Az amerikai Fleischmann élesztő története igazi sikertörténet. A XIX. század közepének nagy kivándorlási hullámában érkezett Magyarországról Amerikába Charles és Max Fleischmann. Európai tapasztalataikra építve, innovatív üzleti technikákat felhasználva vitték sikerre a vállalkozásukat, a megszerzett tőkét és hírnevet pedig zsidó közösségük javára használták fel – olvasható a my jewish learning oldalán.
A fivérek Amerikába érkezve Cincinnati városában telepedtek le, és 1868-ban kezdtek élesztő előállításával foglalkozni. Charles Prágában és Bécsben tanulta ki a mesterséget, és Európában egy nemesi birtokon foglalkozott a termeléssel. A családi hagyomány úgy tartja, hogy egyetlen adag tiszta élesztővel érte el a goldene medine (arany ország, Amerika) partjait. A helyben talált, rossz minőségű kenyerek mindenesetre remek alkalmat jelentettek az üzlet beindítására.
Nem telt sok időbe és a Fleischmann fivérek nagy mennyiségben állították elő és forgalmazták az élesztőkockákat. A nagy találmány nemcsak az előállítási technika volt – annak alapjait korábban, Bécsben tették le –, hanem a kiváló elosztás és reklám. A friss élesztő ugyanis csak néhány napig állt el, ezért nagyon gyorsan kellett elérnie a fogyasztókhoz, ezért az igen jó közlekedéssel rendelkező Cincinnatiból kiindulva sűrű szállítási hálózatot építettek ki, emellett gyártó- és elosztóközpontokat is telepítettek szerte az országban, hogy minél több települést elérhessenek termékükkel. Az 1880-as években, a hűthető vasúti szerelvények feltalálásával még hatékonyabbá vált az elosztás.
A másik nehézség, amivel szembesültek, a még ismeretlen termék ismertté tétele volt. A fivérek eredeti megoldásokkal álltak elő ezen a téren is. Az 1876-os Philadelphiai Centenáriumi Kiállításon egy bécsi modellsütödét állítottak fel és itt mutatták be a terméküket.
A vásáron 10 millió látogató vett részt és nagy részük megállt a Fleischmann-pékségnél, hogy megkóstolja a csábítóan illatozó péksüteményeiket. Nem telt bele sok idő, és az élesztőkockák nélkülözhetetlenné váltak az amerikai háztartásokban.
Rendszeresen osztottak ki promóciós szakácskönyveket és olyan akciókkal is előrukkoltak, hogy meghatározott számú csomagolópapír bemutatása esetén háztartási eszközöket ajándékoztak a fogyasztóiknak. Az 1920-as évek végére a Fleischmann cég birtokolta az amerikai piac 93 százalékát. Az élesztőgyártás melléktermékét, a gabonából származó alkoholt felhasználva elkészítették az első desztillált amerikai gint is. Ezt hamarosan különféle egyéb italok követték.
Hatalmas vagyonukat és jó kapcsolataikat felhasználva szembeszálltak az antiszemitizmussal is. Egy New York-i földterületet megvásárolva Charles üdülőfalut hozott létre kizárólag zsidók számára, ahol az ortodox zsidók igényeit is figyelembe véve kóser szállodák is voltak, ezeket golfpálya, őzpark, medencék és télen jégkészítésre használt mesterséges tó egészített ki. Innen indult ki a Catskillsben való nyaralás máig virágzó zsidó tradíciója.
A Magyarországról indult, óriási karriert befutott élesztő tiszteletére és ros hásáná közeledtével fahéjas-mazsolás bárheszt kínálunk.
Fahéjas-mazsolás bárhesz (ünnepi kalács)
Párve
4 pohár víz
2 kocka élesztő
2 ek. cukor
2300 g teljes kiőrlésű liszt
3 nagy tojás plusz 2 tojás sárgája
2 ek. só
1 pohár cukor
1 pohár olaj
2 pohár mazsola
A tetejére: 5 ek. cukor és 1 kk. fahéj keveréke, valamint 2 tojás fehérje
Az élesztőt egy pohár vízben, két kanál cukor hozzáadásával felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk, és a mazsola kivételével sorban hozzáadjuk az összetevőket. Alaposan összegyúrjuk, majd megdagasztjuk a tésztát, és belegyúrjuk a megmosott mazsolát is (bizonyosodjunk meg róla, hogy nincs benne bogár). Letakarva, meleg helyen legalább két órán át kelesztjük, enyhén átgyúrjuk, majd további egy órán át kelesztjük. Ezután chálát veszünk a tésztából, majd hat egyforma részre osztjuk. Mind a hat részt 4-4 darabba vágjuk, és hurkákat formázunk a darabokból (oszthatjuk 6-6 darabra a hat tésztadarabot). A tésztahurkák felét meghempergetjük a fahéjas cukorban. Négyes, vagy hatos fonással kör alakú bárcheszeket készítünk, vegyesen cukrozott és cukor nélküli tésztaszálakból. Újabb 45 percnyi kelesztés után óvatosan megkenjük a bárcheszeket a tojásfehérjével és előmelegített, 180 fokos sütőben mintegy fél óra alatt készre sütjük őket.
„Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.”