Igen elterjedt szokás, hogy ijár hónap 14. napján, egy hónappal peszách után maceszt esznek. Ez a nap peszách seniként, azaz második peszáchként ismert: azok, akik tisztátalanok voltak, vagy más okok miatt nem tudták meghozni a peszáchi bárányáldozatot a jeruzsálemi Szentélyben, második esélyt kaptak, és ezen a napon mutathatták be a peszách áldozatot. Ahogy a széder este végén fogyasztott áfikomán (külön erre a célra félretett macesz) emlékeztet a Szentély időszakának maceszára és a peszáchi áldozatára, úgy utal a második peszáchon fogyasztott macesz az ezen a napon bemutatott áldozatra. Érdekes azonban, hogy míg a Szentélyben ijár hó 14-én előkészítették és bemutatták az áldozatot, de csak este, vagyis a zsidó számítás szerint a következő napon, 15-én ették meg, addig az erre emlékeztető kovásztalan kenyeret mi 14-én fogyasztjuk.
Ennek több magyarázata lehetséges:
- A dinovi Cvi Elimelech Sapiro rabbi, ismert nevén a Bnéj Jiszáchár elmondja, hogy bár ő maga 15-én fogyasztja a maceszt, az ünnepségeket mégis 14-én nap közben tartják a Báál Sem Tov és tanítványainak szokása szerint. Megjegyzi azt is, hogy a peszách és sávuot közötti időszak felkészülés a tóraadásra, és ezért a felkészülésen van a hangsúly peszách seni tekintetében is, vagyis akkor eszik a maceszt, amikor az áldozatra való felkészülés zajlott, nem pedig amikor valójában fogyasztották.
- A Jáávec néven is ismert XVIII. századi rabbi, Jáákov Emden szerint azért ijár 14-én kellett meghozni a második peszách áldozatát, mert ez volt az utolsó nap, amikor a pusztában vándorló népnek még volt Egyiptomból hozott macesza a kivonulás után. Az ezt követő estén azonban panaszkodtak az Örökkévalónak, mert éhesek voltak, és a rákövetkező napon, 15-én kezdett hullani az égből a manna. Így azt mondhatjuk, hogy a kivonulás csodája ijár 14-én kulminált, és annak a napnak az estéje pedig a sivatagi csodák egy újabb szakaszát jelentette. Vannak, akik ez alapján ijár 14-én és 15-én is esznek maceszt.
- Az ómerszámlálás után sokan a 67. zsoltárt is elmondják, melynek különlegessége, hogy az első, bevezető mondatot nem számítva 49 szóból áll, ahogyan az ómert is 49 napig számoljuk, és az ötödik mondata pedig 49 betűből. Az Árizál magyarázata szerint a zsoltárból minden szó, az ötödik mondatból pedig minden betű megfelel az ómerszámlálás egy-egy napjának. Ez alapján ijár 14., ami az ómer 29. napja, a תַּנְחֵם, tánchem(“megnyugtatod őket”) szónak, illetve a jud betűnek felel meg. Ha összeadjuk ezek számértékét – a héberben minden betű megfelel egy számnak is – 508-at kapunk, ami megfelel a peszách seni (פסח שני) szó számértékének. Bölcseink ebben utalást látnak arra, hogy ijár 14-én kell megemlékeznünk erről a jeles napról.
Mint láthatjuk, mindkét szokásnak van alapja. Az általánosan elterjedt szokás az, hogy ijár 14-én eszünk kovásztalan kenyeret, ami ebben az évben április 26-ra, hétfőre esik, de a Rebbe arra biztatta híveit, hogy az azt követő estén, ami már ijár 15-hez tartozik, szintén maceszt fogyasszanak.