Még a tavalyi évben „Az Úr építi” magazin interjút készített Győrfi Lászlóval a Semes Kóser Pékség tulajdonosával, az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség társelnökével, ezt közöljük most. Trauttwein Éva írását olvashatják.
Miért fontos a vallásos zsidó számára a kóserság? – Magyarország egyetlen kóser pékségébe látogattunk.
Üzleti vállalkozás a vallás szolgálatában: Semes Kóser Pékség
2018-ban hozta létre Győrfi László a Semes Kóser Pékség termelő üzemét Kőbányán. Magyarország egyetlen kóser péksége felekezeti irányzattól függetlenül az egész zsidó közösséget ellátja kóser pékáruval.
A kóser fogalma összekapcsolódik a zsidósággal, sok tévhit, ismerethiány nehezíti megértését. Mit jelent a kóser fogalma?
A kóser (kásér) héber szó, azt jelenti, alkalmas, tetsző, megfelelő. A zsidók számára rituális szempontból fogyasztható ételek és italok összefoglaló nevét jelöli. A kásrut foglalja össze a zsidó étkezési szokásokat. A kóserság törvényeinek alapjait a Tóra fekteti le. A kereszténység azt mondja, nem az a fontos, ami bemegy a szánkon, hanem ami kijön. A zsidó ember meggyőződése, hogy ami „kijön”, annak minőségét elsősorban az határozza meg, hogy mi „ment be”. Vallja, egy nép tagjainak étkezési szokásai, az ételek, amelyeket fogyasztanak vagy még inkább, amelyeknek fogyasztásától tartózkodnak, hosszú távon nagymértékben befolyásolják az illető nép jellemét, értékeit, erkölcsi-etikai érzékét. Hiszi, hogy a lélek és a test építéséhez csak a kóser élelmiszerek járulnak hozzá. Csak az épül be a testbe, és ad pozitív energiát, pozitív gondolatot.
Kinek fontos, hogy kósert egyen?
Tovább kérdezek. Ki miért tartja magát zsidónak? Zsidó vagyok, mert lélekben annak érzem magam? Zsidó vagyok, mert az őseim zsidók? Zsidó vagyok, mert a holokausztban a nagyapámat elvitték? Ezeket a válaszokat én tiszteletben tartom, ám számomra a zsidóság ennél több. Zsidó vagy, és mit teszel érte? Imádkozol? Adományozol? Kósert eszel? Tartasz szombatot? Megülöd az ünnepeket? Ha valaki kósert eszik, az már valami. Ha valaki azt mondja, ez nem fontos, én tiszteletben tartom, de szerintem fontos. Vannak, akik a másik végletbe esnek. Ha tartod a parancsokat, fekete kabátban és kalapban jársz, hosszú szakállad van, akkor te már mindent megtettél, és mindegy, mit gondolsz, mit érzel, mert azt nem látja senki. Ez sem igaz. A kettő kombinációjában látom a helyes utat. Van ebben egy pozitív üzenet. A zsidóság nemcsak egy vallás, egy hit, hanem vannak pragmatikus szabályai és vannak hitéleti, lelki részei, a kettő együtt adja ki a vallást. Mindkettő szükséges, hogy valaki azt mondhassa, én zsidó vagyok, és úgy élek, ahogyan egy zsidónak kell.
Miért fontos a kóser?
Több oldalról közelíteném meg. Egy kis népnek, amely fenn akar maradni, s amely állandó küzdelmet folytat a beolvadás és az asszimiláció ellen, ebben a harcban segítségére lehet minden előírás és szabály, amely akadályt állít a megsemmisüléshez vezető út elé. A kóserság elválaszthatatlan eleme annak a rendszernek, amely a teljes zsidó életet alkotja, s amelyben a szombat és az ünnepek, az etikai és erkölcsi normák, a szexualitás elvei és gyakorlata mellett a kásrut megtartása is nélkülözhetetlen szerepet játszik. Az az ember, aki minden tekintetben a vallás tanításai szerint él, kóser ember (ádám kásér). A hithű zsidó ezeket az előírásokat isteni parancsolatoknak tekinti, melyeket neki be kell tartania, mert köteles saját akaratát alárendelni az isteni akaratnak. Hisz abban, hogy az Örökkévaló parancsolatai csakis hasznosak lehetnek az ember számára, mind fizikai, mind szellemi értelemben.
Kóser pékség — üzlet és vallás kapcsolódik össze a Semes vállalkozásban. Mit kell betartania, hogy kóser legyen?
A kósersági engedélyt, pecsétet (Hechser) a nemzetközileg elismert londoni Ortodox Kedassia, illetve a magyarországi Chábád Lubavics közösség vezető rabbija, Báruch Oberlander biztosítja. Van, ami eleve kóser módon érkezik hozzánk, van, ami a technológia révén válik kóserré, mi figyelünk arra, hogy ezt ne rontsuk el. Van vallásfelügyelőnk és van nemzetközi ellenőrzésünk is, ugyanis be van kamerázva az egész üzem. Két épületünk van. Az egyikben csak párve, azaz hús- és tejmentes termék készül, olyan, mely fogyasztható a reggeli tejeskávéhoz vagy a sábeszi ebédhez is. A másik, az új üzemrészből tejes sütemények kerülnek ki. Itt még kevés terméket állítunk elő, heti egyszer van gyártás kis mennyiségben. Klasszikus magyar sütemények — krémes, Rákóczi-túrós, sajtos kifli — készülnek itt. Előírás, hogy a vallásfelügyelő kapcsolhatja be a sütőt, csak így lesz az étel kóser. Ugyancsak vallásfelügyelőnek kell feltörnie a tojásokat, biztosítva, hogy a tésztába ne kerüljön vér. Ellenőrzi továbbá a szitát, van-e benne bogár. A lisztbogár ugyanis a legnagyobb ellenségünk, különösen nyáron. A vallásfelügyelő válogatja a magokat — diót, lenmagot, mákot —, kiszűri, van-e benne bogár. Ellenőrzi azt is, elvettünk-e minden két kiló feletti tésztából egy áldozati darabot, melyet sem zsidó, sem nem zsidó nem fogyaszthat el, s melyet áldásmondás után megsemmisítenek.
