Mi a különbség a pészahi és tavaszi nagytakarítás között? Mindkettő alkalmával sok tisztítószert, rongyot és vizet használunk. Mindkettő kemény munkát és sok energiát igényel. Mi tehát a különbség? A kérdés persze más témákban is felmerül. Mi a különbség a hétköznapra és szombatra való főzés között? Mindkettő kóser alapanyagokat, időt és kreativitást igényel…
Ismerje meg a „mindent a cél érdekében” való hozzáállás lényegét Elana Mizrahi, író egészségügyi tanácsadó és coach, ortodox zsidó asszony tollából.
Az igazi cél felismerése a gyermekáldás közben jött
„Húsz évvel ezelőtt, amikor a görcs hullámai kezdtek végigszáguldani a testemen, imbolyogtam a fájdalomtól, akkor rájöttem a különbségre.” – kezdi gondolatit Elana Mizrahi író – „Húsz éve, pészah utolsó napján szültem meg, régóta várt elsőszülött fiamat, miközben a gondolatmenetem teljesen megváltozott.
A földre estem, s minden fájdalomhullámnál csak azt ismételgettem magamban: »minden összehúzódással közelebb kerülök a babámhoz«. Nem csak levegőt vettem, de együtt szívtam be az oxigént a babámmal. A cél kristálytiszta volt: a fájdalom elviselése eredményeképp fog megszületni a gyermekem. A fájdalomnak hamarosan vége lesz, nem tudom mikor, de vége lesz.
S ahogy elképzeltem, hogy Izrael nemzedéke átkel a Vörös-tengeren, úgy megnyílt testem és Ávrahám Niszim erős sírással belépett a világba.”
Átkelés a Vörös-tengeren
„»Mert bement Fáraó lova szekerével és lovasaival a tengerbe, és az Örökkévaló visszahozta rájuk a tenger vizét; Izrael fiai pedig átmentek a szárazon a tenger közepében.
És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal.
És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.« (2Mózes 15:19–21.)
Honnan tudta Mirjám és a többi nő, hogy vigyenek magukkal dobot? Sietve hagyták el Egyiptomot, még a kenyér megkelésére sem maradt elég idő (ez az oka annak, hogy kovásztalan maceszt eszünk), de arra mégis volt idejük, hogy hangszereket, tamburákat csomagoljanak el. A kommentátorok így magyarázzák ezt: »A nemzedék igazlelkű asszonyai biztosak voltak abban, hogy az áldott szent Isten csodákat fog tenni értük, ezért tamburákat vittek magukkal Egyiptomból.«
Ezek a nők soha nem adták fel a reményt, és ez a tamburában és táncban nyilvánult meg.”
Mirjámnak már kislány korában a cél lebegett a szeme előtt
„Amikor Mirjám még kislány volt, a fáraó rendelet hozott, hogy minden születendő fiúgyereket meg kell ölni. A rendeletet hallva a szülei úgy döntöttek, hogy akkor inkább nem nemzenek több gyereket, nehogy megöljék az esetlegesen születő fiukat. Mirjám viszont szembeszállt szüleivel és azt mondta nekik, hogy helytelenül cselekednek, rosszabbul mint a fáraó. Mert a fáraó »csak« a fiúkat ölte volna meg, ők viszont a lányoktól is megfosztanák a világot.
Mirjám hatására a szülők megváltoztatták véleményüket. Ezek után született meg Mózes, aki kivezette a nemzedéket Egyiptomból, Mirjám állhatatosságának köszönhetően, aki mindig a cél felé nézett.
Ma már, amikor leülök a párnázott székre, a szépen megterített pészahi asztalhoz, körbenézek csillogóan tiszta otthonomon és gyönyörködöm a rendben (ami talán legalább még egy 24 óráig kitart), az arcom mosolya sugárzó és őszinte. Nem volt könnyű elérni a pillanatot, de végig azt mondtam magamnak: »mindent a cél érdekében«.
A takarítás alatti egész hozzáállásommal tudtam, hogy szentséget hozok a világra. Mert ez a különbség a pészahi és tavaszi nagytakarítás vagy a hétköznapra és szombatra való főzés között. A lényeg, hogy a végcélra összpontosítsunk: hogy amit csinálunk az szentséggel bír, közelebb emeli lelkünket az Örökkévalóhoz.
Úgyhogy legközelebb, amikor rongyot vesz a kezébe, tudatosítsa magában, hogy azért takarít pészahra, mert az Örökkévaló azt kérte, hogy szentebbé tegyük a világot.”
A képen a cikk szerzője, Elana Mizrahi látható. A fotó az írónő honlapjáról származik.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.