Mennyezet alá vezetve” – Esküvők a 19–20. századfordulós Judapesten

„Vígság hangja és öröm hangja, vőlegény hangja és menyasszony hangja, azoknak hangja, akik mondják: Magasztaljátok az Örökkévalót, a seregek urát; mert jóságos az Örökkévaló, mert örökké tart a kegyelme!” (Jirmejáhu 33:11.) – ahogy a próféta mondja, úgy tölti el szívünket örömmel az ifjú párok egybekelése, még akkor is, ha csak olvasunk arról. A Judapest anno rovata most az előző századfordulóba kalauzolja vissza az olvasókat, hogy kis betekintést nyerjenek a zsidó esküvők varázslatos világába.

 

Rituális fürdők

A zsidó esküvők „láthatatlan”, ám elengedhetetlen és az egyik legmagasztosabb része, amikor a menyasszony megmerül a rituális fürdőben. Tavaly óta Budapesten két luxus kivitelű mikve szolgálja a zsidó közösséget, azonban nem volt mindig ilyen kényelmes a helyzet, sőt valójában a főváros pesti felén sokáig egyáltalán nem is volt mikve.

A budapesti zsidók bölcsőjében, Óbudán a zsinagóga mögötti fertályban volt rituális fürdő, aztán Budán a Rácfürdő egyes medencéi is szolgáltak mikveként, jóllehet, 1858-ban felmerült azok kósersági kérdése,¹ ide még hosszú évtizedekig jártak. Akárhogyan is, mindkettő igen messze helyezkedett el a pesti közösségtől. Az első pesti mikvét – az ortodoxia emblematikus elnökének, Freudiger Mózes rabbi vezetésével – 1899 május végén nyitották meg az Erzsébet körút 51. szám alatt.²

Igényes kivitelű, saját épületben elhelyezett rituális fürdőre azonban egészen 1930 szeptemberéig kellett várni, amikor sokéves várakozás után végre megnyitotta kapuit a Kazinczy utcai mikve, mellyel a rituális igények mellett az esztétikaikat is kielégítette.

 

Lakodalmi lakomák

A chüpét követő lakoma nem csupán a szórakozás központi része, de a sevá bráchot elengedhetetlen eleme is, amikor az ifjú párt a finom falatok után köszöntik a hét áldással. Manapság már a változatos kóser catering viszonylag széles körben elérhető bárhol, s annak tulajdonképpen csak a házasulandók pénztárcája szab határt. A 19–20. századfordulón viszont elsősorban egyes kóser éttermek közül válogathattak a párok, olyanokból, ahol biztosítottak külön termet a jeles eseményhez. De volt néhány üzlet is, mely az otthon tartott, családiasabb esküvőkhöz biztosította a prémium alapanyagokat.

A külön bejáratú díszes szalonjában várta lakodalmi vendégeit Neiger Jakab és neje a Teréz körút 4. szám alatti éttermében.³

A neológ nagyzsinagógához való közelségével hirdette magát a Dohány utca 20. alatt a patinás Dukász étterem, mely a cégér szerint még 1842-ben Weingruber néven vágott a vendéglátó iparba.⁴ A Dukászban szintén külön terem, nyáron pedig kerthelyiség is várta az ünneplőket.⁵

A kóser catering palettáját bővítette tovább 1910-ben Schwarz J. H., aki egyébként nem más volt, mint az újpesti neológ hitközség korábbi rabbija, aki élete második felét a kóser vendéglátásnak szentelte. A „világvárosok mintájára” berendezett étterme a New York palotával szemközt, az Erzsébet körút 10–12-es bérház első emeletén volt.⁶

Különösen a nyári esküvők alkalmával lehetett népszerű választás Danziger József cukrászdája a Rumbach utca 13. szám alatt, ahol fagylaltot és jegeskávét is készítettek, sőt akár még vidékre is szállítottak.⁷ Danzinger vendéglője pedig még a főváros legvallásosabb híveinek is kiváló választás lehetett, hiszen a rituális felügyeletet az orthodox hitközség rabbinátusa látta el, csakúgy, mint Schlesinger Jakab kerthelyiséges vendéglőjében, a Kazinczy utca 51. alatt.⁸

