Izland és a zsidók

Izlandon jártunk. Az ezeréves izlandi parlament helyszínére érkezve egy vallásos amerikai csoportot pillantottunk meg. Vezetőjük észrevette, hogy egy pillanatra rájuk csodálkoztunk, és angolul biztosított róla, hogy ez egy vallásos zsidó csoport Amerikából. Beszédbe elegyedtünk, és hamarosan angolról héberre váltottunk, miután kiderült, hogy Izraelből érkeztünk.

A hölgy mesélt egy kicsit a csoportról, majd megkérdezte, hogy hol töltjük a szombatot. Budapesten, feleltük. Felcsillant a szeme, és megkérdezte, hogy ez az első látogatásunk-e a magyar fővárosban. Nem, mondtuk, hiszen ott nőttünk fel. A hölgy erre némiképpen csodálkozva, de tökéletes magyarsággal visszakérdezett: És beszélsz magyarul?

Ilyen kicsi ez a zsidó világ.

Parlament

*

Izlandon amúgy ma mintegy 50-100 zsidó él, nincsen zsinagóga, peszáchi szédert is csak néhány évente tartanak, és időnként összegyűlnek a nagyünnepekre. A szigeten élő zsidók általában izlandiak házastársai, üzletemberek vagy kutatók.

A zsidók történetéről a XII. században korábbi források alapján keletkezett Gyðinga Saga (A zsidók története) című mű számol be. A zsidók története a szigetországban azonban csupán néhány száz évre nyúlik vissza. 1625-ben érkezett Izlandra Daniel Salomon, kikeresztelkedett lengyelországi zsidó kereskedő, ezután 1704-ben hallunk Jacob Francról, a portugál származású dániai zsidó dohánykereskedőről, aki a térségbe történő dohánykivitelért volt felelős, és ezt az üzletágat a XVIII. század további részében is nagyrészt zsidók tartották a kezükben.

1853-ban az Alþingi, vagyis az izlandi parlament elutasította a dán király kérvényét, hogy külföldről zsidók telepedhessenek le a szigeten, ám két évvel később értesítették a királyt arról, hogy mind dániai, mind külföldi zsidókat szívesen fogadnak. A zsidók azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel, és néhány kereskedelmi ügynökön kívül nem telepedtek meg a szigeten, így közösség sem alakult. 

1938 májusában Dánia, majd nem sokkal később Izland is bezárta kapuit az Ausztriából menekülő zsidók előtt, sőt, néhány zsidót ki is toloncoltak Izlandról. A Waffen-SS egységekben kis számban harcoltak izlandiak is, hazatértük után soha nem kellett elszámolniuk tetteikkel. A nemzetközi tiltakozások ellenére Izland nem adott ki egy észt háborús bűnöst, aki zsidóellenes atrocitásokat követett el a háború alatt. Később állampolgárságot adtak Boby Fischernek, halála után utcát is neveztek el róla.

Az 1940-es cenzus szerint 6 zsidó férfi és három zsidó nő élt az országban; a szigetre érkező brit és kanadai katonákkal számuk 25-re nőtt, és az őszi ünnepekre összeállt Izland első zsidó közössége. Az amerikai katonák érkezésével 1941-ben tovább bővült a közösség, és már nem volt elegendő számukra a korábban bérelt épület. Rabbi is érkezett, és egy kis ortodox közösség is kialakult. 1944 ros hásánáján nagyjából félezer zsidó gyűlt össze imára a keflaviki katonai repülőtéren.

A háború után a szigetországban maradt zsidók többnyire titkolták zsidóságukat. Az ország törvényeinek megfelelően izlandi nevet vettek fel, és többségük nem tartotta a vallás előírásait. Érdekes módon az izlandiak névhasználata egyezik az ősi zsidó hagyománnyal: nem léteznek családnevek, a gyermekek apjuk nevét viselik, pl. Ingólfur Arnarson, vagy Björk Guðmundsdóttir.

A háború után először hat évvel ezelőtt, 2011-ben tartottak peszáchi szédert, és később rabbi által vezetett istentiszteletet az őszi ünnepekkor, ros hásánákor és jom kipurkor, amikor egy lubavicsi küldött, Berel Pewzner rabbi érkezett ezen alkalmakra a fővárosba, Reykjavíkba. Az utóbbi években öccse, Naftoli Pewzner rabbi szervezi az izlandi zsidó életet, már lehet jelentkezni a ros hásánái vacsorára is.

Naftoli Pewzner és Dovber Paltiel rabbi

Bár 2013-16-ig egy Jeruzsálemben született, bucharai zsidó volt a miniszterelnök felesége, az asszony távol tartotta magát a szigeten élő zsidóktól. 2015 szeptemberében, a BDS mozgalom nyomására, Reykjavík városvezetése elfogadta az izraeli termékek teljes bojkottját, ám az azonnali negatív visszhang miatt néhány napon belül visszavonták a törvényt. Izraelben nem foglalkoztak sokat a döntéssel, ironikusan azt mondták, hogy válaszképpen Izrael is bojkottálná az izlandi termékeket, ha volnának olyanok…

Az utóbbi időszakban egyre több vallásos zsidó – elsősorban amerikai és izraeli – turista keresi fel ezt a gyönyörű szigetországot. Találkozhatunk velük a repülőtéren éppúgy, mint a legkülönfélébb látványosságoknál. Mivel a kóserságot nehéz (bár nem lehetetlen) egyedül biztosítani, többnyire nagyobb csoportokban érkeznek.

Chana Deutsch