Gyakran előfordul, hogy a nagy ember gyermekeinek tetteit elhomályosítja szülőjük fénye. Így történt ez rábénu Ávráhámmal, a zsidóság egyik szellemi óriása, a Rámbám (Maimonidész) fiával, akinek életét a chabad.org írása mutatja be.
Rábénu Ávráhám 1186-ban született Egyiptomban. Apja, a Rámbám ekkor karrierje csúcsán állt, a szultán udvari orvosa és az egyiptomi zsidó közösség vezetője (nágid) volt, emellett nemzedékének kétségkívül legnagyszerűbb tóratudósa. A tehetséges Ávráhám tinédzser korára nagy tudást mondhatott magáénak. Egészen fiatal korától segítette idősödő apját közösségi feladatainak ellátásában, és a világ minden tájáról kairói otthonukba érkező levelek megválaszolásában. 1204-ben, a Rámbám halála után a 18 éves ifjú vette át apja feladatait: ő lett a közösség vezetője és a szultán orvosa is.
A fiatalember Chánánel ben Smuel Hádáján, más néven rábénu Chánánel Háchászid lányát vette feleségül. Chánánel rabbi a „chászidéj Micrájim” – Egyiptom jámborai – elnevezésű csoport tagja (vagy talán vezetője) volt. E csoport tagjai igen magas szintű tóratudással rendelkeztek, figyelmüket az imára,a meditációra és az önmegfigyelésre irányították, így kerülve közelebb az Örökkévalóhoz. (Ne keverjük össze őket napjaink hászid mozgalmával.) Rábénu Ávráhám is csatlakozott e csoporthoz, és később a vezetőjévé vált.
Ávráhám rabbi a hozzá érkező levelek százait válaszolta meg. A levelek egy része apja írásaira vonatkozott, és voltak, akik a Rámbám döntvényeit kérték rajta számon. Ávráhám rabbi türelmesen válaszolt minden kérdésre. Munkásságának fontos része volt apja szellemi hagyatékának védelmezése.
Levelezése, Talmud- és tórakommentárjai mellett legnagyszerűbb munkája egy etikai kérdésekkel foglalkozó kötet volt, melyet eredetileg judeo-arab nyelven írt, és csak később fordított héberre. A könyv részben háláchikus útmutatót tartalmaz, részben pedig a spirituális növekedéshez vezető utat mutatja meg. Egyes fejezetei betekintést nyújtanak Egyiptom jámborainak spirituális-misztikus gondolkodásmódjába, miközben bemutatják, hogy az ember hogyan léphet túl fizikai mivoltán és hogyan ragaszkodhat az istenihez. Ahogy Ávráhám rabbi más írásai, úgy ez is csak részletekben maradt ránk.
Rábénu Ávráhám 51 éves korában, 1237-ben hunyt el. Bár az életét apja árnyékában élte le, Ávráhám rabbi saját jogán is kiemelkedő gondolkodó volt, fontos döntvényeket hozott és jelentős etikai tanításokat is hagyott az utókorra. Gyermekei, rábénu Dávid és rábénu Ovádjá folytatták apjuk örökségét, és ők is megírták saját kommentárjaikat. Előbbi vette át apja és nagyapja vezetői szerepét a közösségben, és ez a szerepkör még néhány generáción át öröklődött tovább a családban.