Mezuzát mindenkinek!

A héber szó egyszerűen ajtófélfát jelent, mert a mózesi törvény már ősi időben elrendelte: „írjátok azokat házad és kapuid ajtófélfáira!” Éppen ezért a dobozban található kis pergamenlapon (héberül kláf) a legfőbb zsidó imádság, a Halljad, Izrael! első két szakaszát találjuk, kézzel írt, kalligrafikus héber betűkkel. A mezuzát csak képzett szófer, tóramásoló szakember írhatja, és időről időre ellenőrizni kell a kóserságát, vagyis azt, hogy nem sérült-e meg, nem mosódtak-e el rajta a betűk stb.

A héber mezuza szó mozgót, forgót jelent, noha az ajtófélfa manapság teljesen mozdulatlan. Csakhogy az ókorban ez fordítva volt: a merev ajtó egy rúdra volt erősítve, ez volt az ajtófélfa, amely a földbe és a mennyezetbe mélyesztve körben járt, magával hajtva az ajtószárnyat. A dobozt (héberül bájit) mindig a bejárat jobb oldalára, karnyújtásnyi, vagy másképp szemmagasságban szokás elhelyezni. Általában alul és felül egy-egy szöggel erősítik a falba, de lehet ragasztani is. Ilyenkor a családfő áldást mond, a vallásos zsidók ezt nevezik házszentelésnek.

Manapság többnyire csak a bejárat fölött látunk mezuzát, holott a hagyomány előírja, hogy minden olyan helyiség ajtajára kell tenni, ahol étkezni vagy aludni szoktak. (Ezért a zsinagógák ajtaján általában ne keressünk mezuzát!) A mezuza jelentősége, hogy – a ház védelmén túl – az egyiptomi csodás szabadulásra és a tizedik csapástól való megmenekülés bibliai történetére emlékeztet: amikor bárányvérrel jelölték meg az ajtófélfát, hogy a halál angyala elkerülje házaikat.

A kis pergamentekercs (kláf) belső oldalán az imát, külsején a Sádáj feliratot találjuk, valamint egy avgad rendszerű titkosírást: kuzu bemukhszáz kuzu. Ennek jelentése: Adonáj Elokénu Adonáj, vagyis az Örökkévaló, a mi Istenünk örökkévaló! A titkosításra azért volt szükség, mert nem egyértelmű a hagyományból, hogy rá kell-e írni Isten nevét a pergamenlap túloldalára. Az viszont szi­gorú előírás, hogy a Sádáj szó pon­tosan a Halljad Izrael! második sza­kasza első szavának (Vehajá) túlsó fe­lére essék. E szó betűi ugyanis a négy­betűs istennév (JHVH = Örökké­való) betűinek felelnek meg.

Mózes ötödik könyvében (6:9.; 11:20.) olvassuk a mezuzá parancsát: „És írd őket házad ajtófélfáira és kapuid­ra!” A Tóra azt is leírja, miért: ezt a parancsot azért kell betartani, „hogy hosszú ideig éljetek, ti és gyermekeitek…”. Ezért tartja úgy a hagyomány, hogy a mezuzá az ajtófélfán olyan, mint egy őr, aki semmiféle rosszat nem enged be a helyiségbe.

Gyakran megtörtént, hogy az emberek áldást kértek a Rebbétől, és ő azt válaszolta: nézzék meg, van-e minden ajtófélfán mezuzá és kóserek-e. A Rebbe ezt így magyarázta: a Tóra szerint a mezuzá őr, ha pedig az őrrel baj van, akkor nincs, aki visszatartsa a rosszat, a betegséget. Gyakorta kiderült, hogy vagy hiányzott egy-egy „ajtónálló” vagy megsérült a tokban található tekercs. A Rebbe a mezuzá tórai parancsolatát a valóságba ültette át azzal, hogy meghirdette mezuzá-kampányát, ez­zel segített az embereknek teljesíte­ni ezt a fontos micvát.

Az EJA (European Jewish Association) 2021-ben Magyarországon több helyszínen (így például Budapesten és Debrecenben) ösztöndíjas tanulásokat szervez 18-39 éves fiataloknak. A tanulási program része, hogy minden résztvevő ingyen mezuzát kap az ajtófélfájára. Ez adta az ötletet a programban oktatóként részt vevő Stell Izsák újbudai rabbinak, hogy kezdeményezze: az EMIH csatlakozzon a kampányhoz és annyi zsidó embernek juttassanak el mezuzát, ahányan csak kérik. Így lett a lubavicsi Rebbe által évtizedekkel ezelőtt kezdeményezett program magyarországi koordinátora Stell Izsák rabbi, aki kérdésünkre elmondta, hogy jelenleg is dolgoznak a kampány technikai megvalósításán. „Az indíttatás alapvetően az, hogy a mezuzá védi az ember életét, amikor elmegy otthonról vagy oda megérkezik, ezért fontos, hogy minden zsidó otthon ajtajánál legyen egy. Így, aki jelentkezik mezuzáért, megkérheti a hozzá legközelebb eső zsinagóga rabbiját, hogy helyezze fel az ajtó fölé a mezuzát.”

Erre Budapesten kívül Szentendrén, Debrecenben és Miskolcon is kínál lehetőséget az EMIH.

 

Mezuza a börtönben

 

A következő történetet a Lubavicsi Rebbe mesélte apósáról, Joszef Jicchák Schneersonról, az előző rebbéről:

Amikor a hatodik rebbét bebörtönözték, az első kihallgatáson megkérdezték tőle, hogy vajon tudatában van-e annak, hogy hol van. „Természetesen” – felelte a rebbe. – „Látom, hogy egy mezuza nélküli helyiségben vagyok. Vannak olyan helyek, melyekre nem kell mezuzát tennünk, ilyen például az istálló vagy a mellékhelyiség.”

Első ránézésre nehezen érthető, hogy a rebbe miért éppen azzal határozta meg a helyet, ahol volt, hogy az mentesül a mezuza parancsa alól. Nem lett volna kézenfekvőbb, ha például azt mondja, hogy látja, hogy olyan helyen van, ahol jelen van az Isteni Gondviselés? A kihallgatás előtt és után is azt mondta, hogy az egész föld telve van Isten dicsőségével. Miért nem használt ebben az esetben is hasonló, pozitív kifejezést? A rebbe később számos alkalommal elmondta, hogy azt akarta megmutatni a bíráinak, hogy szilárd és magabiztos maradt, és úgy tett, mintha ők nem is léteznének.

Mondhatjuk azt is, hogy a rebbe még a börtönben is vágyott a mezuza által nyújtott védelemre, ám mivel képtelenség volt a normális úton végrehajtani a micvát, kerülőúton teljesítette azt, ahogy a helyzet megengedte. Megemlítette magát a mezuzát, szólt a törvényeiről és azt remélte, hogy ezek által a mezuza védő hatásából is jut neki valami. Bölcseink azt mondják (Menáchot 110a:1.), hogy aki az áldozatok törvényeivel foglalkozik, az olyan, mint aki valóban bemutatta az áldozatokat. Ennek alapján a rebbe, aki a mezuza törvényeivel foglalkozott, olyan, mint aki meg is tartotta a mezuza parancsát. Emellett azzal, hogy kiemelte, hogy a ház mentesül a mezuza kötelezettsége alól, nemcsak a törvényről, hanem magáról a micváról is beszélt, ami jelen esetben csak negatív módon írható le.