2010 decemberében az évszázad vihara söpört végig a Földközi-tenger medencéjének keleti részén – idézi fel a Jerusalem Post. Az elképesztően erős szél 17 méteres hullámokat korbácsolt, amelyek Izrael partjait elérve jelentős károkat okoztak. A vihar azonban nemcsak a felszínen hatott, a mélyben is óriási változások történtek, hatalmas mennyiségű homok helyeződött át a tengerfenéken. Ennek következményeként kezdődött el az izraeli tengeri régészet, leletekben eddig leggazdagabb szakasza. Jáákov Sárvit, az Izraeli Régészeti Hatóság Tengeri Régészeti Egységének vezetője szerint az egy évtizeddel ezelőtti vihar és hullámverés tette lehetővé napjaink számos új felfedezését.
„Készária partjai mellett például több új terület is kiemelkedett a homokból a vihar nyomán, és ez tette lehetővé, hogy megtaláljunk néhány hajóroncsot” – mondta Sárvit.
A magyarul Cesarea néven ismert várost a polgári időszámítás kezdete előtti IV. században alapították és Heródes király építette ki nagyszerű kikötőjét az I. században.
A város fontos gazdasági-kereskedelmi központ maradt a római és a bizánci korban is, ma pedig napjaink egyik kiemelkedően fontos izraeli régészeti lelőhelye.
A római kori amfiteátrum, a hippodrom, a vízvezeték és az ősi zsinagóga mellett a kikötő környéki vizek is számtalan kincset rejtenek. Itt találtak rá például a régióban a legnagyobb, aranypénzekből álló leletre.
„Igazán különleges lelet volt: hét és fél kiló arany, remek állapotban megőrizve” – emlékezett vissza Sárvit.
Az érmékre búvárok találtak rá, és ők értesítették a Régészeti Hatóság illetékeseit. A szakemberek végül nagyjából kétezer darab, különféle eredetű és értékű érmét azonosítottak, melyek közül a legrégebbi egy palermói (Szicília) negyed dináros volt, amelyet a polgári időszámítás szerinti IX. század második felében vertek. Az érmék közül a legtöbbet a X, és XI. század fordulóján verték Egyiptomban és Észak-Afrika egyéb területein két fatimida kalifa uralkodása alatt. A szakemberek szerint a pénzérméket egy Egyiptomból érkező hajó szállította és a kalifák számára összegyűjtött adókból származtak. Az sem véletlen, hogy éppen e partszakaszon nyílt meg a a közelmúltban Izrael első víz alatti nemzeti parkja, ahol amatőr búvárok segítik a régészek munkáját.
„Izrael partjai hidat jelentenek kelet, nyugat és dél között” – mondta Sárvit. „A történelem során mindig is jártak erre hajók és sajnos az is előfordult, hogy elsüllyedtek, különösen, ha vihar tombolt, vagy ha sekély vizekre futottak kikötés közben.” A szakember azt is elmondta, hogy a Nílusból érkezett, vastag homokréteg védett meg a környéken számos régiséget „Elrejtette őket az emberek szeme elől és lehetetlenné tette, hogy ellopják az emlékeket. Emellett anaerob [oxigéntől mentes] környezetet teremtett, így sokkal jobb állapotban őrződtek meg, mintha több oxigén lett volna körülöttük”.
Ugyanez a homok védte egészen napjainkig azt a keresztes korból származó kardot, melynek előkerüléséről nemrégiben adtunk hírt.
A Régészeti Hatóság június óta tartja szemmel azt a területet, ahonnan a kard előkerült, mivel számítottak egy vihar nyomán elmozduló homokréteg alól előkerülő leletekre. Bár a régészek remélik, hogy további érdekes tárgyi emlékek is felbukkannak a környéken, arra intenek, hogy nem szabad túlságosan bizakodónak lenni. Az a tény, hogy mindeddig ez az első megtalált kard a keresztes korból, arra enged következtetni, hogy akármelyik fél – muszlim vagy keresztény – is győzött, gondoskodott arról, hogy a másik félnek ne maradjanak se fegyverei, se más fémtárgyai. Mindent magukkal vittek.
Izrael partjainál több nagyon fontos hajóroncs is előkerült már, melyek közül nem egy több ezer éves volt, de akadt köztük Akkó vizeinél az ottomán periódusból származó, 34 méter hosszú és 8 méter széles jármű is, mely mintegy 10 évvel ezelőtt bukkant elő a homokból.
A nagyjából 30 éve Máágán Micháel kibuc közelében megtalált elsüllyedt hajó egy római csónak volt az V. századból, ez eddig az egyik legérdekesebb lelet ebben a kategóriában. „A haifai Egyetem munkatársainak egy csapata még a másolatát is megépítette” – lelkendezett a leletre emlékezve a régész.
Ugyanerről a területről néhány éve egy 25 méter hosszú hajó került elő, mely a parttól csupán néhány tucat méterre süllyedt el. Óriási rakománya többek között 103, mezőgazdasági terményekkel csurig töltött amforát is szerepelt, valamint a legénység mindennapi használati tárgyai, illetve görög és arab nyelvű feliratok, ritka és izgalmas bepillantást nyújtva a bizánci és a muszlim korszak közti átmeneti periódusba.
A régészek prehisztorikus falvakat is feltártak a partok közelében, mivel a tengerszint évezredekkel ezelőtt jóval alacsonyabb volt, mint manapság. A legismertebb ilyen település Átlit Jám néven ismeretes, Izrael északi partjainál fekszik. A feltárások itt az 1960-as évek óta folynak, és ezek során több, agyagtéglából épített, körkörös alakú szerkezet és néhány tárgy került elő, melyek az egykori lakosok magas szintű technikai tudásáról tanúskodnak.
„A tengeri régészek továbbra is folytatják a feltárásokat Cesareától a Kármel-partig és ezek mindig újabb meglepetéseket hoznak. A 2010-es vihar kiemelkedően erős volt, de valójában minden egyes téli vihar elmozdítja a homokot és így újabb lelőhelyek bukkannak fel. A munkánk soha nem unalmas” – zárta szavait Jáákov Sárvit.
Fotó: Israel Antiquities Authority (Facebook)