Ünnepeinkhez a különféle szokásokon, ételeken (vagy éppen nem evésen) túl meghatározott szent szövegek is tartoznak. Minden ünnepnek megvan a maga tórai szakasza, az ehhez kapcsolódó prófétai szakasz (háftárá), és sok esetben más könyveket is felolvasnak. Jom kipur délutánján, a tóraolvasást követően például a prófétai könyvek közé tartozó, viszonylag rövid Jónás könyvét, melyet héberül széfer Jonának hívnak.
E szokás jelentőségét mutatja, hogy különösen nagy megtiszteltetésnek számít, ha valakit felkérnek a zsinagógában, hogy a hagyományos dallammal felolvassa Jónás könyvét, a délutáni tóraolvasást követően. Sok közösségben az ünnep előtt elárverezik e tisztséget, az ebből befolyt, olykor rendkívül magas összeget pedig jótékony célra használják fel.
A történet ismert, az érdeklődők itt olvashatják el magyarul a teljes könyvet, melyből kiderül, hogy az ember sosem kerülheti el a sorsát, a megtérés pedig a legelvetemültebb ember életét is megmentheti. És éppen ez az, ami miatt igen illik ez a könyv éppen jom kipurra, az engesztelés napjára, amikor minden élő felől ítéletet hoznak az égben. A történet azt tanítja, hogy senki nem kerülheti el Isten akaratát, illetve az Istentől rendelt feladatát. A világban minden, ami létezik és ami történik, a végső isteni célt szolgálja. Legyen az a könyvben szereplő, csodás módon kihajtó, majd elszáradó kikájon növény, a szél, a tenger, vagy benne a hatalmas hal – ezek mindegyike Isten kezébe van, és az Ő céljait szolgálja. Ahogyan a próféta sem volt képes megszökni az Örökkévaló elől, úgy mi sem kerülhetjük el tetteink következményeit, az isteni igazságosság beteljesülését.
Másfelől viszont a megtérés erejéről is szól e történet, márpedig ez az elul hónap újholdjával kezdődő és jom kipurban kicsúcsosodó, negyven napos periódus központi témaköre, a megtérés, a bűnbánat, a Mindenható Istenhez való visszatalálás. Ninive emberei fölött az Örökkévaló már ítéletet mondott, és úgy döntött, hogy gonoszságuk miatt elpusztítja a város lakóit. Ám a próféta szavára mégis megtértek, teljes szívükből megbánták bűneiket, Isten pedig végül megbocsátott nekik, és megkímélte őket a pusztulástól. Ez a történet reményt ad: ha a pusztulásra ítélt, végtelenül bűnös niniveiek megtérése elhozta a megbocsátást és megmenekültek, akkor mi is számíthatunk az Örökkévaló könyörületességére.
A könyv felolvasásának időzítése sem véletlen. A jom kipuri mincha, vagyis délutáni imádság során olvassák fel. Ahogyan a próféta is választ kapott reménytelennek tűnő helyzetében (a hal gyomrában), úgy nekünk is észben kell tartanunk azt, hogy soha nem késő, még akkor is megmenekülhetünk a rossz ítélet elől, ha a nap már lenyugvóban van, és közeledik jom kipur ötödik imája, az égi kapuk bezárásával végződő neilá. Joná története, mondják a misztikusok, a zsidó lélek története, minden egyes zsidó ember lelkének megpróbáltatásokkal, hányattatásokkal terhes története is egyben, melyben a lélek test-hajójába zárva hánykolódik az élet viharos tengerén. Ha azonban Istenhez kiáltunk, Ő meghallgat, ha pedig megtérünk, megbocsát.
Jelentőségteljes böjtöt és jó bepecsételést kívánunk olvasóinknak!
zsido.com