Ros hásáná, a zsidó újév az emlékezés és az újrakezdés ünnepe, amiko az Örökkévaló előtt állunk meg számvetésre. Megyeri Jonatán rabbi személyes története.
Megyeri Jonatán rabbi így idéz fel egy különösen megható ros hásánái élményt:
„Hosszú éveken át vezettem a nagyünnepi imádságokat előimádkozóként. Egy alkalommal, a ros hásánái reggeli ámidá
ismétlésének végén hátrapillantottam, hogy lássam, mennyire tudják követni a hívek a hosszú és felemelő imát. Ekkor vettem észre két férfit – egy idősebbet és egy fiatalabbat – akik egymásnak adtak zsebkendőt, szemükben könnyekkel.
Az imádság után odamentem hozzájuk, és kiderült, hogy apa és fia ültek ott együtt. Az édesapát a fia hívta le a zsinagógába, ahová az idős férfi évtizedek óta nem tette be a lábát. Azért egyezett bele, hogy eljöjjön, mert remélte, újra hallhatja a gyerekkorából ismert dallamokat, amelyeket még az ő apja énekelt, amikor együtt jártak zsinagógába.
És valóban, a dallam, amit aznap énekeltem, pontosan az volt, amelyet gyermekkorában hallott. Évtizedek óta kereste magában ezt az emléket, de nem tudta felidézni, egészen addig a pillanatig. Könnyek közt mondta el, hogy végre visszakapta azt a dallamot, amelyet már elveszettnek hitt.
Az idős férfi azóta eltávozott ebből a világból, a fia viszont azóta is jár a zsinagógába, és ma már ő is együtt énekli velünk azt a dallamot, amely édesapjának oly sokat jelentett.”
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.