Szinte mindenkinek van egy története a szódával, így aztán nem meglepő, hogy a szekuláris zsidó világtól egészen a haszid közösségek sokszor zárt világáig fogyasztanak szódát. De mégis hogyan vált a szóda a zsidó kultúra egyik szinonimájává? A választ ismerje meg Sara Gardner cikkéből.

Érdekes módon a szódavíz – vagy ahogy jiddisül nevezik, a „szelcer” – eredetének semmi köze a zsidókhoz. Ahogy Gil Marks az angol nyelvű Zsidó ételek enciklopédiájában kifejti a 16. században egy Frankfurt közeli városban, Niederseltsers-ben kezdtek el a természetes módon szénsavval dúsított vizet előállítani „Seltsers Wasser” néven, melynek gyógyhatást is tulajdonítottak.

Az ital egyhamar népszerűségre tett szert a környék lakossága körében, s mivel egy párve italról van szó, az ottani zsidó lakosság is előszeretettel fogyasztotta, és a helység neve után jiddisül „szelcer”-nek (סעלצער) nevezték el.

Körülbelül egy évszázaddal később, Joseph Priestley angol tudósnak köszönhetően lehetővé vált a víz mesterségesen történő szénsavval való dúsítása, azonban ez a mérföldkő ekkor még nem vezetett a termék tömeges előállításához. A szénsavas víz nagyüzemi termelése ugyanis a svájci Johann Schweppe 1767-es szabadalmával kezdődött. 

De egy szó mint száz: mi köze ennek a zsidókhoz? 

Nos, úgy tűnik, hogy a Niederseltsers-i szénsavas gyógyvíz értékét először zsidó kereskedők ismerték fel, s terjesztették el az országban, majd a 18. század végi szabadalomra is elsősorban zsidó vállalkozók tömegei ugrottak, s Európa szerte maguk kezdtek el szelcert gyártani. 

Az erősen megkérdőjelezhető vízminőség korában ez a többszörösen szűrt és szénsavval dúsított víz fogyasztása valóságos státuszszimbólum lett! 

A 19. század végi kivándorlásokkal pedig a zsidók vitték a szódakészítés tudományát az Egyesült Államokba is. Egyre több amerikai üzletben bukkant fel a szelceres kút, ahol egy kar meghúzásával bárki csapolhatott magának egy frissítő italt. Aztán az 1903-as szódapatronok elterjedésével már bárki otthon is készíthetett magának szódát. 

Amikor pedig a világhírű SodaStream 1998-ban izraeli tulajdonú lett még szorosabbra fűződött a zsidók és a szóda kapcsolata. A szóda pedig azóta is ott pezseg a legtöbb zsidó nem csak a szombati, ünnepi, de a hétköznapi asztalán is.