A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából Izraelben nyilvánosságra hoztak pár dokumentumot, köztük Adolf Eichmann saját kezűleg írt kegyelmi kérvényét, amiben azt állította, hogy az izraeli bíróság rosszul ítélte meg őt. Állítása szerint csak parancsot hajtott végre, és nem hozott olyan döntést, mely a zsidók üldözését vagy meggyilkolását eredményezte volna: „Meg kell húzni a határt azok között, akik felelős vezetők voltak, és az olyanok között, mint én, akiket arra kényszerítettek, hogy egyszerű eszközök legyünk a vezetők kezében.”– írta két nappal a kivégzése előtt Eichmann. Ártatlanságát azzal akarta bizonyítani, hogy nem is volt elég magas rangban ahhoz, hogy döntéseket hozzon: „Nem voltam felelős vezető és így nem érzem magamat bűnösnek sem”.

Eichmann, aki többek között felelős volt a magyarországi zsidók deportálásáért, azt is állította, hogy nem maradt érzéketlen az általa tapasztalt rémtettetekkel szemben: „az elmondhatatlan borzalmak hatására azonnal kérelmeztem, hogy más pozíció­ba helyezzenek.”

Izrael akkori elnöke, Ji­chák Ben-Cvi elutasította Eich­mann kérését éppúgy, mint Eich­mann feleségének és testvéreinek a kegyelmi kérvényét.

A most bemutatott dokumen­tumok között található egy cédu­la is, rajta Ben-Cvi írásával, ami rá­világít az elnök véleményére: „Sá­muel így szólt: Ahogyan gyer­mektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen gyermektelenné anyád az asszonyok kö­zött!” (1Sámuel 15:33.).

Hét évtizeddel ezelőtt Eisen­ho­wer tábornok azt mondta a katonáinak: rögzítsenek és gyűjt­­senek össze mindent, ami bi­­zonyítja a nácik bűneit, mert el fog jönni a nap, amikor mindezt letagadják majd az emberek. És ez a nap nemhogy eljött, de a né­zet egyre terjed már most is, ami­kor még – az Örökkévalónak hála – élnek túlélők. Néha úgy érezhetjük, az antiszemitiz­mus elleni küzdelem teljesen re­ménytelen, ha „levágunk” egy fejet, kettő nő helyette.

 De nem szabad elfelejtenünk egy másik idézetet sem. „Íme, nem alszik, és nem szunnyad Iz­rael őrzője.” (Zsoltárok 121:4). Tud­nunk kell, hogy so­ha nem va­gyunk egyedül. Lehet, hogy ke­vesen vagyunk és egyen­lőt­len­­nek tűnik a küzdelem, de van egy behozhatatlanul nagy elő­nyünk: az Örökkévaló a mi ol­da­lunkon áll.