A nap, amely párt hoz az egyedülálló férfiaknak és nőknek.
Az észak-afrikai zsidó közösségekben, elsősorban a marokkói zsidók körében megült ünnep a hét-, illetve külföldön nyolcnapos peszách kimenetelét azonnal követő mimuna. Az ünnepneve a Rámbám apja, Májmon ben Joszef nevéből származik talán, aki sok vélemény szerint ezen a napon hunyt el 1170-ben. Mások szerint az emuná – hit szóból ered, vagy a máámin – hinni alakból, utalva megint csak a Rámbámra és az általa összeállított 13 hitelvre. A mimuna többek között azt a hitet fejezi ki, hogy niszánkor váltattunk meg (Egyiptomból) és niszánkor jön majd el a végső megváltás is. Ahogy a Rámbám írta: hiszek a messiás eljövetelében, még akkor is, ha késlekedik, minden nap várom az eljövetelét.
A mimunához nem tartoznak különleges imák, vagy szertartások. Legfőbb jellegzetessége a peszáchkor tiltott ételek fogyasztása. Sok helyen termékenységi ünnepként is számon tartják, illetve egyedülálló férfiaknak és nőknek párt hozó napnak, és – ezekhez némiképpen kapcsolódva – gazdagságot hozó napnak is. Bizonyos ételeket ennek érdekében fogyasztanak, vagy helyeznek az asztalokra. Sok helyen vaj, méz és tej egészíti ki a tésztaféleségeket, és búzaszemek kihelyezésével fejezik ki a gyermekáldás, a házastárs, vagy a gazdagodás iránti vágyat. A legtöbb helyen a palacsintaszerű, olajban kisütött mufletát kínálják, a szomszédok, nagycsaládok éjszakába nyúlóan ünnepelnek zenével, tánccal és lakomázással.
zsido.com