Furcsán hangzik a Micimackó zsidó fordítása, de Karinthy Frigyes biztos megbocsátja ezt a pimaszságot, aki maga is szerette a humort, s megközelíteni az egyes témákat egy teljesen új oldalról.
Mire is gondolunk a Micimackó zsidó fordításánál? Természetesen csupán egyetlen dologra, a magyar nyelvű szöveg legendás megalkotójának, Karinthy Frigyesnek a származására. Számít egy alkotás alkotójának a származása? A legkevésbé sem, de az ember veleszületett tulajdonsága büszkének lenni a hozzá hasonlókra és műveire. Így teszünk most mi is, és felidézzük ennek a zseniális mesekönyvnek a hazai hódítását.
A Micimackó „zsidó” fordítójának személyes beköszönője
Karinthy Frigyes 1935 decemberében, a Micimackó magyar kiadásának megjelenésekor saját maga mutatta be, egyúttal ajánlotta magát, s új alkotását a Pesti Naplóban:
„Tulajdonképpen nem is illik, hogy Micimackónak a magyar gyermekirodalomba való ünnepélyes bevonulásáról én számoljak be, aki a kaput kinyitottam számára, vagyis lefordítottam őt, helyesebben »átültettem«, ahogy mondani szokták.
Praktikusabb is az volna, ha más írna róla, az legalább dicsérhetné a fordítót, amit én nem tehetek meg, pedig kedvem volna hozzá, mert mondhatom, hogy a magyar nyelven megjelent könyvet átolvasva, éppen úgy, vagy még jobban röhögtem és élveztem, mint amikor angolul került a kezembe.
Hiába, más azért az, anyanyelven olvasni valamit, különösen, ha ilyen… bocsánat, most veszem észre. […]
Karinthynak a versek voltak a kedvencei
Nekem bevallom, különösen a versek tetszettek ebben a könyvben. Eredetiben ahhoz a műfajhoz tartoznak, amit a boldog és ráérős irodalom »nonsense poetry«-nek nevez, magyarul, illetve pestiül »blődiző költészetnek« és aminek az a lényege, hogy a felnőtt és logikus lélek számára látszólag értelmetlen és irracionális gondolatokat és érzéseket úgy fejezze ki, hogy a dolgok lényege, a minden jelenség mögött ott rejtőző álomszerűség, az álom kecses és csöppet se észszerű, de mindig komikus, tehát józan ősvilága átüthessen rajta. […]
Érdekes, hogy a gyerekek mindig szerették ezt a fajta költészetet: ők közelebb vannak ahhoz az ősvilághoz. Milyen kitűnően játszik a hangszereken. Egy példa:
»Csütörtök reggel újra itt a hideg,
Zuzmaraingben a bozót didereg,
Ilyenkor érzed, mi mélyen igaz,
Hogy az meg ez meg ez meg az.«
Tudni kell, hogy ezt a szép költeményt Micimackó szavalja, aki nagyon szereti a költészetet, egy költő veszett el benne, de kicsit ostobácska lévén, úgy segít magán, hogy a csattanónál valahogy elsikkasztja a gondolatot, a forma mögé.
S ki volt a kedvenc karaktere?
Azonkívül nagyon a szívemhez nőtt, fordítás közben a bánatos csacsi, Füles alakja, aki fájdalmas mazochizmusban élvezi árvaságát, egy elérhetetlen boldogságról álmodozva az üres mézescsupor és szétpukkant léggömb roncsai fölött.
A gyermekirodalmat a felnőtteknek is élveznie kell
Nem hiszek az olyan gyermekirodalomban, amit magam ne olvasnék gyönyörűséggel. Nincs köztünk olyan nagy különbség, mint ahogy általában hisszük, a végtelenhez mérve rövid életünket. Vannak tények, amik életünk első éveiben nyilvánvalóbbak, mint később: és ezek az igaziak.
Hogy is mondja Micimackó?
»Erdei körökben az a nézet,
Hogy a Mackó szereti a mézet,
Ez nemcsak afféle
Szerény
Vélemény
Ez tény, tény, tény!«”
Forrás: Karinthy Frigyes, „Micimackó megérkezett – Az első Micimackó-könyv a magyar könyvpiacon”, Pesti Napló, 1935. 86. évf. 274. szám, 38. old.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.