A lélek titka: mi rejlik az emberi lét mélyén?

A lélek túllép a kiszámíthatóság határain. Minél komplexebb egy élő teremtmény, annál inkább. Mi hát a lélek?

Elektromágnes, radioaktivitás, az anyag szilárdsága és a folyadék folyékonysága, rádióhullámok, és még sorolhatnánk – a szemnek láthatatlan dolgok. Tudjuk, hogy a gravitáció nem a lehulló alma és az elektromágnesesség nem kemény fémdarab. Nevet adunk a számunkra láthatatlan erőknek, melyek harmóniában tartják az univerzumot, összetartják a földet a lábunk alatt, ihatóvá teszik a vizet és szél képében megmozgatják a levegőt. Ez az anyag lelke, mely meghatározza az atomok szerkezetét, a csillagokat és a galaxisokat – nincs szíve, jelentése, célja vagy vágyai. A klasszikus zsidó szövegek ezt a valóságot némának írják le, mely képtelen arra, hogy kifejezze mindazt, ami benne van. Mindazonáltal a nem organikus anyag bizonyos mértékig kiszámítható. Nem úgy, mint a lélek, mely túllép e megjósolhatóság határain. Minél komplexebb egy élő teremtmény, annál inkább. Növekedése, fejlődése, a teljes léte kiszámíthatatlan és számtalan külső és belső körülménytől függ. Célja van, akarata van, vágyai vannak – hogy a jelenlegi helyzetet a jövő érdekében alakíthassa.

Héberül a lélek, nefes

Ez a héber „nefes” – lélek szó jelentése. Van ebben valami a küldetésből és a vágyakból. A lehullott levelet csupán a szél repíti tova, ám annak a lénynek, melynek tetteit vágyak és célok vezérlik, lelke van és ez a lélek maga az létező, maga a lény. Az állatokat és az embereket egyaránt saját tapasztalataik – vágyaik és fájdalmaik – vezérlik. Az élőlények nem robotok, nem programot teljesítenek, hanem testük és lelkük láthatatlan egyesüléseként a vágyaikat követik. Az élő testben minden szerv, sejt és apró részecske saját akarattal rendelkező egységként működik. Ezek az egységek algoritmusokkal nem írhatók le, mégis összhangban működnek. Együttesen egyetlen lélekként nyilvánulnak meg, amelyet az életre való vágy hajt.

A növény- és az állatvilág lelke közti különbséget a következőképpen írhatjuk le: a fűszál vagy a fa élettel rendelkező dolog. Az állat élő dolog. Amikor egy állatot a kezünkben tartunk, magát az életet fogjuk meg – tartalmat, célt, jelentést.

Az ember képes túllépni saját korlátain

Az élet az önmagán túllépő anyag. Minél komplexebb élőlényről van szó, annál gazdagabb e túllépés – transzcendencia – jelentése. Az emberben maga a természet lép túl önmagán. A nyelv segítségével szervezünk társadalmakat és annak intézményeit, majd ezekben élünk, és eközben rájövünk, hogy a túlélés záloga, hogy képesek legyünk kilépni a saját természetünkből, sőt: saját magunkból. Az állat ösztöneit követve él túl. Az ember ösztöneit elnyomva. Az állatok felállítják a saját korlátaikat és védelmezik azokat. Az ember a nyelv és a művészet segítségével még a saját határain és korlátain is képes túllépni. Ez a lélek jelentése: nem létezik az anyag – csakis a szellem. A test és s lélek egységéhez szükség van egy harmadik létezőre, egy olyan erőre, mely túlmutat mindkettőn, de egyiket sem képviseli. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – Isten se nem ég, se nem föld, mégis megtalálható mindkettőben, ahogy ég és föld tökéletes egységbe olvad.

Mi a lélek?

Mi tehát a lélek? E kérdésre valójában nem tudunk választ adni, hiszen elménk képtelen tisztán nem-fizikai síkon gondolkodni. Azt azonban meg tudjuk mondani, hogy mi nem: nem az elménk, nem az érzelmeink, még csak nem is a jellemünk – ezek mind változnak az ember érésével, illetve körülményeinek, tapasztalatainak, traumáinak megfelelően, és kemény munkával képesek vagyunk mi magunk is megváltoztatni ezeket, hogy új szokásokat vagy attitűdöket alakítsunk ki önmagunkban. Ha a lélek örök, akkor nem lehet ennyire változékony vagy megváltoztatható. A lélek továbbá nem az ego, nem a személyiség, nem az, amit „önmagunknak” nevezünk. Ezek még mindig a földi élet termékei, ahogyan az esőt követik az áradások, magukkal sodorva mindent a tenger felé rohanó áradatban. Ugyan az embernek szüksége van arra, hogy képes legyen megnevezni önmagát, hogy az „ők” vagy a „te” viszonylatában „én”-ként elhelyezhesse magát a társadalomban. Ezek azonban csak megnevezések. A lélek azonban befelé vonz minket, saját magunkba, valódi lényünkbe és az élet valódi értelmébe. Megérteti velünk az élet különlegességét és értékét, így megláthatjuk, hogy énünk jó képkeretként kiemeli a belefoglalt értékes képet, vagyis a lelket.

A lélek örök, mégis fejlődik

A lélek számára az élet olyan esemény, melyhez viszonyítva létezik „előtte” és „utána”. Ahogyan a test számára egy nap jelenti azt az időtartamot, aminek során elérhet valamit, amit csak aznap tehet meg, úgy a lélek számára az élet tartalmazza ezt a lehetőséget. A lélek örök, mégis szüksége van az életre ahhoz, hogy teljesíthesse küldetését. A lélek létezésének elismerésével azt is elismerjük, hogy a személyiség, az ego, reakcióink, attitűdjeink, fájdalmaink és örömeink, tetteink és vágyaink, szükségleteink és céljaink, sőt: légzésünk, táplálkozásunk és vérkeringésünk mögött is ott áll egyetlen entitás, mely mindezt vezérli, ám egyben mindezen túl is mutat.

Az ember olyan, akár egy végtelen és bővizű kút, melynek mélyén ott van a világ összes lelkét tartalmazó, föld alatti óceán. Ezen óceán eredője pedig nem más, mint az univerzum eredője, melyben mindez egyetlen, organikus egésszé olvad.

Illusztráció: az élet négy területe Chájim Vital rabbi szerint

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.