Közismert tény, hogy hanuka nyolcnapos ünnep, a kis korsónyi, ám nyolc napon át égő olaj emlékére. Van ebben egy kis logikai bukfenc, és ez a „Bét Joszef [Joszef Káro rabbi, a Sulchán Áruch szerzője] kérdése” néven ismert. A kérdés a következő: miért vezettek be bölcseink egy nyolc napon át tartó ünnepet? Az első napra még elég volt az olaj, nem kellett csoda ahhoz, hogy égjen. A csoda maga tehát hét napon át tartott. Vagy mégsem? Mit ünneplünk az első napon?
Akármilyen hihetetlen, bölcseink válaszok és érvek százaival álltak elő az évszázadok során. De először nézzük, hogy miért nyolcnapos az ünnep, vagyis miért kellett az olajnak nyolc napon át égnie. A magyarázat erre általában az, hogy ennyi időre volt szükség új, tiszta olaj előállításához. Az olajpréselés azonban ennél jóval gyorsabb folyamat, egy nap bőven elegendő rá. A válasz a rituális tisztaság témakörében keresendő. Ahhoz ugyanis, hogy valaki elkészíthesse az olajat, az illetőnek rituálisan tisztának kellett lennie. Ez a folyamat pedig hét napon át tartott, vagyis a megtisztulás egy hete után következett az olaj elkészítésének napja, ez adja ki a bűvös nyolcas számot.
Térjünk most vissza a fenti kérdésünkhöz. A rá adott válaszok közül csupán néhány példát idézünk:
- a zsidók tudták, hogy nyolc napba telik az új olaj elkészítése, ezért a kancsóban levő mennyiséget nyolc egyenlő részre osztották. A csoda tehát már az első napon megtörtént, mert az egynyolcadnyi olaj elegendő volt arra a napra
- miután az első nap megtöltötték és meggyújtották a menóra mécseseit, az olaj nem tűnt el, a mécsesek folyamatosan tele voltak az első napon ugyanúgy, mint a következő hét nap során
- az első napon nem az olaj csodáját, hanem a görögök felett aratott győzelmet ünnepeljük
- minden nap kiöntötték az összes olajat a kancsóból a menóra mécseseibe és a kancsó csodás módon újra megtelt másnapra
- az első napon a kancsó megtalálásának csodáját ünnepeljük
Az is elképzelhető, hogy az első nap megünneplését nem maga a csoda teszi szükségessé – ahogy a válaszok túlnyomó többsége véli –, hanem valami egészen más. A chabad.org írása például kapcsolatba hozza Chanina ben Dosza rabbi lányának történetét az olaj csodájával. A történet szerint a csodatevő rabbi lánya véletlenül ecetet töltött a mécsestartóba olaj helyett. Rendkívüli módon elkeseredett, ám apja azzal vigasztalta, hogy az Örökkévaló, aki úgy döntött, hogy az olaj éghető anyag, az ecet pedig nem, azt is megteheti, hogy éghetővé változtatja az ecetet. Szavai természetesen valóra váltak és az ecettel meggyújtott szombati lángok egészen másnap estig, a szombat kimeneteléig égtek. Rabbi Chanina számára az ecet és az olaj égése egyaránt csodásnak tűnt, az egyetlen kérdés az volt a számára, hogy melyik csoda milyen gyakorisággal esik meg. Ha a csodát úgy definiáljuk, hogy „isteni beavatkozás személyes vagy nemzeti ügyekbe”, akkor valójában a világon minden dolog csoda. A világon minden Isten akaratától függ. Nem alszik és nem szunnyad Izrael őrzője, ám ez az őrzés az esetek legnagyobb részében „természetes” módokon történik. A természet az a függöny, mely eltakarja szemünk elől a legnagyszerűbb „bábjátékost”. Rabbi Chanina képes volt átlátni e függönyön, nekünk azonban ez nehezebben megy. Ahhoz, hogy igazán értékeljük a csodát, el kell rántani a függönyt, vagyis a „természetesen” túli csodának kell történnie. És ha már egyszer felemelte valaki a függönyt, nehezebb elrejteni a bábjátékos létének tényét, még akkor is, amikor a függöny újra a helyén van. Ha egyszer valaki látja égni az ecetet, hirtelen megérti, hogy nemcsak az ecet égése csoda, de az olajé is. Hogy az, hogy az olaj éghető anyag, az isteni akarat része és az Ő parancsára lett éghető. Hanuka hét napja a másodiktól a nyolcadikig ráébreszt arra, hogy az első sem kevésbé csodás. Az olaj akkor is égett.