Három német ügyvéd érkezett Budapestre, hogy megkeressék azokat a túlélőket, vagy az áldozatok leszármazottait, akik készek részt venni az egyik utolsó náci-perben.
Az Andrássy úton már tombol a hirtelen jött nyár, beljebb, az Aradi utcában még érezni, hogy ez valójában csak a tavasz. Talán ilyen idő volt, amikor a németek bevonulásával beteljesedett a magyar kormány addigi munkája, és megkezdődött a magyarországi zsidók deportálásának előkészítése.
A Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének Aradi utcai irodájában bizarr kép fogadja a belépőt: az összetolt asztalok egyik oldalán három német úr ül, körülöttük idős zsidók. Papírok kerülnek elő: fényképek, iratok, amiket a németek átvizsgálnak. Ez a jelenet azonban már 2015-ben játszódik, és a három német úr célja az, hogy igazságot szerezzenek az asztalt körülülő zsidóknak.
Az Auschwitz könyvelőjeként elhíresült Oscar Gröning peréről többször beszámoltunk már, most azonban újabb fordulatot vehet az ügy, és más mellékvádlók is beléphetnek a perbe – éppen az asztal mellett ülő három német ügyvéd segítségével.
A gyors bemutatkozás során kiderül: az ügyvédek három különböző irodától érkeztek, mind foglalkoztak már neonácik elleni ügyekkel és most olyan magyarországi túlélőket keresnek, akiknek a révén be tudnak csatlakozni a perbe. Az ő munkadíjukat nem a kliensek, hanem a német bíróság fizeti. Sessler György, az egyesület elnöke megköszöni az ügyvédeknek a megkeresést, és elmondja, szervezetük kész minden segítséget megadni a további munkához.
A beszélgetés során a legfontosabb kérdésnek az tűnik: ki vehet részt a perben? A válaszokból kitűnik, hogy jelen pillanatban az auschwitzi túlélők lehetnek mellékvádlók, illetve olyanok, akiknek szüleit, testvéreit, vagy gyermekeit ölték meg a haláltáborban.
„Mi azt szeretnénk elérni, hogy a túlélők gyerekei is csatlakozhassanak a perhez.” – mondja Mehmet Daimagüller, az egyik ügyvéd. – „Be fogunk adni egy kérelmet a bírósághoz, amit néhány napon belül remélhetőleg megválaszolnak. Így hétfőre szinte biztosan választ tudunk adni, hogy lehetséges-e önöknek is mellékvádlóként csatlakozni” – fordul az asztal egyik oldalán tömörülő „gyerekekhez”, akik maguk is nyugdíjasok már. Többüknek még él a túlélő szülője – jellemzően az édesanyjuk, akik szintén csatlakozhatnak a perhez. Ha ez megtörténik, akkor tanúként a túlélők leszármazottait is felkérhetik a részvételre.
A túlélők azonban idősek, és sokan súlyosan betegek – nem utolsó sorban az elszenvedett kínok következtében. A másik ügyvéd, Ernst Münchhausen azt emeli ki, hogy a vallomásokhoz nem kell elutazni Németországba, hanem a lakóhelyükön is megtehetik azt a mellékvádlók. „Ha azonban valaki szeretne kiutazni, személyesen részt venni, szembenézni Gröning úrral, ennek minden költségét fedezi a bíróság. Az utazási költségeket, a szállást és az ellátást is. Mi ott leszünk, segítünk szállást foglalni, elvisszük a túlélőket a bíróságra, mindenben segítünk.”
Az idő azonban rövid, a két hete indult per a bíró szándéka szerint akár már júniusban lezárulhat, de júliusban mindenképp véget ér. „Ha valamit akarunk tenni, akkor azt most kell.” – hangsúlyozza Mehmet Daimgüller. Később arról is beszél, hogy a bíróság akár kártérítésre is ítélheti Göringet, hozzátéve, hogy a peren való részvételen kívül tudnak segíteni más kárpótlási ügyekben, akár a túlélők gyermekeinek.
Az asztalnál ülő testvérpár egyik tagja azt magyarázza, ők speciális helyzetben vannak: nagyanyjuk a gázban lelte halálát, édesanyjuk azonban túlélte a poklot, ám pár éve elhunyt, így ők kettejük miatt szeretnének csatlakozni a perhez.
Magyarországon abecslések szerint körülbelül 7000 Holokauszt túlélő él, ám számuk, sajnos, folyamatosan fogy. „Keserűen azt szoktuk erre mondani, hogy ez a természetes «endlösung»” – mondja a harmadik ügyvéd fájdalmas fintorral az arcán. Mind egyetértenek abban, hogy a második generáció tagjai, szüleikhez hasonlóan, komoly sebeket hordoznak, nap, mint nap szembesülnek családjuk tragédiájával.
A résztvevők nagyon kíváncsiak mindenre, ami a perrel kapcsolatos. Az ügyvédek elmagyarázzák, hogy egy új törvénymódosítás adott lehetőséget a tárgyalásra, amelynek értelmében nem csak azok foghatóak perbe, akik effektív gyilkoltak, vagy segítettek a gyilkosságokban, hanem mindenki, aki részt vett a gépezet működtetésében. „Szégyen, hogy hányan megúszták a felelősségre vonást.” – mondja Münchhausen, azokra utalva, akik „csak” sofőrként, vagy épp őrtoronyból figyelve vettek részt a népirtásban. Véleményük szerint – az új német törvényekre hivatkozva – a gépezet minden tagja felelős és felelősségre vonható.
Arra a kérdésre, hogy mit kívánnak elérni a perben, az ügyvédek egybehangzóan állítják: nem a börtönbüntetés kiszabása a cél, hanem az igazságtétel, és az, hogy kimondják: jogi felelőssége is van Gröningnek. Ő egyébként nem tagadja szerepét az Auschwitzban történtekben, ám állítja, hogy csupán morális felelőssége van, jogi nincs.
Az egyik neve elhallgatását kérő túlélővel sikerült pár szót váltanunk. Korábban igen jó németséggel egyeztetett az ügyvédekkel. Komoly iratkupaccal érkezett, és fotókkal, melyeket Auschwitzból való hazatérése után, a kifosztott lakásukat elborító szemétből keresgélt össze. Huszonöt családtagját gyilkolták meg a nácik, ő azonban, fiatal fiúként túlélte a borzalmakat. „Lehet, hogy ő is ott volt, nem tudom” – mondja, mikor arról kérdezem, emlékszik-e Gröningre. Eva Kor nagy port kavart megbocsátásról szóló nyilatkozatát is említem, ám ő nem ért egyet a hölggyel: „Én nem bocsátok meg. Főleg nem neki, aki azt mondta, hogy önként jelentkezett az SS-be, és nagyon jól érezte ott magát.”
Steiner Zsófia
Amennyiben Ön, vagy hozzátartozója, ismerőse jogosult az Oscar Gröning elleni perben való részvételre, kérjük mielőbb jelentkezzen a szerkesztoseg@zsido.com e-mail címen.