A hámszá nyitott, szimmetrikus tenyeret formázó amulett, melyet többnyire díszítőelemként vagy ékszerként hordanak. Neve arabul azt jelenti: „öt”, utalva a nyitott tenyér öt ujjára, illetve az ötös számnak tulajdonított mágikus védelmező erőre. A tenyér közepén gyakran szerepel tágra nyitott szem, kifejezve azt a vágyat, hogy védelmet kapjunk a szemmel veréstől. Előfordul, hogy a tenyér közepébe nem szemet, hanem halat rajzolnak, mivel a Talmudban (Bráchot 55b) az áll, hogy a halak védve vannak a szemmel veréstől, mivel az egész testüket körülölelő víz megvédi őket. Ugyanezt a védelmet szolgálja a legtöbbet használt szín, az ég kékje. A Ben Is Cháj néven ismert Joszef Chájim rabbi (1832-1909) lejegyzett egy szokást, mely szerint egy kis „hé” (ה) betűt rajzolnak a hámszába. A hé betű számértéke öt és a cél ezzel is a szemmel verés elhárítása volt.
A hámszá igencsak elterjedt a szfárádi zsidó közösségekben, melyek többnyire arab országokból származnak. Ugyanezen országok muszlim és keresztény népessége is előszeretettel használja e jelképet. Felmerül tehát a kérdés, hogy elfogadható-e zsidó szimbólumként a hámszá? Lehet, hogy inkább a nem-zsidó szomszédoktól kölcsönzött jelképként kell tekintenünk, vagy előfordulhat, hogy bálványimádásnak minősül? Ezt a kérdést sokan és sokszor vitatták már meg bölcseink és döntéshozóink közül, és – talán nem meglepő módon – különféle véleményeket fogalmaztak meg.
Egy vélemény szerint a hámszá teljességgel idegen a zsidóságtól, és ezért sokan tartózkodnak a használatától. Számos szfárádi rabbi azonban azon a véleményen van, hogy teljességgel legitim zsidó szimbólumról van szó. E döntéshozók közé tartozik például a Chidá néven ismert Chájim Joszef Dávid Azuláj rabbi (1724-1806) és a fent említett bagdadi bölcs, a Ben Is Cháj is.
Összegzésként azt mondhatjuk, hogy ha a közösségben elfogadott a hámszá használata, akkor nem szükséges tartózkodni tőle. Ha azonban a közösségben nem szokás, érdemes a vásárlás előtt egy hozzáértő rabbi véleményét kikérni. Fontos továbbá észben tartani, hogy a Talmud szerint a szemmel verés csakis abban az esetben hathat az emberre, ha hisz benne és tart tőle. Ha nem foglalkozunk vele, akkor a szemmel verés nem tud ártani nekünk.