Miért nem tud aludni egy Brooklyni zsidó?

MIÉRT NEM TUD ALUDNI „EGY BROOKLYNI ZSIDÓ”?

Chaim Tzvi Schwartz eredetileg nem tartozott a lubavicsi chászidokhoz. A háború előtt családja a munkácsi rebbe híve volt, de 1946-ban mégis az akkori lubavicsi rebbéhez, Joszef Jichák Schneersohn rabbihoz fordult útmutatásért. Schwartz rabbi egész családja és az a világ, melyben a háború előtt élt, elpusztult a Holocaustban. A rabbi a háború után kivándorolt Amerikába, de nem tudta, mihez kezdjen.

– Beszélj a vejemmel, Menachem Mendel Schneersohn rabbival – tanácsolta a rebbe, majd megáldotta.

A rebbe veje azt javasolta, hogy Schwartz rabbi költözzön egy bizonyos brazil városba.

– Miért pont Brazíliába? – kérdezte.

– Nagyon sok zsidó menekült oda, telepedett le ott – hangzott a válasz. – A népünket ért sorscsapás miatt legtöbb hitsorsosunk még a legalapvetőbb zsidó ismereteknek is híján van. Sokan asszimilálódtak és vegyes házasságban élnek. Minden Tórában jártas zsidónak kötelessége, hogy megakadályozza népünk spirituális felbomlását, és elősegítse hithű és tanult zsidó közösségek felépítését.

Schwartz rabbi elfogadta a megbízatást, Brazíliába költözött és zsidó iskolát alapított. Nagy-nagy nehézségek árán előteremtette a szükséges pénzforrásokat, és meggyőzte a szülőket, hogy gyermekeiket járassák zsidó iskolába. Az évek során Schwartz rabbit megelégedéssel töltötte el az iskola sikere, és az is, hogy tanítványai segítségével szeme láttára jött létre egy büszke, elkötelezett zsidókból álló közösség.

Schwartz rabbi továbbra is kapcsolatban maradt azzal az emberrel, aki Brazíliába küldte és aki időközben, apósa halála után, a Chábád-Lubavics mozgalom vezetője lett. Időről-időre kikérte a Rebbe véleményét, tanácsát a munkája során felmerülő nehézségek leküzdéséhez.

Néhány évvel Brazíliába érkezése után Schwartz rabbi ismét a rebbe tanácsát kérte egy bizonyos dologban. Ez az eset értette meg vele, hogy a rebbe mennyire szívén viseli népe sorsát. Schwartz rabbi később elmesélte a történetet egy lubavicsi chászidnak, akivel együtt utazott New Yorkba.

Történt egyszer, kezdte a rabbi, hogy az iskolámba járó egyik diák szülei felhívtak és arra kértek, hadd beszélhessenek velem. Ugyan máskor is felhívtak már, a szülők hangjából kicsengő aggodalom arra figyelmeztetett, hogy valami komoly dologról lehet szó, éppen ezért még aznap estére meghívtam őket lakásomba.

– Nem a fiúnk miatt jöttünk – kezdte az apa, miután helyet foglaltak a nappaliban –, aki nagyon jó tanuló, hanem legidősebb lányunk miatt, aki még azelőtt elköltözött tőlünk, mielőtt ön ideérkezett. Tudja, rebbe, mi nem nagyon tartjuk a vallást, de mindamellett fontos számunkra, hogy gyermekeink megőrizzék zsidó identitásukat, és éppen ezért írattuk fiúnkat a zsidó iskolába. Ami jövetelünk okát illeti – folytatta –, lányunk nemrég tudomásunkra hozta, hogy beleszeretett egy nem zsidóba és hozzá akar menni feleségül. Megpróbáltuk lebeszélni, de bármit mondtunk, bármennyire könyörögtünk, nem sikerült meggyőznünk. Már nem is hajlandó erről beszélni velünk. Segítsen rajtunk! Hátha meg tudja értetni vele, hogy ezzel elárulja népét, szüleit és saját identitását is!

– Gondolják, hogy hajlandó találkozni velem? – kérdeztem.

– Ha megtudja, hogy emiatt felkerestük, akkor biztosan nem.

Még aznap este elmentem a megadott címre. Bosszús lett, amikor elmondtam jövetelem célját, de azért behívott. Több órán keresztül beszélgettünk. Figyelmesen végighallgatott és megígérte, elgondolkodik azon, amit mondtam. Én ennek ellenére úgy éreztem, hogy aligha fogja megmásítani elhatározását.

Több napon át gondolkodtam azon, mit tegyek, hogy megakadályozzam egy zsidó lélek elveszítését. Végső elkeseredésemben a rebbéhez fordultam. Felhívtam Hodakov rabbit, a rebbe titkárát, elmondtam neki problémámat és azt is, hogy a rebbe tanácsát szeretném kérni. Néhány perc múlva megcsörrent a telefon.

– A rebbe azt üzeni, hogy a következőket mondd a lánynak: egy brooklyni zsidónak nem jön álom a szemére, mert o egy nem zsidóhoz akar feleségül menni.

Zavarba jöttem, és nem is fogtam fel Hodakov rabbi szavainak jelentését.

Ekkor meghallottam a rebbe hangját. – Mendel Schneersohnnak hívják.

Visszatettem a kagylót. Egyre kevésbé értettem. Tegyem azt, amit a rebbe javasolt? A lány minden bizonnyal kinevet és becsapja orrom előtt az ajtót. Egész éjszaka ezen töprengtem, s végül úgy döntöttem, hogy követem a rebbe tanácsát. Talán mégis sikerül megmenteni egy zsidó lelket! Meg különben is, legföljebb egy kis csorba esik büszkeségemen.

Másnap reggel becsöngettem a lányhoz.

– Ide figyeljen – mondta, még mielőtt kinyithattam volna a számat. – Csak rám tartozik, hogy kihez megyek feleségül. Tisztelem a rabbikat és minden hívő embert, éppen ezért végighallgattam, noha nem volt hozzá sok kedvem. De most arra kérem, menjen el, és hagyjon engem békén.

– Csak egyetlen egy dolgot szeretnék még mondani.

– Van egy zsidó Brooklynban, akinek nem jön álom a szemére, mert tudja, hogy egy nem zsidóval akar házasodni.

– Ezért jött? Ezt akarta nekem elmondani? – kérdezte a lány. Becsapta az ajtót, de néhány másodperc után ismét kinyitotta. – És ugyan ki az a zsidó?

– A legnagyszerűbb zsidó vezető, Menachem Mendel Schneersohn rabbi, a lubavicsi rebbe – feleltem. – A rebbének szívügye minden egyes zsidó anyagi és szellemi jóléte, és bánkódik, ha csak egy zsidó is elvész népe számára.

– Valahol biztos van. Elmegyek és elhozom.

Legnagyobb örömömre, a lány nem tiltakozott. Hazarohantam és mindent felforgattam, míg asztalfiókomban végre rábukkantam egy fényképre. Visszasiettem a lányhoz.

– Igen, ő az – suttogta. – Ez a férfi az elmúlt héten minden áldott éjjel megjelent álmomban és könyörögve kért, ne hagyjam el népemet. Megpróbáltam elhitetni magammal, hogy csak képzelődöm, hogy csak azt adom a szájába, amit szüleim és ön is mondtak nekem. De most már tudom, hogy nem képzelődtem. Sohasem láttam ezt a férfit, még csak nem is hallottam róla. De ez ő – az a férfi, aki álmaimban megjelent…