Egy nyilas alapító dédunokája, Meskó Zsolt kamerák előtt mondja ki először: a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk dolgozik, és csak a szembenézés adhat szabadságot.
A Neshama TV Párban műsorában nemrég egy ritka és megrendítő találkozásnak lehettünk tanúi. Meskó Zsolt író-rendező és Fullajtár Andrea színésznő nemcsak egymással ülnek le beszélgetni, hanem a magyar történelem két, egymással szemben álló örökségével is. Meskó elmondta, hogy mit jelent egy elkövető, egy nyilas leszármazottjának lenni, és hogyan lehet együtt élni egy névvel, amely beleégett a kollektív emlékezetbe. E műsor köré rendezik február 17-én az első Neshama-estet.
„Nicht vor dem Kind!”
„Ma először ül le kamerák elé két olyan ember, akiknek a felmenői valaha a szögesdrót ellentétes oldalán álltak” – mondja Hidas Judit a műsor elején. Meskó Zsolt számára pedig ez nem az elmúlt történelem része, hanem a mindennapi tapasztalat: egy név, egy hallgatás, egy családi reflex, amely generációkon át öröklődött.
Meskó dédapja ugyanis, Meskó Zoltán az első magyar nyilaskeresztes párt alapítója volt. Ez a tény pedig nemcsak a történelemkönyvekben él tovább, hanem a családjában is, az elhallgatás révén. „Én csak egy kifejezésen keresztül értettem meg, hogy itt valami titok van: Nicht vor dem Kind. Vagyis: semmit a gyerek előtt.”
Goebbels-csészéje Meskó Zsolték vitrinében
A hallgatásnak tárgyi emlékei is voltak. Gyerekként Zsolt egyszer egy különös csészére mutatott rá a családi vitrinben. A nagymamája csak ennyit mondott: „Az a Goebbels csészéje.” Mire valaki rögtön rászólt a nagymamára: „Nicht vor dem Kind!”
S ez, a „ne a gyerek előtt” reflex lett a család túlélési stratégiája. Nem beszélni, nem kérdezni, nem tudni. A név súlya azonban így is átszivárgott a következő generációkba.
„Sokszor, ha bemutatkozom, és kimondom a nevem, azt kérdezik: nem rokona maga annak a Meskó Zoltánnak? A név beleégett a kollektív tudatalattiba.”
A kamaszkor hozta el az első repedést a falon. Egy iskolatársa mutatta meg neki a Magyarország című lapot, benne a cikket Meskó Zoltánról – „nem a te rokonod véletlenül?” „Hát ez ismerős” – mondta akkor, és otthon kérdezni kezdett. S innen már nem lehetett visszazárni az „ajtót”.
Meskó Zsolt: „Ellen-Auschwitz-szindróma”
Meskó Zoltánt 1945-ben háborús bűnösként perbe fogták; ő volt az első nyilvános per vádlottja Magyarországon. A történelmi tények feldolgozása azonban nem maradt a racionalitás szintjén. Zsoltnál testi-lelki tünetekké alakult: álmatlanság, szorongás, irracionális félelmek.
„A terapeutám egyszer csak megkérdezte: miért nincsenek képek a falon? És akkor rájöttem, hogy nem merek akasztani semmit. A dédapámra kötél általi halált kértek. Én a mai napig félek az akasztástól.”
Ez a felismerés vezetett el ahhoz, amit ő „ellen-Auschwitz-szindrómának” nevez: ugyanaz a generációs trauma, csak a másik oldalról. Nem az áldozat, hanem az elkövető leszármazottjának terhe, bűntudattal, szégyennel, kimondatlan lojalitással.
Transzgenerációs trauma
Meskó Zsolt nem akarja magát felmenteni. A szembenézés nála nem erkölcsi gesztus, hanem belső munka.
„A múlttal kapcsolatban nem szabad hazudni. A történelmet kutatni kell, meg kell osztani. Mert ha nem beszéljük ki, a hazugság modelleként él tovább” – mondja Zsolt.
A műsor egyik legerősebb pontja, amikor Meskó a transzgenerációs traumáról beszél. „A csótányok kísérletében a következő generáció már tudja, merre ne menjen. Az emberi faj is így működik, csak lassabban tanul.”
A felismerés fájdalmas: „A mi gyerekeinkben is ott vannak ezek a minták, hiába fogadtuk meg, hogy nem adjuk tovább. A traumák tudat alatt működnek.” A mondat egyszerre hordoz felelősséget és reményt, mert ami tudattalan, az tudatossá tehető.
Két oldalról fakad, de a fájdalom egy
A beszélgetés ereje abban rejlik, hogy nem versenyezteti a szenvedést. Fullajtár Andrea Auschwitz-túlélő nagymamájának története párhuzamosan fut Meskó családi örökségével, és a két narratíva végül ugyanoda érkezik: a feldolgozatlan múlt jelen idejű fájdalmához.
„A sebek bennünk érnek össze. Ugyanúgy szenved az, aki a túlélők leszármazottja, mint aki az elkövetők gyermeke” – mondja Fullajtár Andrea. Természetesen nem azonos módon, nem azonos erkölcsi pozícióból, de ugyanazzal a belső töréssel.
Beszéljük ki a nyilas múlt és a holokauszt örökségét
Vajon hogyan határozza meg a jelenünket a fel nem vállalt bűn és a trauma, és mit tehetünk a feloldásért? Miért nem került sor párbeszédre az elkövetői és áldozati oldal között 80 éven keresztül?
A Neshama Tv első élő estjén többek között ezekről a kérdésekről beszélget Csepeli György szociálpszichológus, Rainer M János történész és Sajgó Szabolcs jezsuita lelkész Hidas Judit és dr. Preisz Éva Eszter vezetésével február 17-én 19 órakor a Párbeszéd Házában.
Jelentkezés a zsidoprogramok.hu oldalon keresztül.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.