A Tóra a zsidó étkezési törvények alapjait fekteti le, amikor megadja azoknak a négylábúaknak, madaraknak és halaknak az ismertetőjeleit, amelyek kóseroknak számítanak, és a zsidóknak enniük szabad. Bölcseink szerint a „tisztátalanság” inkább szellemi-lelki fogalom: aki mindenféle csúszó-mászó, undorító férget eszik, az lelkét teszi tisztátalanná. A Midrás azt mondja, hogy a tiltott ételek élvezete „butává teszi a szívet” („m’támtém et hálév”).
Maimonides A tévelygők útmutatójában azt írja, hogy az étkezési törvényeknek egészségügyi alapjuk is van, miután a tiltott négylábúak, madarak és halak többsége káros az egészségre. Mint tudós orvos azt is hozzáteszi, hogy nem a hasított pata, a kérődzés, az uszony és a pikkely határozza meg, illetve indokolja a tilalmat: ezek csak jelek. Aki adta őket – a Teremtő –, tudta, hogy ezek az állatfajták kárt okoznak az embernek, ezért tiltotta meg fogyasztásukat.
Nachmanides (Rámbán) hasonlóképpen vélekedik, de hozzáteszi, hogy a vadállatok fogyasztása azért tilos, mert vérengző természetük ráragad arra, aki húsukat eszi…
Don Jichak Abarbanel, a nagy spanyol zsidó filozófus, államférfi és Tóra-magyarázó elveti ezt a felfogást: szerinte ez azt jelentené, hogy a Tóra csupán egy orvosi könyv, nem pedig örök érvényű tanítás. Tény, hogy azoknak, akik nem tartják be – mert nem kötelesek betartani – a zsidó étkezési törvényeket, nem árt e húsok fogyasztása. Abarbanel hozzáteszi, hogy a növények és füvek között is vannak ártalmasak, ezeket mégsem tiltja a Tóra. Azt a következtetést vonja le, hogy nem fizikai, hanem lelki ártalomról van szó, s megjegyzi, hogy az ősidők bálványkultuszai is különböző étkezési szertartásokkal voltak egybekötve.
D. Z. Hoffmann még néhány indokot hozzátesz Abarbanel érveléséhez. Közöttük a legfontosabb – és talán a leglogikusabb – az, mely a kóserság előírásaiban a zsidóság elkülönítését látja. A külön étrend megkülönbözteti a zsidó népet környezetétől. A Tóra is leírja az asszimiláció anatómiáját: a gój szomszéd áldoz bálványának, lakomára hívja a zsidót, ahol evés-ivás után, jó hangulatban, könnyűszerrel létrejön a vegyes házasság – és volt zsidó, nincs zsidó.
A Tóra-hű zsidónak, bárhová utazik, célhoz érve az első dolga megérdeklődni, van-e kóser vendéglő. Ha igenlő választ kap, rögtön odasiet, és máris testvérek között van a fehér asztal mellett. „– Solem áléchem! – Áléchem solem! – Vosz mácht á jid?” A zsidó szolidaritás védőszárnyai alatt a távolból érkezett vendég a világ legtávolibb csücskében is rögtön otthon érzi magát…
Naftali Kraus Az ősi forrás című könyvéből. Kapható a Chábád Házban.
Kóser hússzékek Magyarországon
Budapest VII., Dob utca 35. Tel.: 122-6620
Budapest XIII., Visegrádi utca 16. Tel.: 132-0180
Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 7. szám – 2014. július 27.