A meggyszezon nemcsak egy klasszikus nyári meggyleves receptjét idézi fel bennem, hanem a nagyszüleimmel töltött nyarak emlékét is.
Nagymamám meggylevese egyszerű nyári étel volt, mégis egy egész világot idéz fel bennem a nagyszüleimmel töltött boldog nyarakból.
Fiatal gyermekkoromban sokszor a nagyszüleim vigyáztak rám, amíg a szüleim dolgoztak. Nyáron különösen sok időt töltöttem velük. Vagy Óbudán voltunk, vagy a monorierdei telkükön. Mindkét helyről csodálatos emlékeket őrzök.
Nagypapám akkoriban hatalmas óriásként magasodott fölém, nagymamám pedig az a tipikus jiddise máme volt. Nagyon jól kiegészítették egymást. Egészen kicsi koromtól kezdve velük töltöttem a nyarak jelentős részét, és ma már látom, milyen különleges ajándék volt ez.
Meggyleves ebédre
Egyik nyáron, olyan 4-5 éves lehettem, éppen a medencében lubickoltam a telken, miután az összes szedret és málnát befaltam a bokrokról, amikor nagymamám körbekérdezte a családot, hogy mit ennénk ebédre. Ez nála mindig így működött. Megkérdezte, ki mire vágyik, és képes volt akár három-négyféle ételt is elkészíteni, csak hogy mindenki boldog legyen. Áldott legyen az emléke.
Nem telt el úgy nap, nagyjából a haláláig, hogy ne főzött volna „valami finomat”. Ő örült, hogy körbeugrálhat minket, mi pedig örültünk, mert mesterien jó szakács volt. Felnőttként gyakran eszembe jut, hogy ezen túl talán volt ebben valamiféle kompenzálás is. A vészkorszak idején mindent nélkülözniük kellett. Lehet, hogy ezért főzött mindig olyan bőséggel, mert pontosan tudta, milyen az, amikor nincs mit enni és boldogsággal töltötte el, hogy bármit elkészíthet unokáinak.
Azon a forró nyári napon végül közösen találtuk ki, hogy meggyleves legyen. A leveshez a meggyet nagyapámmal szedtük le a fáról egy fehér műanyag vödörbe. Bár ha emlékem nem csal, többet ettem, mint amennyit a vödörbe tettem.
Nem tudom, hogy a közös szedés miatt-e, vagy egyszerűen azért, mert nagymamám készítette, de annak a meggylevesnek az ízét azóta sem felejtettem el.
Különleges ember volt a nagyapám is. Mindenből képes volt mesét csinálni. Így teltek a nyári napok, nagyapám mély hangja mesélt, nagymamám ételeinek illata pedig különös fűszert adott a történeteknek.
Amikor ma meggylevest főzök, egy kicsit visszatérek azokba a nyarakba is, amikor még ott ültünk együtt az árnyékban, és természetesnek tűnt, hogy ezek a napok soha nem érnek véget. Imádtam ezeket a nyarakat.
Egyszerű jéghideg meggyleves
Amikor megérkezik a meggyszezon, mami receptje mindig előkerül. Egyszerű és gyorsan elkészíthető. Tejes étkezéshez kiváló választás, de párve módon is főzhető.
Hozzávalók (4–6 személyre)
60 dkg meggy
1 liter víz
8–12 dkg cukor (ízlés szerint)
1 fahéjrúd vagy 1 teáskanál őrölt fahéj
3–4 szem szegfűszeg
2 dl (növényi) tejföl
Elkészítés
A meggyet tegyük egy lábosba a vízzel, a cukorral, a fahéjjal és a szegfűszeggel. Forraljuk fel, majd közepes lángon főzzük 10 percig.
A tejfölt keverjük simára, majd adjunk hozzá néhány evőkanálnyit a forró levesből. Ezt a keveréket öntsük vissza a lábosba, és alaposan keverjük el. Még egy percig melegítsük, de már ne forraljuk.
Hagyjuk kihűlni, majd tegyük hűtőbe legalább 2–3 órára. Jéghidegen tálaljuk.
Egy kis zsidó konyhatörténet
A kelet-európai zsidó konyhában a gyümölcsökből készült ételek mindig fontos szerepet játszottak. A friss és aszalt gyümölcsökből készült kompótok, mártások és desszertek gyakran jelentek meg a sábeszi és ünnepi asztalokon. A magyarországi zsidó családok pedig a helyi gasztronómia számos fogását saját hagyományaikhoz igazították. Így vált a meggyleves is sokak számára a nyári családi étkezések megszokott részévé.
Fotó: AI
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További receptjeinket és cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.