Lovaglás a gyógyulás felé: lovas terápia segítségével gyógyulnak az október hetedikei mészárlás túlélői és az izraeli hadsereg veteránjai, írja a JPost.
Az Izrael központi részén fekvő, Chibát Cion nevet viselő mosávban (mezőgazdasági település) működik a Túllépünk a traumán elnevezésű, lovas terápiát alkalmazó központ, mely a trauma különböző fokain álló katonáknak és a Nova fesztivál túlélőinek nyújt segítséget. Az elmúlt év során hatvan katona és húsz túlélő végezte el a lovas pszichoterápiát alkalmazó programot, mely a nemzetközi kutatások szerint rendkívül hatékony a PTSD (poszttraumás stressz betegség) és a trauma minden fokának kezelésében. A programot dr. Anita Skedi vezeti, aki maga is átélte, hogy a lovas terápiának milyen gyógyító hatásai vannak. Az asszony 1993-ban, egy libanoni hadműveletben veszítette el fiát, Jonatánt.
A trauma október hetedike előtt sem volt ismeretlen az izraeliek számára. A fekete szombaton hirtelen fellépő krízishelyzet nyomán soha azonban nem látott mértékben megnőtt azon izraeliek száma, akiknek segítségre van szüksége az átélt traumák feldolgozásában. A Skedi által életre hívott program is ezt a szükségletet igyekszik kielégíteni.
Az istálló Skedi háza mögött, egy virágoskert szomszédságában található. A résztvevők a lovaglás mellett légzőgyakorlatokat és más technikákat is elsajátítanak, emellett megtanulják a meditáció egy könnyed formáját.
„A traumát átélt emberek szervezete nem elég egészséges ahhoz, hogy intenzíven meditáljon. Csak egy rövid ideig képesek koncentrálni… Nem könnyű nekik, hiszen az agyukban rengeteg minden zajlik, mintha rendetlenség lenne.”
Ezek a technikák hozzásegítik a résztvevőket, hogy újra megtalálják a kapcsolatot a valósággal és környezetükkel. Skedi hisz abban, hogy a lelket és az elmét a testen keresztül is lehet gyógyítani – ha a test nyugodt állapotba kerül, akkor a résztvevők képesek az elméjükben lejátszódó túlélő üzemmód lecsillapítására. Meditáció előtt a csoport kávézik, beszélget, megbeszélik az előző hét találkozójának hozadékait, majd az adott hét találkozójának programját. Ezt követi a lovaglás, ami mindössze tizenöt percig tart, hogy megelőzzék a mentális kimerültséget, amit egy hosszabb lovaglás okoz. Lovaglás közben légzőgyakorlatokat is végeznek, és a lovaknak különféle akadályokat is le kell győzniük, miközben a lovasok meghatározott pozícióban maradnak a nyeregben.
„A résztvevőknek olyan sok minden kavarog a fejében! Néha az az egyszerű feladat is nehéznek bizonyul, hogy a lovaglásra koncentráljanak. Kimerülnek, érzékek elfáradnak”
– magyarázta Skedi. Éppen ezért minden terápia egyéni ütemben, a lovas állapotának figyelembe vételével zajlik. A találkozók végén a lovak lecsutakolása, majd ismét kávé, sütemény és beszélgetés következik.
A szakember szerint az istállóban való tevékenykedés gyakran jelent triggert a traumát elszenvedettek számára, ám lovaglás közben sosem tapasztal ilyesmit.
„Amikor valami triggert jelent egy résztvevő számára, akkor az illető szomorúnak, levertnek tűnik, és ott akarja hagyni a tevékenységet, amit végez. Ez azonban nem azt jelenti, hogy meg akar szökni a traumája elől”
– mondta Skedi. Ezek az epizódok fél órán át, vagy még tovább is tartanak, ilyenkor egy instruktor leül az érintett személlyel, és egészen addig vele marad, amíg az epizód véget nem ér. Előfordul, hogy beszélnek arról, ami történik, máskor csak hallgatnak.
„A lovon ülve elengedik a negatív érzelmeket és pozitív érzelmeket nyernek. Úgy érzik, van jövő”
– mondta az asszony.
A lovaglás nyomán a résztvevők sokkal inkább tudatában vannak testük működésének, és az összpontosítás hatására képesek félretenni a traumáikat. Az új képesség elsajátítása célt és értelmet ad a napjaiknak, a lovakkal való foglalkozás pedig kapcsolatokat teremt és segít az olyan képességek fejlesztésében, mint a tervezés, a több feladat egyidőben való végzése. „A traumatizált emberek nem bíznak másokban. A trauma rengeteg félelmet és stresszt szabadít rájuk. A lovakban könnyebben megbíznak, és ha kiépítik a kapcsolatukat egy lóval, és azt is megtanulják, hogy hogyan kommunikáljanak vele, ezt a tudást átviszik mindennapi életükbe. Így képesek lesznek kapcsolatot teremteni az emberekkel.” A lovak érzékelik a lovasukat, annak érzelmeit, félelmeit, rettegését, haragját, magyarázta az asszony. Ez segíti a lovasokat abban, hogy megismerjék önmagukat, így képessé válnak arra, hogy szembenézzenek a valósággal. Ha pedig ezt már meg tudják tenni, akkor a lovak segítségével meg is tudják változtatni saját valóságukat. Megmutatják az embernek, hogy nem kell félnie.