Idei libához, nyersen vagy akár sülve, illetve annak olvasztott zsírjához is hozzájuthattak az 1890 óta fennálló Stein Bernát-féle baromfiüzletben a Ráday utca 3.-ban.⁹ Balatoni, tiszai vagy dunai friss halakat kaphattak a Központi Vásárcsarnokban ifj. Singhoffer Ágoston halászmester standjánál.¹⁰ Azonban nem csak az otthonukban ünneplők döntöttek Stein vagy Singhoffer mellett, hanem azok is, akik valamely nagyobb szabású, külső helyszínen rendezték meg a micva-lakomát.

Nem volt ritka, még a legvallásosabb körökben sem, hogy a hagyományos, szabad ég alatti chüpe után az étkezést egy külső, nem kifejezetten zsidó helyszínen tartották, mint például 1901 őszén a budapesti orthodox hitközség alelnökének dr. Schächter Jakab legfiatalabb leányáét, Cornéliáét és dr. Friedländer Izidor fővárosi orvosét, akik bárcheszektől és a legfinomabb húsételektől, zamatos boroktól roskadozó asztalait a Royal Szálló nagytermében terítették meg.¹¹

 

 

Bomlasztó babona

Az 1800-as évek végén egy érdekes cikket közöltek a pesti zsidók újabb babonájáról. Zsidó babona, no de nem ám a zsidó hagyományból merítkező. Természetesen nem, hiszen a korabeli neológ zsidó mélyen megvetette az efféle szokásokat, de mert babonás természetén nem tudott változtatni, ezért inkább újakat alkotott magának.

„Saját” babonáikkal felvilágosultak voltak, helyette inkább csatlakoztak a tizenhármas számtól való őrületbe, s aki velük tartott, többet nem érkezett tizenharmadiknak vendégségbe, előtte leszámolta az asztalnál is, hogy még véletlenül se ő legyen az átkos sorszám, nem indult olyan dátumon útra, s természetesen nem kötött olyankor házasságot sem.

Ez időben a Dohány utcai zsinagógában jóval előre kellett időpontot foglalni, hogy valakit itt vezethessenek mennyezet alá. A legnépszerűbb dátum a vasárnap volt, amikor húszan vagy még többen is esküdtek itt. Például 1899. augusztus 6-án 26, augusztus 20-án pedig 28 ifjú pár kötött házasságot a Dohány utcai zsinagógában Mózes és Jiszráél törvényei szerint, a köztes vasárnapon, augusztus 13-án viszont senki.¹²

Összehasonlításképpen, hogy micsoda tömegeket is érintett ez a nonszensz babona: ebből az időszakból ismerjük a pesti neológ hitközségnek az 1903-as évre vonatkozó esketési számait: 870 pár állt chüpe alá, közülük 643 pár a Dohány utcai, 150 pár a Rumbach utcai zsinagógában, 77 pár pedig magánlakásokban, de egyikük sem a hónap 13-án…¹³

Az alaptalan babonát időről időre cáfolták a rabbik a Dohány utcai zsinagóga szószékeiről is, s majdnem tíz éves tanítómunkájuk végre meghozta a sikert és 1910. november 13-án tizenkét jegyespár kötötte össze az életét a Dohányban:

„Hogy e babona, miképp minden más babona, alaptalan és zsidó emberhez nem méltó, ezt gyakran magyarázták a pesti papok is a szószékről s megtette e lap Meturgemánja is, mely rámutatott arra, hogy tizenhármas szám szent a zsidónak. Az Isten-i tulajdonságok száma is 13 (selós eszré midosz). A jövendő boldogság egyébként sem függ az esküvő napjának nevétől, számától, de igenis függ Istennek áldásától és a házasulandók jellemétől, erényeitől. És íme, a tanítások magva végre termékeny talajra hullott. Kezd oszladozni a babona. Ezen a hét vasárnapján, mely november hónap 13-ik napja, tizenkét ifjú pár lép már Istennek templomaiba s köt ott házasságot. 12 jegyespár, vagyis 24 ember és azok családjai végre megmutatták, hogy nem nyögik a műveletlen babona bilincseit. Köszöntjük az igaz zsidószellemhez méltó felvilágosodottságot és üdvözöljük a felvilágosodott ifjú párokat.”¹⁴

