Ezelőtt tizenhét évvel, amikor az akkor még Pepsi Szigetnek nevezett fesztiválra kitelepült a magyarországi chábád mozgalom képviselete, hatalmas „Zsidó sátor” transzparens alá, sokan – finoman szólva – aggódtak. Féltek az antiszemita támadásoktól, féltek a kritikától és nem utolsó sorban féltek attól, hogy rossz hírét kelti a zsidóságnak, hogy egy ilyen nagyon nem „zsidós” rendezvényen jelennek meg.
Az elmúlt évek azonban rácáfoltak az aggodalmakra: a Zsidó sátor ma már komoly hagyománnyal bír, jelenléte nem hogy természetes, de szinte elengedhetetlen a Sziget Fesztivál Civil falujában. A szorongók fellélegezhettek, ahogy más rendezvények kapcsán is. A Szigeten résztvevő EMIH, és sok más zsidó szervezet éppúgy beépült a köztudatba, ahogy a Nyári Zsidó Fesztivál vagy a Nyugati téri gyertyagyújtás chanukakor.
Az évek során persze sokat változott a program, voltak próbálkozások, amik sikert arattak, másokat inkább elvetettek az érdeklődés hiánya miatt. A látogatók egy jelentős részének – még a zsidóknak is – a töretlen népszerűségnek örvendő „Rabbi tanácsa 10 Forintért” stand adja az első lehetőséget, hogy szót váltson egy rabbival, ahol tabuk nélkül beszélhetnek beszélgetést tesz lehetővé, hanem azért is, mert az előítéletek forrásával, az ismerethiánnyal száll szembe.
Idén
Ebben az évben új helyszínen, az idén 40 éves EFOTT fesztiválon is megjelent a zsidó sátor. Az egyetemi fiatalságot megmozgató fesztivál a Velencei tó partján igazán nem tűnik olyan helynek, ahol vallásos zsidók jelennek meg – ám mégis száznál is többen álltak meg a civil szervezetek között megjelenő Zsidó sátornál, hogy feltegyék kérdéseiket, amiket még sosem mertek megkérdezni, és meghallgassák a válaszokat, amik sokszor gyökeresen ellenkeznek azokkal az előítéletekkel és városi legendákkal, amiket a környezetüktől hallanak.
Miért fontos, hogy ezeken a szokatlan helyszíneken megjelenjen a zsidóság? „Tanítsátok meg azokra gyermekeiteket, beszélvén azokról, mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és, mikor fölkelsz.” – olvassuk az eheti hetiszakaszban (5Mózes 11:19). Legnagyobb ellenségünk ugyanis nem az antiszemitizmus, hanem az azt tápláló tudatlanság, ezért a legfontosabb feladatunk a tanítás és a hagyomány továbbadása.