Magyarországon 1964 óta április 11-én ünnepeljük a költészet napját. Hogy miért ekkor? Mert ezen a napon látta meg a napvilágot József Attila (1905–1937), a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb figurája, s neve így forrott össze az elmúlt évtizedekben a hazai költészettel. Ezen a napon szerte az országban és külföldön a magyar intézetekben irodalmi esteket tartanak és más kulturális programokat szerveznek. Idén a zsido.com szerkesztősége is beszáll a kultúra hirdetésének ezen fontos folyamába és szerzőink kedvenc verseivel jelentkezünk. Azonban a zsido.com nem kizárólag magyar nyelven fogalmazott versekkel fog jelentkezni, hanem magyarra fordított külföldi zsidók strófáival is, melyeket a lefordításuk tett egyetemessé.
József Attila bár nem volt zsidó származású, zsidó vallású emberekkel rendszeres kapcsolatot ápolt, melyet igen jól bizonyít egy mára már egészen elfelejtett verse, melyet 1928 elején vetett papírra magáról, s melyben József Attila költeménye rövidsége ellenére fontosnak tartotta megörökíteni azt a momentumot, hogy egy zsidó embertől kapott kabátot:
„József Attila
Vidám és jó volt s tánkonok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlított.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot —
országos volt a pusztulásban,
no de hát ne búsuljatok.”
A nagy magyar költő zsidókkal való barátságát viszont nem mindenki nézte jó szemmel, s volt, aki annyira elragadtatta magát, hogy ezért még emlékébe sem átallott beletiporni. A második világháború idején Erdélyi József (1896–1978) költő, – aki egyébként hatással volt József Attila szakmai indulására – a jobboldali radikális ideológia hatása alá került, számos antiszemita hangvételű írást publikált, s ami a téma szempontjából sarkalatos, 1943 elején egy cikkében megpróbálta bemocskolni József Attila emlékét és „félzsidó”-nak írta le.
Az akkor még kultúrált hangvételű lapok persze rögtön védelmükbe vették a tragikus halálát halt költőt, illetve nővére, József Jolán (1899–1950) író az ismert dr. Halász Lajos bűnügyi ügyvédet bízta meg, hogy becsületvédelemért adjon be feljelentést, melyhez egyébként csatolva voltak a József család nagyszülőig felmenő keresztlevelei is.
Miért zsidózta le Erdélyi József Attilát?
Talán mert a pesti kávézókban közeli barátságba került Fenyő Lászlóval (szül.: Friedmann, 1902–1945), Zsolt Bélával (szül.: Steiner, 1895–1949), Gergely Sándorral (szül.: Grünbaum, 1896–1966), Ignotus Pállal (szül.: Veigelsberg, 1901–1978) csak, hogy néhány publicistát, írót említsünk az asztaltársaságából. Azonban lehetséges, hogy Erdélyi, József Attilának azt nem tudta megbocsátani, hogy Gyenes Gitta (szül.: Gottlieb, 1887–1960) festőnő leányának udvarolt – pedig mily szép dolgok születtek belőle… 1927–1928 között Wallesz Lucához írta szerelmes verseit, melyek közül az Áldalak búval vigalommal címűt többször meg is zenésítették, Gyenes Gitta pedig megfestette József Attila portréját.
S ki volt a zsidó orvos, akit József Attila a fenti idézett versében említ? Nem más mint dr. Fried Ármin fogorvos, akivel makói évei alatt került közeli kapcsolatba. Egy nagy műveltségű ember, aki a puritán életet kedvelte, ahogy a Fogorvosi Szemlében egy helyen írták róla:
„Alapos felkészültségű szakorvos, képzett és fegyelmezett koponya, a polgári radikalizmus harcos híve volt. A francia forradalom eszméinek, alakjainak és eseményeinek tanáros tuja, aki eredetiben olvasta a forradalmi iratokat és műveket. […] Agglegényként, magányosan élt, személyzetet nem tartott, gazdag könyvtárában a francia klasszikus és modern irodalom valóban értékes gyűjteményét halmozta fel.”
A kultúr- és mecénás ember mellett Fried doktor szakmai újító is volt: Makón először ő alkalmazott foggyökér kezelést és gyökértöméseket. 77 éves korában deportálták Auschwitzba, ahonnét nem tért vissza.
Poszt-Kádár ünnep
A magyar költészet napjának kultúrtörténeti érdekessége, hogy már korábban létezett, mint ahogy József Attilához kapcsolták volna. Az első költészeti ünnepet 1956 júniusában tartották Magyarországon, melyhez mintául a Szovjetunió szolgált, ahol egy évvel korábban vezették be ezt a napot. Az első alkalom azonban még nem rendszeresedett a jeles napok kánonjában, ugyanis legközelebb csak 1961-ben tartották meg.
Végül a Magyar Írók Szövetsége javaslata alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztálya 1963-ban döntött arról, hogy az ünnepnapot József Attila születésnapjához igazítsák, melyet így, a következő évtől kezdve minden évben megtartunk. Így aztán a magyar költészet napja egyike a néhány ünnepnek, mely a Kádár-korszakban született, s még napjainkban is megtartjuk.
Minden olvasónknak csodálatos napot kívánunk, olvassanak verseket a zsido.com Facebook-oldalán!
Felhasznált irodalom
|
Címlapkép: Wikipédia