 

Egy-egy esküvő a „pesti háromszögből”

De lássunk hát egy-egy esküvői beszámolót Pest három fő zsinagógájának mindegyikéből – érdekes megfigyelni, hogy hol milyen részleteket emeltek ki a tudósítók:

 

A neológia fellegvárában, a Dohány utcai zsinagógában 1897-ből:

„Fényes esküvő folyt le a héten a pesti hitközség Dohány utcai templomában. Stiaszni Emil feleségül vette Lindenbaum Mór, ismert budapesti nagykereskedő és vállalkozó leányát, Ilona kisasszonyt. A tisztelet, melyben különösen a Lindenbaum-család részesült, megnyilatkozott az esküvő alkalmával, úgyhogy a hatalmas zsinagóga szinte szűknek bizonyult a násznép előtt, melynek soraiban sok volt a drohobitzi vendég is. Ezek a drohobitzi vendégek kellemes meglepetést szereztek azoknak, akik lengyelországi hitfelekeinket csak kaftánban tudják elképzelni. Csupa európai emberek voltak bizony ők, köztük nem egy nyalka katonatiszt, ordókkal és más csillogó látványossággal. A menyasszony édesapja, aki szívesen vesz részt a főváros jótékony akcióiban, ez alkalommal is hű maradt önmagához és 12.000 forintot juttatott jótékony célokra. Felét budapesti humánus intézmények kapták, felét drohobitziak, ahol nafta- telepei vannak. A fiatal párt Kayserling dr. pompás beszéddel eskette. – Ugyancsak a Dohány utcai templomban, ugyan e napon még két fényes esküvő volt. Az egyik Simon Miksáé, a Kálnoky és Simon Cég cégtársáé, Rosenfeld Ida kisasszonnyal, özv. Rosenfeld Gáborné szül. Machlup Mária leányával; a másik Kohn Zsigmondé, a kassa-oderbergi vasút hivatalnokáé, Löwy Sándor földbirtokos leányával, Rózsikával. E két utóbbi párt Kohn Sámuel dr. pesti rabbi eskette. Mind a három lakodalmon a közéletnek sok kitűnősége jelent meg.”¹⁵

 

A konzervatívabb neológok Rumbach utcai zsinagógájában 1922-ből:

„A Rumbach utcai izraelita templomban zsúfolásig megtelt padsorok előtt, a fővárosi zsidóság színe-javának jelenlétében esküdött örök hűséget Kovács Arthur, az Általános Fogyasztási Szövetkezet cégvezetője Adler Margitnak, Adler Illés dr. főrabbi leányának. Az örömapa iránt az esküvő után megható módon nyilatkozott meg híveinek és tisztelőinek szeretete. A lakodalmas házban a népszerű lelkipásztor tisztelőinek egész serege jelent meg, hogy szerencsekívánságait tolmácsolja. József főherceg és Aguszta főhercegasszony, valamint Álgya-Pap Sándor tábornok gratuláló levelét egy magasabb rangú katonatiszt adta át. Megjelentek Vázsonyi Vilmos, Ugron Gábor, Bárczy István a lakodalmas háznál, továbbá Lederer Sándor vezetésével a pesti hitközség elöljárósága és Adler Gyula elnökkel az élén a pesti Chevra Kadisa küldöttsége.”¹⁶

Az orthodox Kazinczy utcai zsinagógában 1928-ból:

