MIÉRT? MINEK?

A Tóra a zsidó étkezési törvények alapjait fekteti le, amikor megadja azoknak a négylábúaknak, madaraknak és halaknak az ismertetőjeleit, amelyek kóseroknak számítanak, és a zsidóknak enniük szabad. Bölcseink szerint a “tisztátalanság” inkább szellemi-lelki fogalom: aki mindenféle csúszó-mászó, undorító férget eszik, az lelkét teszi tisztátalanná. A Midrás azt mondja, hogy a tiltott ételek élvezete “butává teszi a szívet” (“m’támtém et hálév”).

* * *

Maimonides A tévelygők útmutatójában azt írja, hogy az étkezési törvényeknek egészségügyi alapjuk is van, miután a tiltott négylábúak, madarak és halak többsége káros az egészségre. Mint tudós orvos azt is hozzáteszi, hogy nem a hasított pata, a kérődzés, az uszony és a pikkely határozza meg, illetve indokolja a tilalmat: ezek csak jelek. Aki adta őket – a Teremtő –, tudta, hogy ezek az állatfajták kárt okoznak az embernek, ezért tiltotta meg fogyasztásukat.

Nachmanides (Rámbán) hasonlóképpen vélekedik, de hozzáteszi, hogy a vadállatok fogyasztása azért tilos, mert vérengző természetük ráragad arra, aki húsukat eszi…

Don Jichak Abarbanel, a nagy spanyol zsidó filozófus, államférfi és Tóra-magyarázó elveti ezt a felfogást: szerinte ez azt jelentené, hogy a Tóra csupán egy orvosi könyv, nem pedig örök érvényű tanítás. Tény, hogy azoknak, akik nem tartják be – mert nem kötelesek betartani – a zsidó étkezési törvényeket, nem árt e húsok fogyasztása. Abarbanel hozzáteszi, hogy a növények és füvek között is vannak ártalmasak, ezeket mégsem tiltja a Tóra. Azt a következtetést vonja le, hogy nem fizikai, hanem lelki ártalomról van szó, s megjegyzi, hogy az ősidők bálványkultuszai is különböző étkezési szertartásokkal voltak egybekötve.

D. Z. Hoffmann még néhány indokot hozzátesz Abarbanel érveléséhez. Közöttük a legfontosabb – és talán a leglogikusabb – az, mely a kóserság előírásaiban a zsidóság elkülönítését látja. A külön étrend megkülönbözteti a zsidó népet környezetétől. A Tóra is leírja az asszimiláció anatómiáját: a gój szomszéd áldoz bálványának, lakomára hívja a zsidót, ahol evés-ivás után, jó hangulatban, könnyűszerrel létrejön a vegyes házasság – és volt zsidó, nincs zsidó.

A Tóra-hű zsidónak, bárhová utazik, célhoz érve az első dolga megérdeklődni, van-e kóser vendéglő. Ha igenlő választ kap, rögtön odasiet, és máris testvérek között van a fehér asztal mellett. “– Solem áléchem! – Áléchem solem! – Vosz mácht á jid?” A zsidó szolidaritás védőszárnyai alatt a távolból érkezett vendég a világ legtávolibb csücskében is rögtön otthon érzi magát…

* * *
 A zsidók minden korban nagy odaadással tartották meg a rituális étkezés előírásait. A Hásmoneusok felkelése – amelynek emlékét Chánuká ünnepe őrzi – akkor robbant ki, amikor Antiókhosz, a szíriai görög király pribékjei egy öreg zsidót erővel disznóhúsevésre akartak kényszeríteni. Sok zsidó a munkaszolgálatban és a náci haláltáborokban is inkább éhezett, de nem evett tréflit. Bialik szavai a szombatról a kásrutra is érvényesek: “Nem annyira a zsidók őrizték a kósersági előírásokat, inkább ezek őrizték meg a zsidóságot, és segítették fennmaradását mind a mai napig.”

Naftali Kraus Az ősi forrás című könyvéből. Kapható a Chábád Házban.

Kóser hússzékek Magyarországon

Budapest VII., Dob utca 35. Tel.: 122-6620

Budapest XIII., Visegrádi utca 16. Tel.: 132-0180

Debrecen, Pásti utca 4.
Miskolc, Kazinczy utca 7.

Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 7. szám – 2014. július 27.