Alig alakult meg az új, kisebbségi szocdem-zöld kormány Stockholmban, máris meglepő bejelentést tett az új miniszterelnök: az európai országok közül elsőként Svédország fogja államként elismerni "Palesztinát".

 

Stefan Löfven azzal indokolta a lépést, hogy az Izrael és Palesztina közti konfliktust kizárólag egy kölcsönös elismerésen alapuló kétállami megoldás zárhatja le, igaz, hozzátette azt is, hogy a megoldásnak nemcsak a palesztinok önrendelkezési jogát kell figyelembe kell vennie, hanem az izraeliek jogát államuk biztonságához is. (A kampány időszakában ugyanakkor a svéd szocdem párt követelte a leghangosabban a Gázában elkövetett izraeli "háborús bűnok" nemzetközi kiviszgálását.)

A jeruzsálemi vezetés "elsietettnek" nevezte a stockholmi döntést, és azonnal behívatták a külügyminisztériumba a svéd nagykövetet, magyarázatot várva a történtekért. Külügyi szóvivőjén keresztül bírálta a svédeket az Egyesült Államok is, ezt azonban Margot Wallström külügyminiszter sértetten visszautasította, mondván, "nem Washington határozza meg" külpolitikájukat. Mint mondta, a palesztin állam elismerése felgyorsítaná a közel-keleti béketárgyalásokat, bár ezt nem indokolta meg, és az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a demonstratív, egyoldalú lépések ritkán mozdítják előre a tárgyalások menetét.

A világon eddig 130-nál több ország ismerte el államként a nyugati-parti (ciszjordániai) területeket irányító autonóm Palesztin Hatóságot, amelynek államisága elméletileg Gázát is magában foglalja majd. Egyelőre azonban csak Gáza határai egyértelműek, Izrael és a PH határainak kérdését, Kelet-Jeruzsálem elképzelt palesztin főváros-státusát és persze a palesztin menekültek ügyét kétoldalú tárgyalások keretében kell majd rendezni. Nem véletlen, hogy két éve az ENSZ-ben "Palesztina" csupán "nem tag megfigyelői állam" státust kapott.

A közel-keleti helyzet megfigyelői nem tudják mire vélni a kormány sietségét: a lépést az új svéd kabinet a legfontosabb bel- és gazdaságpolitikai tervekkel (munkanélküliség csökkentése, oktatás és lakásépítés fejlesztése) együtt jelentette be, az abszolút prioritások között. A hírmagyarázatok megrekedtek a bel-, ill pártpolitikai okoknál, tény ugyanis, hogy a hat százaléknyi muszlim szavazó többsége a szocdem párt támogatója. Ennél azonban mélyebben rejlő okokról is lehet szó.

Svéd forrásaink szerint az országban az elmúlt években jelentős értékrendbeli változás zajlott le, egyértelműen mainstreammé vált a baloldali-környezetvédelmi-feminista álláspont (Löfven kormányfő is feministának vallja magát), az iszlámkritikus, "szélsőjobboldalinak" besorolt Svéd Demokraták pártot például azért tartják sokan rasszistának, mert nyíltan Izrael-párti. A nyugat-európai 68-as mozgalmak óta azonban a véleményformáló "progresszív" erők kritikátlanul palesztinpártiak, Izrael-, és cionizmus-ellenesek, és amióta számos ponton kapcsolatot létesítettek arab szocialista, nacionalista és iszlamista erőkkel, időnként antiszemita retorikát is használnak.

Valószínűleg nem véletlen, hogy eddig főként a baloldali pártok egyes politikusai keveredtek antiszemita botrányokba. Egyikük, a szocdem Adrian Kaba például a nyáron arról írt Facebook-oldalán, hogy  az Iszlám Állam (IS) terroristáit valójában az izraeli titkosszolgálat, a Moszád képezte ki a muszlimok elleni harcra. Két évvel ezelőtt ugyancsak ő írt "zsidó-európai szélsőjobboldali konspirációról" egy baloldali napilapban megjelent kommentárjában.

Kaba annak a Malmö városnak az önkormányzati képviselője, ahonnan szabályosan menekülnek a zsidó közösség tagjai, ugyanis hosszú évek óta rendszeresek a zsidóellenes "anticionista" atrocitások. Négy éve az akkori gázai összetűzések ürügyén szabadult el a pokol, ám a  városvezetés megértését fejezte ki az "izraeli agresszió" ellen tiltakozókkal. Ilmar Reepalu polgármester nyíltan vállalja palesztinpártiságát, egyszer odáig is elment, hogy egy lapnyilatkozatában közölje: Malmöben "sem az antiszemitizmust, sem a cionizmust nem tűrik", egy másik lapnak meg azt mondta, "ha a malmöi zsidók Izraelbe költöznek, az az ő dolguk." Ugyancsak ő volt az, aki az egyik holokauszt-megemlékezésen felszólította a zsidó közösséget, határolódjon el Izrael gázai akcióitól.

A harmadik legnagyobb svéd város, Malmö 300 ezer lakosa közül csak 600 zsidó, de több, mint 20 ezer arab bevándorló lakja, ők azok, akik évi több tucat erőszakos akcióval folyamatos nyomás alatt tartják a helyi zsidó közösséget és – áttételesen – a pártokat. Megfenyegetik és megverik a vallásos zsidókat, meggyalázzák a zsidó temetőt. Idén júliusban vasrudakkal súlyosan megvertek egy férfit, amiért az izraeli zászlót  mert kirakni az ablakába. Augusztusban pedig Uppsalában keletkezett szabályos pogromhangulat: egy muszlim csoport majdnem meglincselt egy négygyermekes családanyát, amiért az Dávid-csillagot hordott a nyakában. A nő nem mert feljelentést tenni a rendőrségen, félt a csőcselék bosszújától.

Mielőtt tehát Svédország a nagypolitika színterén egy asztalhoz ültetné az izraelieket és a palesztinokat, talán érdemes lenne "házon belül" néhány alapvető kérdést tisztázniuk.