„Fényes esküvő zajlott le vasárnap a Kazinczy utcai orth. templomban. Stern Ödön a budapesti »Tiferesz Bachurim« [»Ifjak dísze« vallásos egyesület, mely a jesivát kijárt ifjúkat fogta össze további közös tanulás egy más önképzés céljából – szerk.] elnöke és évtizedes felvirágoztatója tartotta egybekelési ünnepélyét Friedländer Bellus kisasszonnyal Debrecenből. A vendektől túlzsúfolt templomudvarban Strasser Salamon debreceni főrabbi végezte az esketési szertartást. Az esti díszebéden elhangzott szónoklatok egybehangzó ovációi voltak az ifjú párnak. Legelsőnek Sussmann Vilmos és Spiegel Andor az ifjúság nevében szólaltak fel és átnyújtották az ünnepelt vőlegénynek a Tiferesz Bachurim egy díszoklevelét és ezüst díszserlegét. Majd a debreceni főrabbi érces, formás mondatokba öntött, mély gondolatokkal telített beszédétől visszhangzott a nagyterem, amely beszédet Sussmann pesti rabbi tartalmas szónoklata követett. Bloch miskolci elöljáró után óbudai Freudiger Ábrahám budapesti hitk. Elnök felszólalása emelte az ünnepség fényét. Dr. Deutsch Adolf igazgató és Ábrahámsohn főrabbi-vezértitkár élvezetes szónoki beszédei után Pfeiffer Mór Talmud-tudós szólalt még fel. A mindvégig kedélyes lakodalom a »micvetencli«-k lejtésével éjfél után fél 2-kor ért véget.”¹⁷

Emlékezetes napok esküvővel

Túlzás nélkül lehet állítani, hogy a felső-tízezer találkozóhelye volt a Dohány utcai zsinagóga 1899 május utolsó vasárnapján, amikor – az ekkor még pont nem báró – Kohner Zsigmond pesti hitközségi elnök leánya, René összekötötte életét – a szászbereki előnévvel való nemesítése előtt álló – Kohner Alfréd nagybirtokossal, tartalékos tüzér hadnaggyal. Délszaki növényekkel díszített oltártér, selyembaldachinos chüpe Kramer Samu kárpitostól, százméteres perzsaszőnyeg a Stern-féle szőnyegházból, „a teljesen kivilágított templom villamos izzólámpái és gázlámpái vetekedtek a színes üvegeken beszűrődő napfénnyel, ami mind millió és millió sugárra bomlott a női ékszerek briliánsain” – az eseményről valósággal szuperlatívuszokban fogalmaztak. – „A szemlélőknek a Megilának egy mondása jutott eszébe egy kis változatban. »Így jár az a férfiú, akit a nép és népe ki akar tüntetni.« Pedig a nép akarata a példaszó szerint nem is király, hanem Isten akarata… Fény, pompa, ragyogás, virágillat, művészi tudás és találékonyság keltek versenyre, hogy ünnepelni segítsenek.” Ott volt a zsinagóga teljes rabbikara, a fő- és alkántorok, de a világhírű Diósyné Handel Berta operaénekes, Grünfeld Vilmos és Burger Lajos hegedűs, Mooshammer Roman hárfás és Burger Zsigmond gordonkaművész is. S jóllehet a komolyzenei esemény számba is menő esküvőt csak a legbelsőbbek néhány ezres tömege élvezhette, azért a szegények sem látták kárát a napnak, hiszen az örömapa 1000 forintot osztott szét közöttük, illetve Handel művésznő a 100 forintos tiszteletdíját is a jótékonyság oltárán ajánlotta fel.¹⁸

Az 1900-as év talán legkülönlegesebb esküvője szintén a Dohány utcában volt, ahol május 17-én Jicchák Salom, egy szaloniki – szefárd – zsidó vezette mennyezet alá Salamon Katalin kisasszonyt, aki máskülönben Salamon Ödön ismert író húga volt. Az esketés pedig azért sikerült emlékezetesre, mert Kayserling főrabbi három nyelven vezette a szertartást. Jóllehet, a rabbi ünnepi beszédét a vőlegény anyanyelvén, spanyolul írta, ám mert a vőlegény azt szerette volna, hogy azt minél többen értsék, ezért azt végül is franciául mondta el – ami igencsak ritkán hangzott el itt –, a menyasszony köszöntése németül történt, az áldások pedig természetesen héberül hangzottak el, viszont nem a hazánkban megszokott askenáz kiejtéssel, hanem a vőlegény kedvéért szefárd hangsúlyozással.¹⁹

