A Pesti Jesivát Oberlander Báruch rabbi alapította 1998-ban a Vasvári Pál utcai zsinagóga épületében – ott, ahol a háború előtt is jesiva működött. A jesivában tanuló bócherek kettős céllal érkeztek: egyrészt, hogy rabbinikus tanulmányaikat folytassák, másrészt, hogy segítsék a zsidó közösség életét: tanítsanak, programokon vegyenek részt és kapcsolatot létesítsenek a gyökereiktől eltávolodott zsidókkal. A Pesti Jesiva második évfolyamának tanulói közül látogattak most Budapestre öten, hogy a hákél, az összegyülekezés évének tiszteletére újra találkozzanak ott, ahol egykor együtt tanultak.
Néhány héttel ezelőtt a második Pesti Jesiva osztály néhány tagja úgy döntött, visszatérnek a „tett színhelyére” egy rögtönzött osztálytalálkozóra. Öt egykori diák: Yochanan Posner, Meir Moscowitz, Shmuly Slavin, Shlomo Rappoport és Naphtali Marrus egy hosszú hétvégére Budapestre látogatott.
Az osztálytalálkozó érdekessége volt, hogy ugyan öten érkeztek, valójában hatan vettek részt rajta – ugyanis ennek az osztálynak volt a tanulója Köves Slomó rabbi is, aki nagy örömmel fogadta régi barátait, és büszkén mutatta be nekik az elmúlt 23 év fejlődését. „Van, akit nem láttam húsz éve, de úgy tudtuk folytatni a beszélgetést, mintha tegnap találkoztunk volna” – meséli a rabbi. „Ami a közösséget illeti, nagyon jó volt azt hallani tőlük, hogy mennyi minden változott, milyen sokat fejlődött a zsidó élet, az EMIH, Budapest. Amikor az ember napról napra látja, akkor nem érzi annyira ezt a fejlődést, és nagyon jól ez a visszacsatolás olyanoktól, aki több, mint húsz éve nem jártak itt.”
„Visszatérni és látni, hogy hány olyan projekt, amit annyi évvel ezelőtt elkezdtünk, még mindig működik, és hatásunk még mindig érezhető Budapesten, ez nagyon megható és szívmelengető” – mondja Yochanan Posner, aki hét gyerekével és feleségével egy amerikai kisvárosban él és dolgozik Chábád küldöttként.
Azt, hogy a Pesti Jesiva hatása mennyire érződik még most is a zsidó életben, Köves rabbi is megerősíti:
„Sok minden mai napig is a Pesti Jesiva alapján működik – a péntek esti kidusok, ami minden zsinagógában van már, a Vasváriból indult ki, ugyanúgy, ahogy a nuszách, a dalok, amiket éneklünk. Az asztaliáldás-füzetet az egyik most visszalátogatott diák, Yochanan Posner rakta össze. Nagyon nagy hatása volt az életünkre annak az egy évnek.”
A Vasváriban tartott péntek esti imára és vacsorára – bár a nyári időszak miatt sokan nem voltak Budapesten – rengetegen eljöttek, hogy fölidézzék a közösen töltött időszakot és találkozzanak régi ismerőseikkel. „Olyan volt, mint egy időutazás” – meséli Nádas Kata, aki éveken át járt a Vasváriba és azóta is aktív tagja a budapesti zsidó életnek. És akivel az itt kötött barátságunk azóta is tart… „Rengeteget tanultam a Vasváriban. Héberül írni-olvasni Meir Moscowitz tanított meg. Fantasztikus volt újra találkozni vele és a többiekkel is.”
„A Pesti Jesiva segített a Chábád Lubavicsnak, hogy nyisson a közösség széles rétege felé” – mondja Oberlander rabbi az osztálytalálkozó kapcsán. „Nagyon megható volt a péntek esti találkozón, ahova eljöttek olyanok, akik annak idején, az ezredfordulón a Vasváriba jártak, ahogy felidézték, hogy hogy segítették őket a bócherek megismerni a gyökereiket és kialakítani a zsidó identitásukat, ami ma is kíséri őket és ami ahhoz vezetett, hogy nekik is zsidó családjuk legyen, amiben a gyerekeiket zsidó szellemben nevelik.”
„A magyarországi zsidók nagyon tájékozott, intellektuális emberek, az órák, amiket tartottunk nekik, a kérdések, amiket föltettek, nagyon tanulságosak és erőteljesek voltak” – mondja a föntebb már említett Moscowitz rabbi, akit régi tanulótársa és barátja, Köves rabbi hívott a Pesti Jesivába 23 évvel ezelőtt. „Nagy öröm volt találkozni azokkal, akiket itt ismertünk meg és eljöttek péntek este a Vasváriba, hogy lássanak minket. Eszembe juttatták a közös tanulásainkat, a keddi kabbala órákat, a személyes tanulásokat.”
