Korábban beszámoltunk a Templomhegy vallási jelentőségéről, ám a terület régészeti szempontból is jelentős. Többek között feltáratlan az a barlangrendszer is, amelybe a hagyomány szerint az egykori jeruzsálemi Szentély kincseit rejtették – és amelynek bejáratát a Szikladóm rejti.

A Templomhegyet, bár izraeli terület és a zsidó vallás legszentebb pontja, mint általában a mohamedán szent helyeket, a ‘Wakf’ nevű muszlim rendőrség kezeli, és az határozza meg a helyi szabályokat is. Például, 2000 óta csak iszlám hívők léphetnek be a Szikladómba, (és a Templomhegy déli részén álló Al Aksza mecsetbe). A turisták csak kívülről tekinthetik meg ezeket abban a néhány órában, amikor a Templomhegyet a látogatók számára is megnyitják.

Szakszerű régészeti feltárásról a Templomhegyen szó sem lehet, hiszen az építkezéseket és az ezzel járó földmunkálatokat a Wakf a saját belátása szerint intézi – az izraeli fél kihagyásával. A törvény szerint az Izraeli Régészeti Hatóságnak felügyeletet kéne gyakorolnia, de erre 1967 óta még sohasem volt példa. A legtöbb, amit az izraeli régészek tehetnek, hogy a Templomhegyi munkálatokról teherautószámra elszállított törmeléket aprólékosan átnézik és azt remélik, hogy valami jelentős leletre akadnak. Ezt a munkát 2004 óta az Olajfák hegyén levő Emek Curim nemzeti parkban végzik, Gabi Barkai régész vezetésével. Eddig több ezer pénzérme, cserépdarab és más tárgy került elő.

Az Israel Hayom híradása szerint idén áprilisban a Szikladómban felújítási munkákat végeztek, melyről ezúttal sem tájékoztatták az Izraeli Régészeti Hatóságot és nem értesítettek senkit a felújításról. II Abdalla jordán király adománya segítségével többek között a Szikladóm összes szőnyegét kicserélték.

A dolog tulajdonképpen véletlenül derült ki, amikor Gabi Barkai egy tanulmányutat vezetett a Teplomhegyen és a Szikladóm mellett egy építőanyagot szállító traktorra lett figyelmes. A Templomhegyen szolgálatot teljesítő izraeli rendőrök nem engedték be a régészt és társait a Szikladómba, így ez az egyedülálló alkalom sajnos kihasználatlan maradt.

A Szikladóm közepén egy hatalmas szikla található, melynek neve héberül ‘Even Hástijá’, azaz az Alapkő. A talmudi irodalom szerint ez a Teremtés kezdetén teremtett kő. Ez a kő zárja le a Templomhegy alatti barlangrendszert. A kő alatti barlang padlózatát jelenleg egy római-bizánc kori geometrikus mintájú mozaikpadló fedi ún ‘opus sectile’. Ezt eddig csak Charles Warren angol kutató írta le részletesen 1865-ben, illetve egy jordániai kutató. A mozaik részletes vizsgálata sokat elárulna a hely történetéről, ám erre ma – ahogy a mostani eltitkolt felújítás is jól mutatja – nincs gyakorlati lehetőség.

A Talmud szerint a padló alatti barlangrendszerbe rejtették az Első Szentély kincseit a babilóniai ostrom idején. 1861-ben Ermete Pierotti olasz kutató, aki az Oszmán birodalom szolgálatában állt, részletes térképet készített a Templomhegyről. Pierotti azt állította, hogy a Szikladómtól északra levő hasadékon át bejutott a Szikladóm alatti barlangba, ami egy kiterjedt üregrendszerre utal.

1911-ben Montague Brownslow Parker, angol kutató, megvesztegette a Wakf emberit és kilenc napon keresztül áshatott a Szikladóm alatti barlangban. Mikor a dolog kitudódott nagyon gyorsan elhagyta Jeruzsálemet. Bár a saját elmondása szerint a Szikladóm barlangjának a folytatása mindössze huszonöt centiméternyi, a szóbeszéd szerint tíz hatalmas ládában hordatta el onnan az ott talált kincseket: Mózes botját, a Frigyszekrényt, a Templom kegytárgyait, edényeit, Salamon koronáját, gyűrűjét és kardját és még sok minden mást is. Persze a leletek azóta se kerültek elő.

Dan Diamant

Az Israel Hayom cikke alapján