A hazai zsinagógák kántorai már évszázadok óta öregbítik Magyarország hírnevét szerte a világon, többek között az illusztris bécsi hitközség keblében is.
Bécs legnagyobb zsinagógája, a Leopoldstädter Tempel volt, melyet 1858-ban avattak (egy évvel korábban mint ahogy a Dohány utcai nagyzsinagóga elkészült volna) Ludwig Förster tervei alapján. A császárváros mór ékköve az ottani zsidóság kiemelkedő helyszíne volt, ahol neves rabbik és kántorok sora emelte az Isten-tiszteletek fényét. Amikor 1923-ban megürült a főkántori széke, az elöljáróság rögtön pályázatot írt ki, s hosszú heteken keresztül érkeztek kántorok szombati próbaéneklésre.
Nem kevesebb mint negyvenkét héten át versenyeztek a kiválóbbnál kiválóbb cházánok a bécsi főkántori címért, ám végül egyiknek sem sikerült elnyernie azt, egészen 1924 nyaráig, amikor Fischer Henrik (1887–1948) újpesti kántor lépett a bécsi előimádkozói asztal elé. Fischer péntek esti előimádkozása, különösen a páratlan Löchá dodija után még az éjjel őt kiáltották ki főkántornak.
A Bácspéteren született Fischer Henrik ekkor mindösszesen 37 éves volt, de már komoly szakmai múltat tudhatott magának, hiszen tizennégy éven át debreceni, két évig pedig újpesti főkántor volt. Énektanulmányait pedig Makai Mihály énektanárnál végezte. Illusztris, bécsi állását 1924 augusztusában foglalta el abban a zsinagógában, ahol bő tíz évvel korábban szintén magyar föld szülöttje, Guttmann Béla volt a főkántor.
| Forrás: „Budapesti kántorok dicsősége Bécsben”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 26. szám, 3. old. |