Moscowitz rabbi, aki Chicagóban él, egyébként később még egy fél évre visszatért Magyarországra. Mint mondja, az itt tanultak az egész életére kihatnak:
„Oberlander Báruch rabbi fantasztikus tanár volt, ő egy rendkívül nagy tudású ember. Azóta is nagyra értékelem, hogy tőle tanulhattam, még mindig gyakran keresem meg őt bonyolult halachikus kérdésekkel. Nagyon különleges idő volt, amit a Pesti Jesivában töltöttünk.”
„Az az év valóban formatív volt számomra. Olyan életlecke, amiből ma is merítek. Kapcsolatban maradtam néhány olyan emberrel, akikkel Budapesten találkoztam. Vannak, akik örökre a barátaimmá váltak. Egyesek, akikhez még mindig kötődöm, kívülről érkeztek, mint én, mások itteni magyarok voltak” – mondja Posner rabbi, amikor arra kérem, idézze föl a legemlékezetesebb dolgot az itt töltött évéből.
„Nehéz választani a sok emlékből, de ami most eszembe jut, bár lehet, hogy nem ez volt a legjelentősebb, mégis nagyon meghatározó számomra. Budapesten voltam, amikor Oberlander Lézer megszületett és ott voltam a briszén. Én takarítottam ki a Vasvárit, hogy szépen fogadjuk a vendégeket. És itt vagyunk most, 23 évvel később: ezen a héten ünnepeltük Lézer eljegyzését, a menyasszonya ráadásul a lányom középiskolai osztálytársa.”
„Nagyon hálás vagyok még ma is, hogy kiválasztottak, hogy része lehessek ennek a különleges élménynek Budapesten” – folytatja Posner rabbi. „Bár 23 év eltelt, még mindig nagyon kötődőm ide, azokhoz az emberekhez, akikkel Budapesten találkoztam, és az ahhoz a közösséghez, amely része voltam Budapesten. Még mindig úgy érzem, mintha része lennék a közösségnek, bár 23 éve nem éltem itt.”
„Egyrészt ismerős volt a helyszín, az emberek, az iskola. Ugyanakkor minden olyan más volt, minden annyit fejlődött, és ez gyönyörű” – mondja Posner rabbi. „Amikor 23 évvel ezelőtt idejöttünk, úgy éreztem, olyan helyet látok, amely éppen kifelé jött a kommunizmus és a szovjetek sötét befolyása alól. Rengeteg lehetőség volt a fejlődésre. Most visszatérve láttuk a rengeteg fejlődést, és hogy még mindig itt van az a potenciál. Nagyon várom, hogy az elkövetkező évtizedekben újra és újra visszatérjek, hogy részt vegyek a budapesti zsidó közösség gyönyörű fejlődésében, Oberlander Báruch rabbival, Batsheva rebecennel, Köves Slomóval, mindazokkal, akikkel találkoztam, az összes fantasztikus emberrel.”
„Nagyon aktív volt a csoportunk, péntek esti vacsorák, a hanukai gyertyagyújtás, purim ünnepségek. Nagyon különleges volt a kapcsolat, amit a helyi közösségi tagokkal kialakítottunk, és fantasztikus volt néhány olyan diákkal találkozni, akikkel együtt tanultam abban az időben” – mondja Moscowitz rabbi.
„Nagyon szép látni a hihetetlen fejlődést, amit Budapesten elértek, az új zsinagógák, az összes lenyűgöző közösségi hely, a zsidó éttermek, pékség. Csak átsétálni az utcákon és látni ezt a zsidó életet, beszélgetni az emberekkel… lenyűgöző. Sok gyönyörű dolog történt itt az elmúlt 20 évben.”
Annak idején én is részese voltam ennek a különleges közösségnek, ezért úgy gondoltam, azzal kezdem ezt a cikket, hogy leírom, mit jelent nekem személyesen a Pesti Jesiva. Aztán csak ültem és néztem a monitort, mert képtelenségnek tűnt összefoglalni azokat az éveket, amelyeket a Vasvári Pál utcai zsinagóga öreg falai közt töltöttünk. Hogy lehetne szavakba önteni annyi év élményeit, a fiatalságot? A rengeteg tudást, tapasztalást, ami észrevétlenül azzá formált, aki ma vagyok? A végtelen hosszú beszélgetéseket, az énekeket, a mozdulatot, amivel az imakönyvet lapozom? Képtelenség… Nekem és ma már felnőttek tucatjainak a Pesti Jesiva a fiatalságunkat jelenti, barátságokat és a zsidó identitásunk mérföldkövét. Számomra itt vált érthetővé mindaz, amit hagyományőrző családunkban otthon megéltem. Mások viszont életükben először találkoztak zsidó örökségükkel. De volt valami, amit mind itt tanultunk, akik azokban az években a Vasváriba jártak: hogy hogyan lehet büszkén, örömmel, pozitív tartalommal megélni a zsidóságunkat. Mindez onnan indult és ma is táplálja a zsidóság lángját.
Megjelent: Egység Magazin 33. évfolyam 169. szám – 2023. augusztus 23.