Miért indított pékséget?
Gyökereim a neológ irányzathoz kötnek, ám továbbtanultam, találtam egy irányzatot, a Chábád-Lubavics irányzatot, ahol felfedeztem a pozitív kisugárzást, mely sokkal vallásosabb, elkötelezettebb. 1989-ben kezdte meg működését ez a mozgalom Magyarországon. A néhai lubavicsi Rebbe, Menachem Schneerson rabbi küldötteként érkezett hozzánk Oberlander Báruch rabbi, aki megalapította az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget, melynek én is a tagja vagyok. Közösségünk kiemelten fontosnak tartja a hagyományokhoz való ragaszkodást. Rabbim hívta fel a figyelmemet, eljött annak az ideje, hogy elindítsunk egy pékséget. Addig Magyarországon nem volt elérhető kóser pékáru. Szerettem volna egy zsidósággal kapcsolatos jó szolgálatot tenni. Egy idő után az ember elér valamit, úgy érzi, amellett, hogy önmagáról és a családjáról gondoskodott, tennie kellene másokért is. Ne értsen félre, ez üzleti vállalkozás. Egy családi ház pincéjéből indultunk el. Gyorsan fejlődtünk, nagyüzem vagyunk, 20-25 ember dolgozik itt. Iskolákat, óvodákat, idősek otthonát látunk el, valamint rengeteg külföldi vallásos turistát, akik egyértelműen kósert szeretnének. Ma már az egész zsidó közösségnek gyártunk pékárut és süteményeket. Ugyanazt a terméket fogyasztjuk, mindegy, hogy melyik közösséghez tartozunk. Meggyőződésem, hogy békességben, nyugalomban lehet fejlődni. Jó lenne, ha tudnánk egységesebb arculatot mutatni. Mindannyian tartozunk valahová, de úgy gondolom, integráló tud lenni, ha az összes irányzatot kiszolgáljuk.
Ismeretes a zsidóság életében a kenyér kiemelt jelentősége.
A kenyér kiemeltsége abból fakad, hogy a zsidó ember számára több szintje van az evésnek. Nem mindegy ugyanis, hogy miből mennyit eszünk, milyen céllal eszünk. Azért eszem, mert éhes vagyok, vagy csak megkívántam valamit? A kenyér a legmagasabb szintű étel, melyet akkor fogyasztunk, ha jól akarunk lakni. Ilyenkor étkezés előtt áldást mondunk: Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk, hogy kezet mossunk!, kezet mosunk, áldást mondunk a kenyérre: Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki kenyeret ad a földből!, és áldással fejezzük be az étkezést. Amikor kenyeret is fogyasztottunk, elmondjuk vagy elénekeljük az asztali áldást — ez a bencsolás, így fejezzük ki hálánkat az Örökkévalónak. Az asztali áldás szokása bibliai eredetű. A kifejezés a jiddis bentsh (áldani, megáldani) szóból ered. Ha csak megkívánok valamit, vagy az adott helyzetben nincs mód kézmosásra, egy másfajta kategóriába tartozó ételt fogyasztunk, melynek elkészítése is más, például nem vízzel, hanem almalével dagasztott. Így megváltozik az íze, sütemény kategória lesz. Ezért előtte nem kell kezet mosni, és más az áldás is, rövidebb a folyamat. Azt azonban nem lehet, hogy ezzel lakjon jól az ember. Nyakatekert zsidó gondolkodás, de van egy logikája.
Miért fordít ekkora figyelmet a zsidóság az étkezésre, a konyhai tevékenységre?
Vallásunk valóban aprólékos figyelmet fordít a konyhai tevékenységre, s ezzel az éhség csillapítását — ezt a merőben testi dolgot — szellemi magasságokba emeli azáltal, hogy a mindenütt jelenlévő Isten és az Ő mindenkori szolgálatának kötelezettségére emlékeztet. A zsidó ember étkezés előtt és után imádság mond. Azt hangsúlyozza, hogy az asztal az oltár jelképe, maga a táplálkozás pedig az Istennek való áldozás. A zsidó gondolkodás szerint az asztal felmagasztosul a mellette elmondott áldások és imák által, s magának az embernek is az Örökkévalóval szembeni kötelezettségét, a neki való hűséges szolgálatot kell teljesítenie a táplálkozással. Az étkezés előtti rituális mosdás nem csupán a tisztaságot szolgálja, hanem az áldozatot bemutató papok előírásos megtisztulását is szimbolizálja.
Fotó: Merényi Zita/Jakab Komor