Közismert, hogy az ómer-számlálás idején nem tartanak esküvőket, kivéve a 33. napon vagyis lág báomer napján. A szefirá időszak különleges napja, majd’ száz évvel ezelőtt annyira népszerű volt, hogy csak Pesten több mint nyolcvan ifjú pár házasodott össze: a neológia keblében 71 esketés volt, 36 a Dohányban, 12 a Rumbachban, öt a Nagy Fuvarosban, három az Aréna (ma: Dózsa György) útiban, egy-egy a Csáky (ma: Hegedűs Gyula) utcaiban, a Pávában és a zuglóiban, a többi pedig magánlakásokban köttetett. Hevesi főrabbi egymaga 19 párt adott össze, Groszmann rabbi 14-et, Fischer rabbi pedig 13-at. Az orthodox hitközség Kazinczy utcai udvarán pedig összesen 10 pár kötött házasságot Sussmann rabbi és Steif rabbi áldásával.²⁰

Tartottak esküvőket a Pesti Izraelita Nőegylet által fenntartott leányárvaházban is, melynek zsinagógáját 1926 őszén avatták fel, mely szép eseményt hamarosan követett az első esküvő is, melyen Mérei Ferenc bankhivatalnok vezette mennyezet alá Tauber Janka árvaházi tanítónőt, aki hatéves kora nevelkedett az intézetben.²¹

 

¹ Erről és a főváros további mikve történeteiről Oberlander Báruch rabbi írt részletekben gazdag cikksorozatot az Egység újságban, melynek első része a 2018. október 1-jén, a 29. évfolyam 111. számában jelent meg.; ² „Hirek – Orth. Rituális fürdő Budapesten.”, Zsidó Hiradó, 1899. 9. évf. 8. old.; ³ Uo.; ⁴ Ld. pl. Pesti Hirlap, 1912. 34. évf. 262. szám, 19. o. hirdetését; ⁵ Ld. pl. Egyenlőség, 1910. 29. évf. 28. szám, 16. o. hirdetését; ⁶ Ld. pl. Egyenlőség, 1910. 29. évf. 31. szám, 12. o. hirdetését; ⁷ Ld. pl. Egyenlőség, 1910. 29. évf. 27. szám, 16. o. hirdetését; ⁸ Ld. pl. Egyenlőség, 1910. 29. évf. 32. szám, 14. o. hirdetését; ⁹ Ld. pl. Egyenlőség, 1910. 29. évf. 27. szám, 14. o. hirdetését; ¹⁰ Ld. pl. Egyenlőség, 1910. 29. évf. 47. szám, 16. o. hirdetését; ¹¹ „Hirek – Esküvő.”, Egyenlőség, 1901. 20. évf. 47. szám, 13. old; ¹² „Hirek – A Dohány-utczai templom és a – keresztény babona.”, Egyenlőség, 1899. 18. évf. 33. szám, 9. old.; ¹³ „A pesti hitközség 1903. évi jelentése.”, Egyenlőség, 1904. 23. évf. 18. szám, 5. old.; ¹⁴ Dr. G. Z., „Hirek – Tizenharmadika.”, Egyenlőség, 1910. 29. évf. 46. szám, 11. old.; ¹⁵ „Hirek – Esküvők.”, Egyenlőség, 1897. 16. évf. 11. szám, 11. old.; ¹⁶ „Hirek – Házasság.”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 28. szám, 13. old.; ¹⁷ „Hirek – Fényes esküvő”, Zsidó Ujság, 1928. 4. évf. 35. szám, 5. old.; ¹⁸ „Hirek – Egy esküvő mint esemény.”, Egyenlőség, 1899. 18. évf. 23. szám, 8. old.; ¹⁹ „Hirek – Háromnyelvü esküvő.”, Egyenlőség, 1900. 19. évf. 20. szám, 11. old.; ²⁰ „Nyolcvan házasság egy napon”, Egyenlőség, 1926. 45. évf. 19. szám, 14. old.; ²¹ „Hirek – Esküvő az uj leányárvaházi templomban.”, Egyenlőség, 1926. 45. évf. 46. szám, 15. old.