A szoptatás világhete kapcsán merült fel olvasóinkban a kérdés, hogy amennyiben az anyatej párve, vagyis a háláchá, a zsidó jog szempontjából nem tejes, akkor lehet-e egyszerűen hússal keverni. Ugyanez a kérdés feltehető a növényi tejekkel és egyéb nem tejes, de arra rendkívüli módon hasonlító termékekkel kapcsolatban is. Erre keresi a választ az aish.com írása.
Úgy gondolhatnánk, hogy a kérdés új, ám valójában már az 1500-as években foglalkoztak a tóratudósok a mandulatej, vagyis a mandulából készült, tejszerű itallal kapcsolatos problémákkal. Bár a mandulatej egészen bizonyosan nem tejes és nem tartozik a tejes és húsos ételek keverésének tórai tilalma alá, előfordulhat, hogy egy külső szemlélő, nem tudván, hogy mandulatejről és nem tehéntejről van szó, arra a következtetésre juthat, hogy vagy megengedett a tej és a hús keverése, vagy az illető nem tartja be megfelelően a törvényeket.
Ez hasonló ahhoz a talmudi precedenshez (Kritot 21b), mely a halvér kérdésével foglalkozik. A Tóra nem tiltja meg a kóser halak vérének fogyasztását, ám egyes fajok vére nagyon hasonlít az egyébként tilalmas állatvérre, és ha valaki halvért szeretne önmagában fogyasztani, annak valami módon jeleznie kell a külső szemlélők számára, hogy hal véréről van szó. Például úgy, hogy néhány pikkelyt is kever a vérbe. Ennek alapján a korai bölcsek azt ajánlották, hogy a mandulatej esetén is jelezni kell a külső szemlélők számára, hogy nem igazi tejről van szó – például úgy, hogy néhány mandulát odatesz a tej mellé. (Bölcseink hozzáteszik, hogy mivel ez csak elővigyázatosság, ha nincs kéznél mandula, akkor erről lemondhatunk.) Ennek mai megfelelője lehet, ha az ember a szójatejet vagy a növényi tejszínt a saját dobozában tálalja.
Mivel napjainkban rendkívül elterjedtek a nem-tejes termékek: margarin, szójatej, rizstej, növényi tejszín, párve fagylalt, stb., egyes rabbik úgy vélik, hogy egyáltalán nem merül fel semmiféle probléma: az átlagos szemlélő nem gondolja azt, hogy a húsos ebéd végén felszolgált fagylalt tejes, hanem eleve feltételezi, hogy a párve kínálatból választott a házigazda.
Meg kell továbbá különböztetni azt is, hogy az ember főz a párve tejjel – ami a szemlélőt egy tórai parancs áthágására emlékeztetheti, vagy csak ugyanannál az étkezésnél szolgálja fel, melynek során húst is ettek, ugyanis ez csak rabbinikus tilalom megszegésére hasonlít. Különbség van továbbá aközött, hogy az ember otthon vagy közterületen használja-e együtt a húst és a növényi tejet, mivel az előbbi helyen nincsenek külső szemlélők, akiket félrevezethetne a látvány. A legjobb azonban minden esetben az, ha az esetleges külső szemlélők érdekében kéznél, lehetőleg az asztalon van a szójatej vagy a növényi tejszín doboza is.
Ha úgy kerül az asztalra a hússal kevert növényi tej, hogy a növényi tej már nem látszik és nem felismerhető, akkor nem kell attól tartani, hogy valaki azt gondolja ennek alapján, hogy a tehéntejjel való keverés is megengedett. Ilyen esetben a fogyasztás teljes mértékben és egyéb biztonsági intézkedések nélkül is megengedett.