Hillel Frisch professzor, a Begin-Szadat Központ kutatója, egy lehetséges, közvetlen összecsapás forgatókönyvét elemezte.
Az Izrael és Irán közötti fegyveres konfliktus eddig jobbára Szíriában és Libanonban zajlott, ahol a perzsa állam szövetségesei és az őket támogató iráni katonák és „tanácsadók” támadták a zsidó államot. Az iráni hídfőállások ellen Izrael számtalanszor alkalmazott légicsapást.
Irán eltökélt szándéka, hogy a vele szövetséges Ászád által kormányzott Szíriából a saját felvonulási területe legyen, katonai bázisokkal, telepített rakétákkal, hírszerző állomásokkal. Izrael mindent megtesz, hogy ez ne következhessen be, és szinte minden héten hallani iráni állások elleni légicsapásokról szír területen.
A közvetlen konfliktus kirobbanásának esélye tehát jelentős, és ez egy merőben új korszak beköszöntét jelezné a térségben. Az 1973-as jom kipuri háborút követő izraeli-egyiptomi békeszerződés óta a zsidó állam nem keveredett háborúba más államokkal. Az összes fegyveres konfliktus, amelyet azóta vívott, terrorszervezetek – a libanoni Hezbollah és a gázai Hámász – ellen irányult.
Az első kérdés, hogy vajon Irán önmaga indítana-e támadást, vagy ezúttal is a Hezbollahot küldené háborúba. A szír hadsereg egyelőre nem áll rendelkezésére, mert annak minden erejét leköti a központi hatalomnak továbbra is ellenálló szunnita lázadók elleni küzdelem.
A közvetlen támadás több okból is valószínűsíthető: a teheráni kormány úgy ítélheti meg, hogy egy Libanonból indított rakétaháború miatt Izrael nem hagyna fel a szíriai iráni létesítmények támadásával, ráadásul félnek attól, hogy az izraeli csapások iráni területre is kiterjednének. Továbbá tart attól, hogy a Hezbollahot sem lehet a végtelenségig kizsigerelni. A libanoni siíta terrorszervezet egy mindössze kétmilliós kisebbséget képvisel, melynek rengetek tagja vesztette életét az 1982 és 2000 közötti folyamatos háborúban, melyet Izrael, a szunniták és egy időben a palesztin menekülttáborok ellen vívott. Miután 2000-ben Izrael visszavonult Dél-Libanonból, és megszűnt a keresztényekből verbuválódott Dél-Libanoni Hadsereg, néhány békésebb év következett, majd 2006-ben kitört a második Izraeli-libanoni háború, melynek során ismét jelentős veszteséget szenvedtek el. 2012-ben pedig Ásszád segítségére siettek a szíriai polgárháborúban, ami hatalmas véráldozattal járt.
A konfliktusok jelentősen rontották a Hezbollah népszerűségét a libanoni siíták között, mely közösségben a születések száma folyamatosan csökkent az utóbbi 15 évben, s mára nem magasabb az európai átlagnál. Ez azt jelenti, hogy a harcosok új nemzedékét azoknak a mára mindössze két gyermeket nevelő családoknak kellene kiállítani, amelyek már számos tagjukat elvesztették a korábbi háborúk során.
Mindezek fényében nagyobb a valószínűsége annak, hogy Irán a saját hadseregével intézne támadást Izrael ellen. Mivel légiereje igen korlátozott, és csapatokat sem tudna Izraeli területre juttatni, a rakétatámadás lehet a legvalószínűbb opció, amihez csatlakozhatna a Hezbollah is, mely nagy mennyiségű, különböző hatótávolságú rakétát halmozott fel Libanonban.
Az ezt követő erőteljes izraeli légicsapás következtében feltárulna Irán sebezhetősége, ami Izraelhez képest kilencszer nagyobb népességében és 72-szer nagyobb területében rejlik. Irán olaj- és gázexportjának 90%-a egyetlen kikötőn, a Perzsa-öbölben fekvő Khargon keresztül hagyja el az országot. Az itt bonyolított üzletek az iráni állam bevételének 40%-át teszik ki. Ehhez hasonlóan, egyetlen kikötőben, Bandar Abbaszban bonyolódik Irán konténerforgalmának 90%-a, ami az ország teljes kereskedelmének 15-20%-át jelenti. Feltételezhető, hogy egy izraeli válaszcsapásban e két terület kiemelt célpont lenne, s ezek lerombolása Irán teljes összeomlásával járna.
A háború feltehetően több országra kiterjedne és Izrael Libanon, Szíria és akár Irak területén is végrehajtana hadművelteket.
Izrael gyenge pontja kis méretében és a tengerpart mentén erősen koncentrálódott népességében rejlik. Erőssége viszont, hogy egy esetleges háború esetén az állampolgárok egységesen felsorakoznának a demokratikusan megválasztott kormány mögé. A helyzet ettől gyökeresen különbözik Iránban, ahol az elnyomás alatt tartott népesség jelentős része nem támogatja a fundamentalista rezsimet, és egy nagy pusztítással járó konfliktus esetén akár polgárháború is kirobbanhatna.
Talán éppen ez tartja vissza a teheráni kormányt attól, hogy direkt háborúba kezdjen azzal az Izraellel, mely sohasem törekedett fegyveres összecsapásra az egykor baráti perzsa állammal.
zsido.com
Forrás: besacenter