a rabbinikus felügyeletet biztosító rabbi nagyszerű tudós, ám nincs meg a megfelelő képzettsége ahhoz, hogy egy bonyolult, a modern technikában és élelmiszeriparban való jártasságot igénylő rendszert ellenőrizzen. Az is lehetséges, hogy a felügyelet nem elég szigorú ahhoz, hogy valóban lehessen tudni, mi folyik ott. Vannak helyi és nemzeti szintű intézmények is, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy a másgiách [a felügyeletet végző személy] nincs jelen, és olyan dolgok történnek, melyek nem-kóserré tehetik a termékeket.”
A kósersági igazolások kiadásában mindemellett nagy szerepet játszik a pénz. Mivel a szigorúbb hechserek jóval drágábbak, mint az egyszerűbb igazolások, a gyáraknak el kell dönteniük, hogy ár-érték arányban melyik éri meg nekik a leginkább. És mivel a kóserségi igazolások piacán is folyik a verseny, egy-egy közösség meghatározó rabbija választhat aszerint inkább kívánatos igazolást, hogy a gazdasági-politikai érdekei merre hajlanak.