Lilit, a misztikus proto-nő – démon vagy a démonok anyja, az éjjel huhogó madár… A Talmud Bölcsei keveset mondanak róla, feltehetőleg azért, mert története olyannyira közismert volt, hogy elegendő volt csupán utalni rá, olvasható a chabad oldalán.
Ismerje meg milyen hatással volt Lilit az első emberre, Ádámra.
A különféle említésekből annyit megtudunk, hogy Lilit hosszú hajú, szárnyas lény, aki a magányosan alvókra vadászik. Lilitről többnyire azt állítják, hogy ő volt az első ember első felesége, ám a sikertelen frigy után porrá lett és Chává (Éva), „minden élő anyja” lett Ádám, az első ember hitvese. Ettől a pillanattól fogva Lilit nem-fizikai lényként van jelen a történetünkben.
A Talmud és a midrás is idézi azt a hagyományt, mely szerint miután az első emberpár evett a tiltott gyümölcsből és kiűzetett az édenkertből, egymást okolták a helyzetükért, és külön utakra tértek. Ekkor tért vissza Lilit és egyesült Ádámmal valamilyen spirituális formában, gonosz lelkeket hozva a Földre. A későbbi, kabalisztikus (zsidó misztika) irodalom jóval részletesebben foglalkozik Lilittel, rejtélyes alakját több helyen „a gonosz női aspektusának” nevezik.
Lilit a nő első prototípusa
Lilit volt a nő első prototípusa. Nehéz természetű, könnyen ítélkező, barátságtalan lény, „csont a csontomból” (1Mózes 2:23.) – vagyis a száraz csonthoz hasonlóan rugalmatlan személyiség volt. Ádám azonban gyorsan megszabadult ettől a lénytől, akiről a midrás azt mondja, hogy visszaért a porba, melyből jött. Az idézet így folytatódik: „hús a húsomból”: a könnyebben alkalmazkodó Chává (Éva), aki jóval alkalmasabb volt a hosszú távú kapcsolatra.
Lilit testetlen lélekké vált, a mai napig kísértve a férfiakat.
A misztikus magyarázatok szerint Lilit a „tohu”-ból származik, vagyis a miénket megelőző, kaotikus világból, ahol teljes volt a sötétség és a világosság, a jóság és a gonoszság. Ez a világ hamarosan összedőlt, átadva helyét a „tikun”, vagyis a kijavítás világának. Itt minden kiegyensúlyozottan és harmonikusan működött, szélsőségek nélkül, az abszolút fényt a sötétség tompította és az abszolút sötétséget a felsejlő fény tette kellemessé. Innen származik Chává.
Chává a nő második prototípusa
Lilit a szélsőségek asszonya, aki képtelen a legkisebb tökéletlenséget is elfogadni, míg Chává világlátásában a fekete és a fehér között számtalan átmenet és árnyalat létezett, és a kapcsolat fenntartása kedvéért hajlandó volt félrenézni és nem észrevenni dolgokat. Tudta, hogy a dolgok sohasem lehetnek tökéletesek, de a szeretet a tökéletlenségeken felül áll.
Chávában ott volt Ádám egy darabja, és szívében képes volt érzékelni a férfi szívének ritmusát.
A Nő második prototípusa működött tehát, a gond csak az volt, hogy a Férfi továbbra is megmaradt az első alaptípus szintjén.
Ádám Lilit után
Ádám nem tudta kivárni az idejét, cselekedni akart, méghozzá azonnal. Ő még mindig az első prototípus volt (és maradt is a mai napig), aki a „tohu”-ből, az abszolút igazságok világából származott. Isten úgy teremtette a világot, hogy szólt, és a szavai nyomán létrejött a világ – nem volt visszajelzés és nem is volt rá sem lehetőség, sem szükség. Ugyanígy Ádám se várt visszajelzésre. Chávával való kapcsolatát hierarchikus viszonynak látta, melyben ő dönt és nem vár reakciót.
Ádámnak szüksége volt a nőre, és nem adta meg neki a felkészüléshez szükséges időt. Nem várta ki egyesülésük megfelelő idejét, a péntek éjszakát. Ám ha a felek felkészületlenül lépnek bele a kapcsolatba, az nem vezet jóra, mondják Bölcseink. Mind a férfinak, mind a nőnek szüksége van arra, hogy készen álljanak. Ádámnak tanulnia kellett volna Istentől, aki a világ megteremtése után Ádámhoz fordult, és így létrejött a világ első interaktív kapcsolata.
Ádámnak adnia kellett ahhoz, hogy kapjon, és kapnia, hogy adjon. El kellett ismernie a másik ember helyét a világban. Ha ezt az ember felismeri, harmonikus, szeretettel és tisztelettel teli kapcsolatban élhet és ezt adhatja tovább az e kapcsolatból születő gyermekeinek.