A kérdés elsőre furcsának tűnhet, hiszen valami vagy kóser vagy nem. De a helyzet ma már mégsem ennyire egyszerű, ugyanis egy jó ideje a „kóser” jelző elkészítési/fűszerezési módot is jelent. Az Egyesült Államokban újra egyre több savanyúságos terméken szerepel a „Kosher pickles” megnevezés, holott bizonyos esetekben a terméknek nincs is kósersági tanúsítványa. Vagy másik példa: attól mert valaki ma meceszgombócot tesz a csirkelevesbe, attól az még nem lesz kóser – magyarázza Yehuda Shurpin rabbi a chabad.org népszerű írója.
A zsidó vallásban a „kóser” (elsősorban) olyan ételre utal, mely a Tóra és az abból levezetett zsidó törvények szerint megengedett. A savanyúságok esetében viszont a „kóser” egy bizonyos pácolási módot is jelenthet, azonban ahhoz, hogy egy vallásos zsidó is megehesse, a zsidó törvények szerint is „kóser”-nek kell lennie.
Savanyúságok már nagyon régóta léteznek. A hűtés előtti korszakban a tartósítás egyik legjobb módja a sós lében való pácolás volt.
A savanyúság történelmének egyik elmélete szerint az uborka eredetileg Indiából származott és először a Tigris-völgyben pácolták. Másfelől pedig a Tóra (4Mózes 11:5.) az uborkát azok között az élelmiszerek között emlegeti, melyeket a zsidók már az egyiptomi rabszolgaságuk alatt is fogyasztottak.
De rohanjunk előre az időben: a 19. század végétől egyre több kelet-európai zsidó bevándorló érkezett az Egyesült Államokba, ahová magukkal hozták régi családi receptjeiket, közöttük az uborkasavanyítás tudományát, mely szerint az uborkát nagy vizes fahordókba helyezték kaporral, fokhagymával és sóval, s attól függően, hogy mennyi ideig hagyták az uborkát ebben a fűszeres lében erjedni, a terméket fél-savanyúnak, vagy teljesen-savanyúnak nevezték. A környezet pedig az elkészítés módját egyszerűen „kóser”-nek kezdte el hívni.
Ezeket a savanyúságokat eleinte talicskákról árulták, majd fokozatosan bekerültek a vegyesboltokba, mígnem egész iparág fejlődött ki az elkészítésükre. Így váltak az eredeti zsidó savanyúságkészítők stílusához hasonló uborkák „kóser” néven híressé.
Az „eredeti” kóser savanyúságokat eredetileg azért sós lében s nem ecetben erjesztették, mert az ecet többféle zsidójogi aggályt is felvet, csak hogy a legkézenfekvőbbet említsük: az ecetet sokszor borból állítják elő, melynek viszont különleges kósersági szempontjai vannak.
Manapság már a legtöbb cég ecetet is ad a „kóser savanyúsághoz”, viszont szinte alig használ már fokhagymát, így aztán már nem is lenne érdemes a „kóser” névre, kivéve, hogy a legtöbben megszerzik a kósersági tanúsítványt.